Ezzel a könyvvel Instagramon találkoztam először. Nagyon megtetszett a címe, és a borító is hangulatos, így megjegyeztem magamnak. Aztán szembe jött a könyvtárban, és nem tudtam ellenállni neki.
Habár önálló kötetként is megállja helyét, ez a könyv A Valerie Lane álmodozói sorozat első része.
Fülszöveg:
"Isten hozott a Valerie Lane-en, a világ legromantikusabb utcácskájában!
A Laurie’s Tea Corner büszke tulajdonosának a hobbija a hivatása. Laurie elégedett: a világ minden tájáról isteni teákat árusít, otthonos üzletét kellemes illat lengi be, a vendégei pedig szívesen térnek be hozzá, hiszen a boltocska ugyanazt a harmóniát és melegséget sugározza, mint a tulajdonosa. Laurie bár már hónapok óta Barryről, a jóképű teakereskedőről álmodik, a szerelem terén mindezidáig nem nem volt szerencsés. Barátnői szerint ezen nyomban változtatni kell, így hát rögvest tervet kovácsolnak…"
Nem vártam sokat ettől a könyvtől, mert tényleg a megkapó cím és a hangulatos borító miatt választottam. Tudtam, hogy nem számíthatok benne csavaros és izgalmas történetre, így bőven elég lett volna számomra, ha kellemesen kikapcsol, míg megiszom egy bögre forró teát.
A könyv ennek megfelelően ígéretesen indult a rövid fejezetekkel és a ténnyel, hogy olyan nagy problémák vannak ebben a történetben, mint egy felszaladt harisnya. Épp erre a könnyedségre és kellemesen romantikus légkörre volt szükségem. Csakhogy ez a kellemesség kezdett oda lenni, mint a teám hőmérséklete. Kihűlt, mivel egyre több olyan dolgot vettem észre, ami rontotta számomra az összhatást.
254 lapjával kifejezetten rövid olvasmány, mégis olyan sok szereplőt szuszakolt bele a szerző, hogy kicsit túlzsúfoltnak éreztem ezt a teázót. Értem én, hogy sorozatnak szánta, így fel kellett vezetni a további részek főhősnőit, de ezt olyan kurtán furcsán tette, hogy sokáig teljesen összemosódott számomra, kinek milyen boltja van, és úgy általánosságban ki kicsoda. Például először azt hittem, mind az öt hölgy egyedülálló, de kettő bizony kapcsolatban él. Aztán azt gondoltam, az egyik virágboltot vezet, de aztán kiderült, hogy a virágbolt az, ami hiányzik ebből az utcából, így ismét összezavarodtam kicsit. Kifejezetten figyelmes olvasó vagyok (még munkával és tanulnivalóval elhavazva is), a sok szereplőt és több idősíkot használó történeteken is könnyedén kiigazodom, erre itt egy alig 250 oldalas habkönnyű kis történet és kétszer is elveszítem azt a bizonyos fonalat. Ez bizony a szövegen múlt és nem a figyelmemen.
Ha már szöveg, a legnagyobb csalódást sajnos ez okozta. Suta párbeszédek, még sutább helyzetek és egy olyan pongyola narráció jellemzi, amitől egyáltalán nem hangulatos ez a könyv. Nem tudom, hogy a fordítás okozta-e vagy az eredeti német szöveg is ennyire gagyi, de helyenként nevetségesnek találtam. Péládul legyen bármilyen hűvös a viszony, egy anya sosem köszön el telefonon a lányától Viszont hallásra! mondattal. Ez egyszerűen abszurd, míg az örömében tapsikoló nénike és a folyamatosan egymás szeretetéről biztosító barátnők pedig olyan elemek, amelyek egyszerűen elfogadhatatlanok egy felnőtteknek szóló szövegben. Konkrétan bugyutává tette ezt az egyébként is faék egyszerűségű történetet. Ráadásul épp ez a bugyutaság jellemezte a romantikus szálat is. Pedig kezdetben cukinak tűnt a két bizonytalan ember egymásra találása, ám a sok klisé, illetve a mondva csinált megsértődések és problémák elrontották ezt is.
A kötet végén szerepel néhány recept (többnyire teákról), ami kifejezetten ötletes. Kedvelem a recepteket a könyvekben, az egyik korábbi olvasmányon receptjét például gyakran elkészítem. Ezt tehát tudtam értékelni.
Összességében ez nem egy jó könyv, se hangulatát, se témáját tekintve. Nem igazán nyert meg magának, így a folytatás, bár ugyanilyen csinos borítót kapott, nincs a terveim között.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik minden elvárásukat félre tudják tenni, ha könnyed kikapcsolódásra vágynak, és nem zavarja őket, ha egy könyv helyenként bugyuta. Aki viszont kifejezetten cuki, kedves és romantikus olvasmányra vágyik, keresse máshol, mert ez a tea, hiába szép a bögréje, nem olyan fórró és nem is olyan finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése