Montessori baba

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen könyvmoly, aki, ha új helyzettel találkozik és tájékozódni szeretne, keres hozzá egy könyvet. Csakhogy a könyvpiac hatalmas, megtalálni a számunkra legmegfelelőbbet egyáltalán nem könnyű. Azért írok erről a kötetről, hátha másnak is segít eligazodni kicsit ebben az egyébként bő kínálatban. Ez viszont egy nem szokványos könyvértékelés lesz, inkább elmélkedés, személyes vélemény, hozzáállás a gyereknevelési könyvek témájához. 

Kezdjük ott, miért épp ezt a kötetet választottam. Egyrészt a kínálat tényleg bőséges, az értékelések viszont rettentően változatosak. Másrészt nincs egyetlen kötet sem, ami egyöntetűen uralná a piacot. Úgyhogy elég könnyű elveszni keresgélés közben. Aztán rábukkantam a lehető legjobb könyvmoly tanácsra: "Olvass inkább regényeket, amíg még van rájuk időd!" Ezt pedig úgy döntöttem, meg is fogadom (Milyen jól tettem, mert így is alig olvastam az elmúlt hónapokban...), és csupán egyetlen, a legszimpatikusabb témába vágó könyvet választok a megszokott olvasmányaim mellé. 

Két okból lett végül ez a könyv a Montessori baba. Egyrészt, szimpatizálok a montessori módszerekkel, másrészt épp elég részletesnek és átfogónak tűnt, hogy betöltse ezt a szerepet. 

A kötet maga kellemesen letisztult. Az illusztrációk inkább egyszerűek, mint szépek, de egységes hatást adnak a kötetnek. 288 oldalával viszonlag terjedelmes olvasmány, de cseppet sem érzi úgy az olvasó, hogy elárasztja a szöveg. A fejezetek, a bekezdések, minden szellősen van tagolva, és a tartalomjegyzék segítségével könnyű tájékozódni benne. Fizikailag kicsit nehéz a könyv, főleg, ha nagy pocak fölött egyensúlyozva lapozzuk, de úgysem olvas belőle az ember egyszerre sokat.

Fülszöveg:

"A ​Montessori baba Maria Montessori nevelési elvei alapján mutatja be, hogy neveljük szeretettel, tisztelettel, megértéssel és bámulatos nyugalommal a kisbabánkat az első életévében. Simone Davies és Junnifa Uzodike közös könyve gyakorlatias javaslatok százait tartalmazza, amelyek segítenek az olvasónak, hogy megértse, mi történik a kisbabájával, és hogy támogathassa tudatos jelenlétével a baba tanulását és fejlődését. Megtudhatjuk belőle,– hogyan készüljünk fel a szülői szerepre – testileg, érzelmileg, intellektuálisan és spirituálisan,
– hogyan váljunk aktív megfigyelővé, hogy megértsük, mit mond nekünk a baba valójában,
– hogyan alakítsunk ki Montessori-tereket az otthonunkban, köztük olyanokat, amelyekben korlátozás nélkül tevékenykedhet a baba,
– hogyan támogassunk olyan tevékenységeket, amelyek segítik, hogy a baba mozgása és nyelvi készségei a neki megfelelő ütemben fejlődhessenek,
– hogyan alakítsunk ki biztonságérzetet a babában, hogy magabiztosan indulhasson a világ felfedezésére.
Ez a könyv azért született, hogy támogatást nyújtson, és segítsen megtalálni azt a békét, amelyre oly nagy szükségünk van, amíg a baba tiszteletteli és szeretetteli gondozását tanuljuk. Lépésről lépésre mutatja be, hogyan lassítsunk le, hogy a gyermekünknek megfelelő tempóban gondoskodhassunk róla; hogyan támogassuk a babát abban, hogy bízzon önmagában, a környezetében és bennünk; miként váljunk gyakorlott megfigyelővé, hogy megértsük, mit jelez nekünk a kisbabánk; és milyen módon ültessük el a kisbabában a magabiztosság és a rácsodálkozás képességének magvait, ami az egész családunk javára válik majd."

Ahogy már említettem, a kötet logikusan és könnyen követhetően van felépítve. A bevezetés után, ami összefoglalja a montessori módszer lényegét, tematikusan és életkornak megfelelően tagolt fejezeteket olvashatunk. Csak néhány példát említve, a könyv foglalkozik a szülőség kérdésével, a babák számára ideális környezet kialakításával, a mozgás és a nyelv feljődésével és olyan hétköznapi apróságokkal, mint a fürdetés vagy altatás.

