Szeptemberben a filmeké volt a főszerep. Erre a hónapra ugyanis megint sikerült kicsit begubóznom, bár az elmúlt két hét meglehetősen mozgalmas volt. A begubózáshoz pedig mindig kell valami, egy jó könyv (szerencsére ebből is akadt néhány múlt hónapban), egy jó sorozat (most épp egy sem köt le igazán), vagy egy film, és ez az utóbbi lett a befutó.
Összesen 9 filmet néztem meg az internetnek és a streaming szolgáktatóknak köszönhetően.
Foxcatcher
"A leghihetetlenebb történeteket a valóság írja. A DuPont-vagyon örököse, John Eleuthére du Pont (Steve Carell) bolondos figura volt, de már a bolondság határán. Sőt, azon is túl, hiszen a paranoia és a skizofrénia tünetei is megmutatkoztak rajta. Mégis egy vegyipari óriáströszt vezetésére készült, bélyegeket gyűjtött, madártani könyveket adott ki, és rajongott a férfias sportokért - egy birkózócsapatot is támogatott. A közte és két olimpiai birkózó testvér (Mark Ruffalo, Channing Tatum) közti különös viszony alakulásáról szól ez a film, mely sok meglepő kanyart vesz, míg eljut a tragikus fordulatig: egy gyilkosságig. De a történetnek még akkor sincs vége."
Ezt a filmet Nel barátom ajánlotta. Ahogy arról már a rovat előző részében is írtam, nem mindig járok jól ezekkel az ajánlásokkal. Sajnos, ez is egy rosszabbul sikerült, csalódást keltő ajánlás volt.
Nem csupán Nel szava vonzott ehhez a filmhez, hanem az is, hogy sportról szól, a sportos filmeket pedig San Diego kedveli, illetve egy olyan vállalat örökösének történetét dolgozza fel, ami egy másik filmélményem (Sötét vizeken) alapján különösen érdekesnek tűnt. Sajnos minden szempontból csalódnom kellett.
Ez a film rettentően unalmasan van tálalva, rém vontatott, a karakterek szinte kivétel nélkül unszimpatikusak és lényegében alig volt benne párbeszéd. Az a néhány dialógus pedig, ami mégis felbukkant benne, értelmetlen, sehová sem vezető volt. Ez azért nagyon szomorú, mert ha a történet csupasz csontvázát nézzük, ez a film lehetett volna jó is. Csakhogy képetelen volt bármit érdekesen, vagy legalább nem rém unalmasan bemutatni. Az ifjabb birkózó kisebbségi komplexusa, a tévútra térése, a gazdag csávó bolondsága és az ő komplexusai mind-mind lehettek volna érdekesek, de szánalmasan egyszerűen lettek bemutatva, amitől majdnem elaludtam a filmen. Konkrétan vártam, hogy legyen már vége, történjen már valami szörnyű, hogy felrázza ezt a posványt, ami a film egészét jellemzi.
Egyáltalán nem tetszett ez a film, így nem is ajánlom senkinek. Aki kíváncsi a történetre, olvasson utána a valós eseményeknek, mert egy összefoglaló cikk sokkal érdekfeszítőbb, mint ez a másfél órás szenvedés. Ha pedig valaki jó sportfilmre vágyik, több tucat remek alkotásból válogathat, de ezt bizony kerülje el.
127 óra
"Aron Ralston egyedül indul a Utah államban lévő kanyon falainak megmászására. Egy rossz mozdulat következtében megcsúszik, és olyan szerencsétlenül esik, hogy egyik karja egy sziklavájatba szorul. A fiatal hegymászó öt napot tölt ebben a helyzetben, miközben lepereg előtte az élete. Miután rájön, hogy nem számíthat segítségre, minden erejét és bátorságát összeszedve levágja a beszorult kezét. Egyedül, legyengülve a vérveszteségtől, nem sok esélye van a menekülésre. Az akaraterejével azonban leküzdi a nehézségeket."
Ezt a filmet is Nel ajánlotta, és ez is igaz történetet mesél el. Ezúttal azonban San Diego is megerősítette az ajánlást, ő ugyanis korábban már látta.
Nem különösebben vonzanak a túlélésre fókuszáló filmek, mert nem élvezem nézi mások szenvedését. Időről-időre mégis adok esélyt egynek-egynek, mert a valós történetek inspirálóak is tudnak lenni.
Habár a sztori meglehetősen egyszerű, - a túrázó elmegy, majd beszorul, majd hosszú-hosszú idő után "kiszabadul" - ez egy nagyon feszült film. Hiába kuksol a hőhős kifejezetten sokáig egy hasadékban, egy pillanatra sem válik unalmassá vagy lassúvá. A készítők remek módon mutatták be az idő múlását és a főhős őrlődését, illetve lehetőségeit. A kézikamera használata pedig itt kifejezetten okos és indokolt volt. Valószínűleg sosem fogom megérteni, miért jó egyedül csatangolni egy veszélyes terepen, és miért megy vissza valaki mindazok után, amit ott átélt, ám így is érdekesnek találtam. Illetve az inspirációt is megkaptam, mert a film egyszerre mutatja be, milyen sérülékeny az emberi test, és mégis milyen szívós.
Ez tehát egy elég jó túlélős film. Aki kedveli az ilyen témájú alkotásokat, adjon neki egy esélyt bátran. Szépen felépített, jó tempójú alkotás.
Kékről álmodom
"A tizenöt éves Mia mindig is úgy érezte, édesapja és édesanyja nem a vér szerinti szülei, és valamit eltitkolnak előle. A család költözése után a fiatal lány igyekszik beilleszkedni új osztályába, ám környezete cseppet sem könnyíti meg a dolgát. Mint a legtöbb tinédzser, Mia is változásokat fedez fel a testén, ám ezek egészen másmilyenek, mint a vele egykorú lányoké. Kezdetben próbál tudomást sem venni ezekről, ám idővel egyre rémisztőbbé válik ez a fajta átalakulás."
Ez a film, már a megjelenésekor felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit egy norvég filmre (Thelma) emlékeztetett, és az a film nagyon jó volt.
Svájci alkotás, tehát hangulatát tekintve megkaptam azt, amit az európai filmektől elvárok. A képi világa pedig kifejezetten szép, már ami a vizes utalásokat és a tompa kékes színvilágot illeti. Az alapötlet is tetszetős, egy újragondolt felnövéstörténet csipetnyi fantasztikummal fűszerezve. Mégsem tetszett. Látom benne a fantáziát, látom, hogy mit akar kifejezni, ám az ünetetet olyan művészien csomagolták be, hogy helyenként ellaposodott tőle a történet. Illetve volt egy hatalmas nagy problémám, a főszereplők. Ezek a tinilányok olyan ütnivalóan buták voltak, és annyira nem tudtam megkedvelni őket, hogy a "barátságuk" hamar hitelét vesztette számomra. Sosem értem meg azokat a lányokat, akik mindenáron egy összeszokott falkához akarnak csapódni, akkor is, ha azok gonoszkodnak velük, és egyébként lenne más lehetőségük a barátkozásra. Tudom, tinik, meg hormonok, nem kellene logikát várnom, mégis megteszem. Ráadásul a főhősnő nem csak a korabeliek között volt számomra érthetetlen, hanem otthon is. Nem bírtam felfogni, miért nem próbált meg beszélni a furcsa változásairól az anyjával. Oké, van köztük egy kis vita, lázad is csöppet, de akkor is az anyja, aki egyébként törődött vele.
Szóval az alapkoncepció jó, a képi világ szép, a szereplők viszont förtelmesek. Lehet, hogy ez egy társadalomkritika a mai svájci tinikről, de én csak szenvedésnek éreztem. Kizrólag azoknak ajánlom, akik el bírják viselni a logikátlan tinilányokat. Ők talán több élvezetet találnak ebben a filmben, mint én.
Előre
"Ian és Barley, két tizenéves elf testvér apa nélkül nőtt fel. A lúzer, önbizalomhiányban szenvedő kisebbiknek a 16. születésnapján előkerül az a varázsbot, amit az apjuk hagyott rájuk, és aminek a segítségével visszahozhatnák őt 24 órára. Ám a varázslat nem egészen úgy sikerül, ahogy kellene, és a két tini egy rozoga furgonon elindul, hogy bejárják a mágikus világot, amiről azt hitték, már rég eltűnt. Amikor az anyjuk rájön, hogy a fiai leléptek, egy különc kívülállóval elindul megkeresni őket."
Nagyon szeretem a Pixar filmjeit, így kifejezetten lelkes voltam, mikor megláttam az előzetest. Szerettem volna moziban megnézni, de közbeszólt a vírus, és hallottam néhány negatív kritikát róla, így jegeltem a kérdést egy időre.
Oké, nem lett a kedvenc Pixar filmem, de ez attól még egy remek alkotás. A történet kedves, van üzenete, és kifejezetten tetszett, hogy egy testvéri kapcsolatot állított a középpontjába. Megvan benne a szokásos kaland, a reflektálás a világunkra, és tele van szerethető figurákkal, na meg egy finom fűszerezésű humorral. Én remekül szórakoztam rajta, így nem csalódtam, pedig nem ütött akkorát, mint két éve a Coco. Illetve érezhető volt a karakterek ábrázolásának újrahasznosított mivolta, de mindez nem érdekelt, mert egy jó mesét akartam, és egy jó mesét is kaptam.
Bátran ajánlom minden mesekedvelőnek, legyen felnőtt vagy gyerek, mert ez egy jó családi film.
Mindig az ördöggel
"Vannak akik arra születnek, hogy eltemessék őket. Az ohiói Knockemstiffben és a szomszédos erdőkben baljós alakok - egy szentségtelen pap (Robert Pattinson), egy furcsa pár (Jason Clarke és Riely Keough), valamint egy tisztességtelen seriff (Sebastian Stan) - gyűlnek össze a fiatal Arvin Russell (Tom Holland) körül, miközben ő a saját és családja életét fenyegető ördögi erőkkel küzd. A film a II. világháború és a vietnami háború közötti időszakban játszódik, és a rendező, Antonio Campos lenyűgöző és horrorisztikus képet fest az igazak és a korruptak közötti harcról."
Ez a Netflix film, már az előzetesével megfogott, a szereposztás pedig csak hab volt a tortán. Egyébként regényadaptációról van szó, és az eredeti cím The Devil All The Time sokkal kifejezőbb, mint a magyar.
Ez egy meglehetősen sötét film, mert az emberi gonoszság különféle változatait mutatja be. Van itt minden a poszttraumás stressztől a vallási fanatizmuson át a korrupcióig. Mindezt kisvárosi közegben mutatja be látszólag független történetszálakon, amelyek a film végére csodálatosan összefutnak. Tetszett, hogy egyik szál sem volt túlnyújtva, mind csak fel-felvillant megmutatva a velejét, hogy aztán haladhasson a történet egészével. Rengeteg itt a negatív karakter, így a néző egy idő után kifejezetten dühös lesz, hogy megússzák ezeket a szörnyű tetteket, és arról kezd el ábrándozni, mi lenne ha összefutnának, és elintéznék egymást. Nos, az imák néha meghallgatnak...
Nekem nagyon tetszett ez a film. Jól volt felépítve, végig feszült maradt, és kifejezetten élveztem, hogy a sok erőszak után megkaptam az elégtételemet. Tom Holland pedig akkor is szuperhős, ha épp nincs annak öltözve.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a több szálon futó cselekményt, és nem rettennek vissza az erőszaktól. Gyengébb lelkületűek azonban óvatosan bánjanak vele.
FOMO - Megosztod, és uralkodsz
"Ha nem vagy online, nem is létezel? A gimnazista Gergőt és barátait, azaz a Falka tagjait három dolog motiválja: a szex, a buli és hogy az ezekről készült videókat minél többen megnézzék a netes csatornájukon. A challenge-videóik idővel egyre durvábbá válnak, amikor pedig egy házibuliban Lilla a fiúbanda prédájává válik, egyetlen éjszaka alatt a feje tetejére áll a budapesti fiatalok biztosnak tűnő világa."
Kíváncsi voltam erre a filmre, mert már láttam egy hasonló témát feldolgozó remek, magyar alkotást (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) ) és szerettem volna még egy jó hazai filmet megnézni.
Ez a film nagyon jó alappal dolgozott, és olyan témákat vetett fel, amelyek nem csak akutálisak, mint az internetes zaklatás, hanem kifejezetten fontosak is, mint az áldozatok hibáztatása. Részben kicsit idegenkedtem a képsoroktól, mert a challenge-videók nagyon távol állnak tőlem, részben viszont nagyon is reálisnak és ismerősnek találtam a jelneteket, főleg a házibulit. Picikét sajnáltam, hogy Lilla szemszöge nem került előtérbe, de összeségében jó húzásnak találtam. Jó volt ezúttal az elkövető szemén át látni a világot, ráadásul egy meglehetősen gyenge jellemű elkövető szemén át. Néha olyan érzésem volt, mintha meg kellene sajnálnom a srácot, pedig sok dolog jutott az eszembe róla, de a sajnálat nem volt köztük. Vártam, hogy megegye, amit főzött, és ez részben teljesült is. A film vége azonban nem hozott megnyugvást, ami szintén jó húzás volt, bár nézői szempontből nem épp kellemes.
Összességében jó filmnek találtam, bár a fent említett másik magyar alkotás sokkal jobban tetszett. Jó gondolatokat boncolgat, van üzenete, így tudom ajánlani azoknak, akik kíváncsiak rá, milyen következményei lehetnek a csordaszellemnek, hogyan lesz egy egyébként átlagos srác elkövető, és mi történik, ha az erőszak az interneten folytatódik tovább.
Egy esős nap New Yorkban
"Woody Allen romantikus komédiája, az Egy esős nap New Yorkban egy főiskolás szerelmespár, Gatsby (Timothée Chalamet) és Ashleigh (Elle Fanning) történetét meséli el. A pár tervei a New Yorkban töltött romantikus hétvégéről egy csapásra füstbe mennek, amikor a napos idő esősbe fordul. Hamarosan elsodródnak egymás mellől, ami csak a kezdete a véletlen találkozások és furcsa kalandok hosszú sorának, amit külön-külön megélnek."
Épp egy romantikus filmre vágytam, mikor megláttam ennek a filmnek a borítóját. Különös vonzódást érzek a piros esernyők iránt, úgyhogy a borító megnyert magának.
Szerintem, ha nem tennénk hozzá, hogy ez egy Woody Allen alkotás, akkor rövid úton eltűnne a süllyesztőben. A híres rendező neve azonban fenntartja a vizen ezt a középszerű hajót. Ez a film ugyanis annyira tipikus, annyira közhelyes, és olyan sok hasonló alkotás van már a piacon, hogy kifejezetten közepesnek éreztem. Na, meg egy cseppet sznobnak, de ez a karakterek hibája. Helyenként untam, helyenként elbambultam rajta, annyira nem kötöttek le a párbeszédek és a szereplők nyűgjei. A vége pedig maga volt a cukormázas kiszámíthatóság.
Összességében tehát nem egy jó film, egy esős napra elmegy, ha nincs más, de kifejezetten ajánlani még a romantikus filmek kedvelőinek sem tudom, ahhoz túlságosan középszerű.
Garantált szerelem
"Felforrósodik a levegő, amikor a pénzszűkében lévő ügyvéd elvállalja a vonzó ügyfél képviseletét a szerelmet ígérő randioldal elleni perben."
Mivel az esernyős film nem elégítette ki romantikus filmek iránti vágyamat, adtam egy esélyt ennek az első ránézésre nem túl eredeti filmnek. Kellemesen csalódtam.
Persze senki se várjon nagy sztorit, de itt legalább a készítők megpróbáltak valami újat belevinni a klasszikus románcba, jelen esetben egy randioldal elleni pert. Nos, aki találkozott már online társkereső oldalakkal vagy aplikációkkal, az tudja, milyen kiábrándítóak tudnak lenni a reklámszövegek ellenére is. Ez a film pedig pont ezt az érzést akarta megragadni, hogy behúzhassa a nézőt egy szokványos szerelmi történetbe. Nekem ez az újítás bőven elég volt. Kellemes humort adott a filmnek, bár szívesen néztem volna még több félresikerült randevút. Illetve tetszett a kritika is az említett oldalak ellen. Kár, hogy utóbbit a film lezárása megölte, és ez volt az a rész, ami nem nyert meg ebben az egyébként kifejezetten könnyed filmben.
Ez tehát egy aranyos, romantikus film, ami nem akar többnek látszani, mint ami, és ez így van jól. A vége sántít kicsit, de könnyed délutáni kaikapcsolódásnak megfelel. Romantikus filmek kedvelőinek ajánlom, illetve mindenkinek, akinek volt már randevúja társkereső oldal által.
Enola Holmes
"Enola Holmes, az eltűnt édesanyja után kutató elszánt tini nyomozói képességeivel próbálja túlszárnyalni bátyját, Sherlockot, miközben egy menekülő lordnak is segít."
Mindig érdekelnek a klasszikusok modern köntösei. Nancy Springer regénye épp egy ilyen köntöst alkotott, mikor átdolgozta kicsit Scherlock Holmes történetét egy tinikönyvvé a nyomozó húga szemszögéből. Ezt karolta fel a Netflix, hogy filmet készítsen belőle népszerű színészekkel. Kell ennél jobb ajánlólevél? Nekem nem kellett.
Ez nem egy klasszikus krimi, és köszönő viszonyba sincs az eredeti művel. Amint a néző ezt tisztázta magával, elkezdheti élvezni ezt a könnyed tinifilmet. Nem mondom, hogy bármi merőben új dolog lett volna benne, mert vagány női főhősök akadnak máshol is, nyomozás is fellelhető több helyen, mégis kifejezetten szórakoztatónak találtam. Tetszettek a karakterek, tetszett a díszlet, és tetszett a nyomozás, bár meglehetősen kiszámítható volt. A narráció nem egészen az én ízlésem volt, de végül is nem zavartak a kiszólások. A film humora is könnyed volt, mentes mindenféle túlzásoktól, így az összhatás egy kellemes filmélményt nyújtott.
Nekem tehát tetszett ez az új köntös, jól szórakoztam rajta, így tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a átdolgozott történeteket, és egy könyed, délutáni kikapcsolódásra vágyik.
Értékelés:
Előre -> 10
Mindig az ördöggel -> 9
127 óra -> 8
Enola Holmes -> 8
FOMO - Megosztod, és uralkodsz -> 7
Garantált szerelem -> 6
Kékről álmodom -> 5
Egy esős nap New Yorkban -> 4
Foxcatcher -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése