Ez a rövid, mindössze 196 oldalas történet egy kiegészítő könyvecske az Ambrózy báró esetei sorozat harmadik és negyedik kötete között. Valójában azonban a folytatásra nincs hatása, ellenben az előző részt (Ármány és kézfogó) kiegészíti egy újabb gyilkossági üggyel.
A borító épp olyan, mint amit megszokhattunk a sorozattól, és rájöttem, hogy nagyon tetszenek a címválasztások. Egyszerűek, ám nagyon kifejezőek.
Fülszöveg:
"1900. december 10., este.A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”."
Van valami klasszikusan izgalmas a hosszú vonatúton történő nyomozásban. Talán a gőzmozdonyok nosztalgikus hangulata miatt, talán a kis helyre összezsúfolt sokféle szereplőből adódóan, talán a tény okán, hogy a vonat bizony nem áll meg, akkor sem, ha a vonatvezetőt épp leszúrták. Ráadásul a vonat nem is veszélytelen, ha az utas esetleg lepottyan róla, vagy ha egy simlis alak miatt eszeveszett száguldásba kezd a szerelvény. Szóval a könyv helyszínválasztása tökéletes. Én legalábbis nagyon élveztem az utazást az 502-es járaton.
Az élményt számomra csupán két dolog árnyékolta be. Az első a rengeteg mellékszereplő volt. Tudom, hogy azért kellett ennyi hangsúlyt fektetni Mili útitársaira, hogy kellően gyanúsnak tűnhessenek, illetve hogy a gyilkosnak legyen bőven választéka, ha le kíván csapni, és a kacskaringós bemutatás néhány esetben végül nyomra vezetőnek bizonyult, számomra mégis sok volt. Túl sokan voltak, hogy mindenkit fejben lehessen tartani, főleg hogy elég hamar gyanússá váltak a tettesek. Időnként tehát kicsit untam a mellékszereplők hadának hosszú felvezetését.
A másik árnyék ellövi a poént, úgyhogy innentől Vigyázat spoiler!
Mivel a kötet úgy van beharangozva, hogy Mili első önálló bűnügye, nekem nagyon nem hiányzott bele a báró. Félreértés ne essék, kedvelem az urat, de én most tényleg arra voltam kíváncsi, hogyan boldogul a kisasszony egyedül, ezt pedig sajnos nem kaptam meg. Oké, nem sok vizet zavart az úriember, hiszen nem szólt bele a nyomozásba, de a jelenléte bőven elég volt, hogy elrabolja az önállóság illúzióját. Remélem, az író egyszer tényleg ír egy ügyet, amelyet egyedül, segítség nélkül megoldhat a szoknyás detektívtanonc.
Spoiler vége!
A fent említett két dologtól függetlenül olyan volt ez a nyomozás a vonaton, mint vártam. Akadtak benne izgalmak, gyanús lakok, összefutott szálak, és a végső leleplezés is kellemesen klasszikusnak hatott. Tetszett a korabeli vasúti viszonyok leírása is, és nagyon ötletes volt egy hóhért feltenni a vonatra.
Összességében tehát ez egy kellemes nyomozás egy éjszakai vonaton. Tudom ajánlani mindenkinek, aki kedveli a tömegközlekedésen zajló krimiket, akár olvasta a sorozat korábbi részeit, akár nem, mert a történet önmagában is kerek egész, nincs szükség előzetes ismeretekre.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élményt számomra csupán két dolog árnyékolta be. Az első a rengeteg mellékszereplő volt. Tudom, hogy azért kellett ennyi hangsúlyt fektetni Mili útitársaira, hogy kellően gyanúsnak tűnhessenek, illetve hogy a gyilkosnak legyen bőven választéka, ha le kíván csapni, és a kacskaringós bemutatás néhány esetben végül nyomra vezetőnek bizonyult, számomra mégis sok volt. Túl sokan voltak, hogy mindenkit fejben lehessen tartani, főleg hogy elég hamar gyanússá váltak a tettesek. Időnként tehát kicsit untam a mellékszereplők hadának hosszú felvezetését.
A másik árnyék ellövi a poént, úgyhogy innentől Vigyázat spoiler!
Mivel a kötet úgy van beharangozva, hogy Mili első önálló bűnügye, nekem nagyon nem hiányzott bele a báró. Félreértés ne essék, kedvelem az urat, de én most tényleg arra voltam kíváncsi, hogyan boldogul a kisasszony egyedül, ezt pedig sajnos nem kaptam meg. Oké, nem sok vizet zavart az úriember, hiszen nem szólt bele a nyomozásba, de a jelenléte bőven elég volt, hogy elrabolja az önállóság illúzióját. Remélem, az író egyszer tényleg ír egy ügyet, amelyet egyedül, segítség nélkül megoldhat a szoknyás detektívtanonc.
Spoiler vége!
A fent említett két dologtól függetlenül olyan volt ez a nyomozás a vonaton, mint vártam. Akadtak benne izgalmak, gyanús lakok, összefutott szálak, és a végső leleplezés is kellemesen klasszikusnak hatott. Tetszett a korabeli vasúti viszonyok leírása is, és nagyon ötletes volt egy hóhért feltenni a vonatra.
Összességében tehát ez egy kellemes nyomozás egy éjszakai vonaton. Tudom ajánlani mindenkinek, aki kedveli a tömegközlekedésen zajló krimiket, akár olvasta a sorozat korábbi részeit, akár nem, mert a történet önmagában is kerek egész, nincs szükség előzetes ismeretekre.
Kedvenc idézetem a könyvből:
"Herr Budil nem értette a szavakat, mivel azok magyarul hangzottak el, ő pedig sosem volt hajlandó e rebellis, kacagányos, örökösen egymással vagy éppen a szomszédjaival civódó nép nyelvét tanulmányozni. Azok az átkozott magyarok bizony mind rég megérettek a bitóra!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése