Mozgóképek LXIV.

A decemberem nem a filmnézésről szólt, így csupán egyszer jártam moziban. A rovat ezen bejegyzése tehát rövidke lesz.

Coco

"Annak ellenére, hogy családja ősidők óta megveti a zenét, Miguel arról ábrándozik, hogy egyszer neves muzsikus lesz, akárcsak bálványa, Ernesto de la Cruz. Rejtélyes események láncolatát követően a fiú előtt megnyílik a holtak bámulatos és színkavalkádos világa, ahol bizonyítani tudja tehetségét. Varázslatos útja során összeakad a simlis Hectorral, s ketten együtt próbálják megfejteni a titkot, ami fényt derít Miguel családjának valódi történetére."

A Pixar már megint zseniálisat alkotott!

Mikor felröppentek az első beharangozó hírek, úgy voltam vele, biztos aranyos rajzfilm, majd valamikor megnézem, de nem különösebben törtem magam miatta. Aztán bekerült a mozikba és egyre többen magasztalták, így kíváncsivá tett. Nel barátom is így volt ezzel, így egy fájdalmas szombati munkanap után elmentünk megnézni. Remek döntés volt.

Ez a film minden szinten tökéletes. Rettentően aranyos. A szereplők kedvesek, a grafika szép és színes, a kutya meg egy imádni való kiegészítés. Nagyon tetszett, hogy képileg is elválasztották az élők világát a holtakétól. Az is tetszett, ahogy a mexikói hagyományokat kezelte. Kissé talán visszatetsző lehet egy túlvilágról szóló mese, de nem kell aggódni. Remekül - gyerekeknek és felnőtteknek is kedvezve - kezelték ezt a témát. A zene jól passzol hozzá és bár kicsit elcsépeltnek hangzik a "kövesd az álmaidat" jelmondat, de egyszerűen nem lehet megunni. Plusz benne van minden, ami Pixar. A cselekmény kellően pörög, a zene szépen belesimul a történetbe, így a kicsik garantáltan nem fognak unatkozni. A moziban két kisfiú még a lépcsőre is kiszaladt, hogy ott táncoljon, mikor sokadjára is felcsendültek a mexikói dallamok. Közben pedig a felnőttek is  remekül szórakoznak, mert rengeteg olyan viccet rejtettek el a történetben, amit valószínűleg csak az idősebbek értenek. Na, és persze a dráma sem maradt ki. A készítők ezúttal sem kímélték a nézői szíveket, mert úgy játszottak az érzelmekkel, mint a főhős a gitárhúrokkal Szóval az ember szíve kicsit össze is facsarodik a film közben, ám ez kell. Kell, hogy átjöjjön az üzenet, mert üzenet bizony van bőven.

Összességében tehát zseniális film. Minden megvan benne, ami egy jó meséhez kell. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Értékelés:

Coco           ->    10+