Az életkori tagolásnak köszönhetően pedig nem kell azonnal mindent végigolvasni, bőven elég az adott korszakra vonatkozó részeket átlapozni, és majd később, ha a baba nőtt már, vissza-visszatérni a későbbi időszakokra vonatkozó részekhez. Ettől egyrészt nem érzi úgy az olvasó, hogy elárasztják az információk, úgysem tud ennyi mindent megjegyezni, másrészt, ha a későbbiek során felmerül egy-egy kérdés, rögtön tudja, hol olvashat utána. Szóval igen, bár befejezettnek jelöltem ezt a könyvet, lényegében csak a 90%-át olvastam el ténylegesen, a három hónaposnál nagyobb babákra vonatkozó tanácsokat meghagytam későbbre.

Ami tetszett a kötetben a letisztultsága mellett, azok a személyes tapasztalatok. Szinte minden fejezetben volt egy kis annekdota valamelyik szerzőtől a saját babáikra vonatkozóan. Ráadásul ezek se szájbarágósak, se önfényezőek nem voltak. A szerzők ugyanis nem állítják, hogy mindent tudnának, csak megosztják tapasztalataikat, amelyek időnként akár egy-egy kisebb hibából vagy nehézségből fejlődtek ki. Ez pedig számomra egy nagyon szimpatikus hozzáállás volt.

Kevésbé tetszett viszont, hogy a könyv gyakran ismételte önmagát. Ez többnyire abból fakadt, hogy a kötet elején megismert montessori elvek újra és újra visszaköszöntek. Lényegében minden egyes témára ugyanazok a javaslatok vonatkoztak, és ettől helyenként monoton és unalmas lett a szöveg. Még egy ok, hogy az olvasó beossza a fejezeteket és tartsok köztük szünetet.

Ennyit magáról a kötetről, innentől puszta személyes nézőpont következik.

Mint a bejegyzés elején említettem, rengeteg a terhességgel, kisbabákkal és gyerekneveléssel foglalkozó kötet. Nem csupán mennyiségre hanem stílusra is nagyon sokan vannak. Számomra az volt a lényeg, hogy amit végül kézbe veszek, a tudományosabb irányt képviselje és pozitív legyen a szemlélete. Szóval kizártam minden spirituális vonalat képviselő vagy ijesztgető olvasmányt. A terhesség ugyanis stressz, kinek jobban - kinek kevésbé, de stressz, így senkinek sem hiányzik az aggodalom, mi mindent tud és fog elrontani, már most ebben a kezdeti időszakban. Illetve számomra fontos volt a szöveg hangvétele, mert az "én megmondom neked a tutit" típusú szerzőktől a hideg futkos a hátamon.

A montessori elvek pedig logikusak, élettani tapasztalatokon és nem hiten alapulnak, ezért tűnt ez a könyv a legszimpatikusabbnak. A lényege, hogy a csecsmőt kezeld annak, ami, egy önálló kis lénynek, aki bár kezdetben mindenben rád szorul, saját kis tudattal, érzésekkel és akarattal rendelezik. Ráadásul, bár a könyv módszereket, tanácsokat és tippeket tartalmaz, sosem állítja, hogy minden, ami itt le van írva univerzálisan érvényes minden egyes babára. Nincs két egyforma ember, miért lenne két egyforma csecsemő, nem igaz?

Kaptam néhány hasznos ötletet a könyvtől, és megerősített néhány dologban, amit eddig is így gondoltam. Ezért lényegében, amit vártam tőle, azt meg is kaptam. Viszont ez nem dogma, semmit sem kell vakon követni belőle. Számonra ez inkább a tájékozódást szolgálta, hogy ha jön egy új és teljesen ismeretlen helyzet, legyen néhány ötletem, hogyan kezeljem. Van persze olyan, amit már most tudok, hogy biztosan nem fogok alkalmazni, mert nem illik az élethelyzetemhez, nem a számunkra megfelelő irányt adja vagy csak teljesen feleslegesnek érzem. Ettől függetlenül viszont nem bánom, hogy más nézőpontot is meghallgattam, mert a rugalmasság és a széles látókör mindig előny.

Összességében tehát úgy érzem, jól döntöttem, hogy ezt a kötetet választottam a babára való felkészülés időszakára. Segített átgondolni pár dolgot, adott néhány ötletet és egy picikét sem stresszelt. Ha valaki hasonló paraméterek alapján keresne olvasmányt a babavárás időszakára, nyugodt szívvel tudom ajánlani. 

Azt viszont, hogy a kötet folytatását, a Montessori tipegőt elolvasom-e majd, még nem tudom megmondani. Előbb látnom kell, hogy az itt összegyűjtött információ beválik-e majd a gyakorlatban.

"Nagyon nehéz feladat felelősséget vállalni egy másik emberért. Másoktól várunk elismerést, pedig elsőként önmagunknak adhatjuk meg."