A borító megkapó, a cím hívogató, ám teljes mértékben megtévesztő. Az eredeti cím, "Livingstone úr könyvesboltja" illik hozzá, ám ez a magyar változat olyan elvárásokat kelt az olvasókban, amelyeket a kötet nem teljesíthet. Csalódással közlöm, nincsenek itt rejtélyek, megfejtésre váró titkok, sőt, még macska sem bukkan fel a könyvben, így a borító is füllent. Értem én, hogy marketing szempontból okos húzás volt, mert előbb leveszik így a polcról, ám hosszú távon nem kifizetődő, hiszen csalódott olvasók tömegeivel nem lehet még több példányt eladni.
A történet egyébként nem hosszú, mindössze 276 oldal.
Fülszöveg:
"London a csodák városa. Így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát. Nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól – hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet…"
Mielőtt kifejteném a már említett félrevezetés okozta csalódottságomat, összefoglalom, mi jót találtam ebben a történetben.
A kötet nyitánya tetszetős, a könnyed stílus és a decemberi hangulat hamar elkapja az olvasót. Jó ötlet volt a spanyol szerzőtől, hogy bár Londonba helyezte a történetét, spanyol főhősnőt adott hozzá. A főszereplő és egyúttal a szerző lelkesedése London iránt ezért hiteles és kedves része a cselekménynek. A leírások rendben voltak és a stílus is gördülékeny. A könyvesbolt pedig, hát, elképzelve is csodálatos.
Ha már könyvesbolt, a kötetet valóban áthatja az olvasás és a könyvek szeretete. A szereplők kivétel nélkül lelkes olvasók, akik nem haboznak könyvekről beszélgetni vagy épp könyvekből idézni. Rengeteg mű és szerzője kerül említésre benne, ráadásul meglehetősen vegyes stílusban és műfajban. A legtöbb könyves történet ugyanazokra a klasszikus művekre és szerzőkre építkezik, amelyeket biztosan mindenki ismer, ám itt nem ennyire szűk az irodalmi világ. Midez pedig kiegészül egy csipet történelemmel és csillagászattal, amitől még szerteágazóbbak lettek az utalások. Ezek megértését egyébként egy meglehetősen terjedelmes lábjegyzet is segíti, így ha valaki nincs képben az adott szerzőről, azonnal kap némi információt róla.
"Nem kell lehunynunk szemünket, hogy álmodjunk; elég, ha olvasunk.Michel Foucault"
A szereplők kedves figurák. Kicsit könyvszerűek, már ha szabad ilyet mondanom, ám működnek. Mindenki kedves ebben a történetben, még a mogorva alakok is. Ettől a könyv bájos, a párbeszédek könnyedek, a szereplők kapcsolata pedig egyszerű és letisztult. Helyenként tudnak humorosak lenni, főleg ha tévelygő vásárlókról van szó. Persze akad köztük sarkított jellem, ám ez csupán a kedves humort szolgálja.
"– Elnézést – fordult udvariasan Livingstone úrhoz –, el kell olvasnom az Alice-t, Lewis Carrolltól.– Csodaországban vagy A tükör másik oldalán …?
– Otthon, ha lehet…"
Ez a történet tehát hangulatos a helyszínválasztás illetve a leírások miatt. Tele van könyves utalásokkal, ami minden olvasni szerető ember szívének kedves, és kellemesek a szereplői. Bizony, most jön az érem másik oldala, az a bizonyos de...
Először is nincs itt semmiféle rejtély. Pontosabban van egy eltűnt kézirat, ami nem is igazán tűnt el, és hamar meg is kerül, így nincs ügy, amit meg kellene oldani. Másodszor a könyv lényege ezért nem egy nyomozás, hanem egy nyomozó. Csak azért történt "lopás", hogy egy rendőr betévedjen a könyvesboltba és romantikus viszonyba keveredjen a főhősnővel. Hupsz, ez spoiler volna? Egyáltalán nem, mert minden kiszámítható, és a cselekmény lényegében kedves emberek kedves párbeszédeiből áll, így nincs itt semmiféle meglepetés.
Harmadszor a szerelmi szál rettentően lányregényes, amolyan mesebeli, simábban megy mint egy frissen olajozott nyomdagép. Kifejezetten romantikus lelkű olvasóknak élvezetes lehet, ám az én ízlésemnek túlságosan rózsaszín és eseménytelen volt. Ám ez a legkisebb hibája a történetnek.
"És hát általános igazság, hogy minden valamirevaló szerelmi történet egy teázásra szóló meghívással kezdődik."
Volt még egy negatívum számomra, az irodalmi utalások kettőssége. Ahogy korábban már írtam, nagyon tudtam értékelni azt a széles skálát, amin mozogtak, azonban helyenként sok volt. Néhol csak úgy záporoztak a különféle idézetek, amelyek nem mindig voltak összhangban, nem igazán illettek a párbeszédbe vagy csak sutának hatottak. A kevesebb néha több elve itt igazán jól jött volna.
Összességében tehát vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel. Nem volt rossz élmény, ám jóval többet vártam tőle köszönhetően a megtévesztő címnek. Karácsonyi olvasmánynak azonban elment, illett az ünnepi hangulathoz.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik kifejezetten könnyed olvasmányra vágynak rengeteg irodalmi utalással. Nem érdemes izgalmas cselekményre vagy mélységre számítani tőle, ám kikapcsolódást így is nyújthat. Romantikus beállítottságú olvasók előnyben. Aki viszont a címben említett rejtély miatt venné kézbe, inkább ne tegye.
"Ott van az otthonunk, ahol a könyveinket őrizzük. Sir Richard F. Burton."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése