Papírhattyú

Megtetszett a borító és úgy gondoltam, ha 18-as karikát kapott, akkor valószínűleg komolyabb hangvételű történet lehet. Nos, az elején úgy is tűnt, aztán sajnos mégis egész más lett belőle.

376 oldal, vagyis átlagos vastagságú könyv és tényleg nagyon szép a borítója.

Fülszöveg:

"Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyerseséggel, intrikával és feszültséggel."

A könyv eleje valóban olyan, mint amilyennek a fülszöveg ígéri. Feszült, hiszen mégis csak egy emberrablásról van szó és nyers, mert a főhősnőt eléggé kidobják a komfortzónájából. Aztán sajnos az olvasó elkezdi sejteni, mi lesz ebből és könyörög, hogy tévedjen. Én legalábbis így voltam vele. Mert nagyon szerettem volna, hogy az a bevállalós stílus, ami az első ötven oldalt jellemzi, a háromszázötvenedikig is megmaradjon. Sajnos csalódnom kellett.

Ez a könyv a remek felütés és az ígéretes maffia vonal ellenére puszta nyálas és klisés szerelmi történet. Ezzel persze nem lenne gond, ha nem próbálná meg beállítani magát valami másnak, mint ahogy ezt a kezdeti izgalom és a fülszöveg teszi. Mert nem kell itt aggódni, a csaj úgyis összejön az elrablójával (Szó sincs itt Stockholm-szindrómáról, gyerekkori giccs az egész.) csak kell még bele néhány "fordulat". Na, és ezek a fordulatok voltak azok, amelyek indokolják a klisés és nyálas romantika címkét.

Hogy ezt bővebben ki tudjam fejteni, muszáj elárulnom őket, így innentől spoiler veszély!

Ahogy már korábban írtam, a történet nyitánya erős, mert a főhősnőt testi és lelki kínzásoknak veti alá a kedves rabló. Aztán persze kiderül, hogy korábbról ismerik egymást, sőt, szeretik, így a hölgy teljesen elfelejti, hogy vágyai tárgya egy konyhakéssel lecsapta a kisujját... Oké, csak a fél kisujját, így már romantikusabb is az egész. Mivel számomra a bántalmazás nem fér össze a szeretettel, innentől hitelét is vesztette a kapcsolatuk. Hiába töltöttek giccses mézes hetet egy paradicsomi szigeten és hiába magyarázta meg az írónő, hogy a kedves úr valójában egy jóravaló maffiózó, aki a körülmények áldozata. Bocs, a gyomrom nem veszi be ezt a giccset. Aztán jött a következő fordulat a börtön és a - Dobpergést kérek! - eltitkolt terhesség. Miért, ó, miért kellett ez is? Persze hogy egy célja volt: giccses, nyálas családegyesítés. Még szép hogy a főhősnő kitartott kisujjának gyilkosa mellett és rögtön ágyába fogadta azt, amint megjelent. Majd boldogan éltek együtt cuki családként, amint a gonosz rossz fiúval leszámoltak. Nem, nem a főhősúr volt a rossz fiú, hanem a sofőr... Hát nem bájos? Nem, inkább szappanoperába illően giccses.

Spoiler vége!

A cselekmény tehát tele van hiteltelen kapcsolatokkal, tipikus félreértésekkel és harmadrangú romantikus sorozatokba illő "csavarokkal", ami eléggé meg tudja csapolni az egyébként akcióban bővelkedő történetre vágyó olvasó lelkesedését. Mert akció nem sok van, romantikus enyelgés és indokolatlanul részletes ágyjelenet (mert többször le kell írni, hogy csak a főhős úr képes ekkora bravúrra az ágyban) annál több. A maffia vonalat pedig elintézték egyetlen golyóval. 

A szereplők elég kétdimenziósra sikerültek. Voltak a jók, mert akkor is jók, ha időnként lenyisszantanak az ember lányából ezt-azt és a rosszak. Punktum. Ettől pedig nem sikerült megkedvelnem őket és a motivációjuk sem volt mindig számomra egyértelmű. Nem, a szerelem és a bosszú címszavak nem elegendők, részletes gondolatmenetet tessék írni. Apropó írni, az írónő szóhasználata sem győzött meg. Nem tudom, a fordítás következménye-e vagy tényleg így szerepel az eredeti szövegben, de a magány érzését egy konnektorhoz hasonlította...

Úgyhogy nem igazán nyert meg magának a könyv. Ez bizony nem az én világom.

Kizárólag romantikakedvelőknek tudom ajánlani, ha nem zavarja őket a papírséma és bírják a hosszú enyelgést. Aki viszont vérpermetes maffiasztorit akar, keresse máshol.