Nos, a kimaradás oka a mellékelt képen látható talpacskák tulajdonosa. Az év nagy részében ugyanis ezeket a lábacskákat és a hozzájuk tartozó többi testrészt növesztettem. Van, akinek a terhesség még több elolvasott könyvvel jár, és vannak az olyan "szerencsések" mint én, akik a 9-ből 8 hónapot végighánynak. Ez persze normális, de ha az ember lánya átlalában tömegközlekedésen olvas, vagy este, lefekvés előtt, akkor búcsút is vehet egy időre legkedvesebb hobbijától. Minden tömegközlekedési eszközön rosszul voltam, estére pedig vagy elaludtam (volt, hogy már munkából hazaérve azonnal ki is dőltem) vagy szenvedtem a kényelmes pozíció (lehetetlen küldetés hat párnával is...) megtalálásával. Aztán ősszel megszületett a kis manó, ám ez nem jelenti azt, hogy több időm vagy energiám lenne olvasni, vagy úgy bármire rajta kívül. Egy csecsemő 24 órás elfoglaltságot ad, így csak akkor tudok lopni pár percet olvasásra, ha ő alszik. Viszont akkor általában előbbre való, hogy egyek valamit vagy én is szundítsak kicsit. Úgyhogy egy reményeim szerint jövőbeli kis könyvmoly most nem kicsit befolyásolja az olvasási szokásaimat.
Na, de ennyit a magánéletemről, lássuk inkább a könyveket.
2024-ben összesen 26 könyvet olvastam el. A blog indulásakor volt ilyen kevés olvasmányom, 2010-ben 25 kötettel. Illetve 2019-ben volt még egy hasonló visszaesés 29 elolvasott könyvvel.
Oldalszámot illetően 8914 lappal szinte feleannyit olvastam, mint tavaly.
A 26 kötetből 10-et könyvtárból kölcsönöztem ki, és ötöt e-könyvben olvastam el.
Olvasmányaim között szerepelt 2 útikönyv, egy ismeretterjesztő kötet, egy illusztrált könyv és egy kisbabáknak szóló kötet is. Az illusztrált volt egyébként az egyetlen, amit idegen nyelven, angolul olvastam. A japán mangát ugyanis még mindig nem sikerült befejeznem...
Nemzetiségi bontásban ezúttal is a legtöbbet, szám szerint 7 könyvet olvastam amerikai szerző tollából. A hazai arányt azonban sikerült tartanom, újra 4 magyar szerzős kötet került a kezembe. (Plusz a babakönyv is magyar, de azt inkább nem számolom.) Brit szerzőtől szintén 4 kötetre szántam időt, illetve volt 2-2 olvasmányom izlandi és japán szerzőtől is. Ezen kívül akadt egy-egy ausztrál, észak-ír és spanyol szerző is a repertoárban.
Összesen 14 kiadó kínálatába kóstoltam bele. A legtöbbet, 4 kötetet az Athenaeum gondozásából olvastam, ezt követi 3 kötettel a 21. Század, majd 2-2 kötettel a Fumax, a Maxim és a Könyvmolyképző. Továbbá egy-egy könyvet olvastam az Alexandra, Delta Vision, Jelenkor, Park, Penguin, Magvető, Metropolis Media, Typotex és Skarlát kiadóktól.
Melyik volt a leghosszabb?
864 oldalával A Narancsfa-kolostor messziről veri a mezőnyt. Kár, hogy olvasási élményben már nem sikerült leköröznie a rövidebb fantasy köteteket.
Melyik volt a legrövidebb?
Az évben több rövid, 200 oldal körüli kötetet is olvastam, ám a legrövidebb az utolsó olvasmányom, a Big Panda & Tiny Dragon volt. Ez a gyönyörűen illusztrált kötet csak 162 oldal.
Melyik tetszett a legjobban?
Melyik tetszett a legkevésbé?
Ezúttal itt is bajban vagyok. Nem mindegyik olvasmányom tetszett, de nincs kiemelkedően rossz élményem. Volt, ahol a karakterekkel akadt problémám, volt ahol a cselekmény nem kötött le, és volt, ami túl sok időt rabolt el az életemből, amit jobb könyvek lapozgatására is fordíthattam volna. Viszont ezeknél valószínűleg nem én voltam a célközönség. Úgyhogy ez most egy teljesen szubjektív citromdíj lesz, amit A világítótorony boszorkányai kap tőlem. Mert jó is lehetett volna, de megmaradt középszerűnek, nem tetszettek a karakterek, nem tetszett a történetvezetés, és semmit sem veszítettem volna, ha kimarad az életemből.
Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig?
A legtovább az ismeretterjesztő kötetet olvastam. A Montessori baba nem egy olyan könyv, amit gyorsan befal az ember, jobb beosztani. Nekem ez a beosztás áprilistól szeptemberig tartott.
Melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?
Itt most csalni fogok, mert a legrövidebb ideig, mindössze egy nap alatt elolvasott könyvet egy másik ponthoz tartogatom. Szóval álljon itt egy másik cím, a Rémület, ami az első olvasmányom volt az évben és két nap alatt a végére is értem.
Attila koporsója, mert ez a könyv tele van bölcsész humorral. Nagyon jól szórakoztam rajta, kellemesen kikapcsolt, és még mindig mosolyra görbül a szám, ha a hivatalos szervek jelszavaira gondolok.
Melyik könyv volt a legszomorúbb?
Életszikra, mert ez a könyv egy kifejezetten nehéz téma köré építi a cselekményt. Ráadásul, bár a történet fikció, a jogi szabályozás mögötte sajnos egyáltalán nem a szerző fantáziájának szüleménye. Rettentően szomorú, hogy még mindig ott tart a világ, hogy nőket korlátoznak a saját testük feletti rendelkezésben...
Melyik könyv volt a legromantikusabb?
Itt is könnyű volt választani, A lelkitárs-egyenlet volt a legromantikusabb. Ez egy kedves, aranyos történet egy kellemesen lassan kibontakozó románcról két átlagos felnőtt ember között. Semmi túlbonyolítás, se klisék áradata, csak két ember, akik fokozatosan megszeretik egymást. Számomra ezek a legjobb romantikus történetek.
Melyik könyv volt a legizgalmasabb?
Egyértelműen A lány és a hegy volt a legizgalmasabb. Mark Lawrence könyveiben nem szoktam csalódni, nem is értem, miért nem csaptam még le az új könyvére.
Melyik könyvet értékelik túl?
Én tényleg nem értem, hogy Az utolsó vándorlás miért szerepel 89%-on a Molyon. Megtévesztően másról szól, mint az ember gondolná, és a szenvedésen kívül nem sokat ad. Egyáltalán nem tetszett nekem.
Az Árkok az esőben picikét alul van értékelve. Ez Jón Kalman Stefánsson korai munkája, és valóban érződik rajta, hogy itt még nincs teljesen kiforrva a szerző stílusa, ám ez szerintem nem ok a negatív véleményekre. Egyszerűen helyén kell kezelni, hogy a kiemelkedően remek frissebb alkotásai után olvasva más élményt fog nyújtani. Rajongóknak azonban így is megadja azt, amiért nagyon lehet szeretni ezt az izlandi szerzőt.
Melyik könyv volt a legnagyobb csalódás?
A Narancsfa-kolostor. Egy izgalmas fantasy történetre számítottam sárkányokról. Helyette viszont egy unalmas és túlnyújtott történetet kaptam, amely csak nyomokban tartalmazott sárkányokat. Ráadásul, mivel ez volt az évben a leghosszabb olvasmányom is, úgy érzem, túlságosan sok időt pazaroltam rá.
Melyik könyv volt a legnagyobb meglepetés?
Nem gondoltam volna, hogy a The One - A tökéletes pár ennyire jól van összerakva. Érdekesen és okosan van felépítve, és egyáltalán nem szokványos történet, hiába sugallja ezt a csúnya borítója. Igazán kellemesen meglepett.
Több olyan könyv is került a kezembe, aminek nagyon szép a borítója, így nem egyszerű egyet választani. Van azonban egy kis elfogultságom a keleti dolgok irányába, ezért a Tükör a felhőkön túlra az, ami igazán gyönyörködtetett.
Hány új sorozatba kezdtem bele?
Négy, ám ezek közül csupán egyet szándékozom folytatni is. Azért a teljesség igénye miatt sorra veszem őket.
Olvastam egy recenziós könyvet (Szenvedélyes hadviselés), aminek vannak jó és kevésbé jó tulajdonságai. Viszont a mérleg nem billent eléggé a pozitív oldalra, hogy a szereplők sorsa tovább érdekeljen, így nem fogom folytatni.
A legromantikusabb olvasmányomnak (A lelkitárs-egyenlet) van folytatása. Ez azonban egy olyan mellékszereplőről szól, akit idegesítőnek találtam, ezért köszönöm szépen, nem érdekel a románca.
A legnagyobb csalódásomnak (A Narancsfa-kolostor) szintén van folytatása, de nem, nem vagyok mazochista, nem fogom elolvasni.
Az egyetlen sorozat pedig, aminek a folytatására látok esélyt, a Véresküdtek sagája. Bár nem volt kiemelkedően jó az első rész (Az istenek árnyéka), időről-időre eszembe jut. Úgyhogy lehet, hogy ezt a sorozatot valamikor folytatni fogom.
2024-ben egyetlen sorozatot sem sikerült befejeznem. Ilyen kevés elolvasott könyv mellett ez egyáltalán nem meglepő.
Ami a következő évet illeti, most sem szeretnék előre tervezni. Az viszont biztos, hogy nem 2025-ben fogok rekordot dönteni az elolvasott könyveim számával. Illetve egy változás biztosan lesz a jövőben, több gyerekkönyvet fogok olvasni.