2018. június 28., csütörtök

Rózsaszín pöttyök XXII.

Idén még nem írtam ebbe a rovatba, úgyhogy itt van már az ideje, hogy megosszam néhány kedvesen rózsaszín pillanatomat.

Eper
Imádom az epret! Az eperszezon számomra maga a Kánaán, azonban nagyvárosban nem könnyű igazán finom, napon érett eprekre bukkanni. Mert lássuk be, szépek-szépek a szupermarketek eprei, csak cseppet sincs eperízük. No, de szemfüles epervadász, nem csak keres, hanem talál is.
Epres gyümölcstorta
Az első remek zsákmányt még az eperszezon elején szereztük. Történt ugyanis, hogy elmentünk San Diegoval egy nagyon meleg hétvégén egy faluba kastélyt nézni és geoládát keresni. 
Sajnos egyikkel sem jártunk sikerrel, mert a kastély nem volt látogatható felújítás miatt és a ládát sem sikerült fellelnünk. Kissé így csalódottak voltunk, hogy hiába autóztunk egy teljes órát a nyári hőségben, mikor észrevettük, hogy az egyik ház kerítésén ki van írva: "Eper eladó". Láttuk is, mikor egy hölgy kisétált egy ládányi eperrel. Több sem kellett, becsöngettünk. Hamar meg is jelent egy nagymamánk korabeli néni, aki közölte, hogy ma rakta ki a táblát és az előbbi hölgy elvitte az összes leszedett epret. Aztán gyorsan hozzátette, hogy ha segítünk neki szedni, szívesen ad. Úgyhogy elég hamar egy takaros kiskertben találtuk magunkat, ahol igazi profizmussal ültetek eprek voltak rendezett sorokban. Hárman elég gyorsan lekapkodtunk két kiló epret, miközben a néni gyakran mondta nekünk, hogy ne csak szedjük, együk is, mert meg kell kóstolni. Sőt, mikor nem volt meg milligrammra pontosan a két kiló, még visszament, hogy szedjen négy szemet és kiegyenlítse a különbséget.
Hihetetlenül kedves volt a néni, egészen a kapuig kikísért minket és úgy búcsúzott tőlünk, hogy látogassuk meg máskor is. A szedett eper pedig ezerszer finomabb volt, mint a bolti. Tanulság: Aranyos nénik kiskertjéből érdemes epret venni.
A két kiló pedig bőven elég volt, hogy pár napig meglegyen a nassolni valóm és jutotta belőle még egy gyümölcstortára is. A torta egyébként sima piskóta, rászeletelt eper és eperízű puding ínycsiklandó kombinációja.
Epres-ribizlis gyümölcstorta
Nem volt azonban lehetőségünk visszamenni a nénihez, így elkezdtük végigpróbálni az utak menti árusok kínálatát. Volt amelyik csalódást okozott, volt amelyik jobb volt, aztán egyszer San Diego egy olyan finom doboz eperrel tért haza, ami komoly függőséget okozott nálam. Talált egy zöldségest, ahol lengyel epret árultak és az az eper isteni. Úgyhogy rákaptam és ebből is sütöttem egy tortát. Mivel itt már kevesebb eper állt rendelkezésemre (a többségét nyomban befaltam, amint San Diego hazaért vele...) a díszítést ribizli szemekkel egészítettem ki. Ráadásul, ahogy a mondás tartja, gyakorlat teszi a mestert, így ennek a tortának a piskótája sokkal jobban sikerült, mint az előzőnek. A ribizli savanyúbb íze pedig tökéletesen passzolt az édes eperpudinghoz.

Foci Világbajnokság
Nem vagyok sportrajongó. Nem szoktam sportközvetítéseket nézni, épp ezért furcsa, hogy a focivébé szinte összes eddigi meccset láttam. Nem, nem lettem hirtelen focirajongó, szökő évente csak egyszer vetemedem önként meccsnézésre (legutóbb az Európa Bajnokság idején történt ilyesmi), azonban focirajongó fiúval élek együtt, így a meccsnézés megkerülhetetlen. Szóval vannak időszakok, amikor estékre elveszítem a figyelmét, mert meccs van. Ez évente előfordul az amerikai foci miatt (erről már írtam korábban) és pár évente az európai foci miatt. Néha elgondolkodom melyik eset a jobb, mert az amerikai focit kevésbé találom unalmasnak, ám azok a meccsek laza 4 órásak, míg a másik csak 90 plusz pár perc... Csakhogy most Világbajnokság van, így volt, hogy zsinórban 3 focimeccset kellett végignéznem és ez számomra rém unalmas.
legutóbbi alkotásom
No, de kreatív vagyok, így elfoglalom magam közben házimunkával vagy épp színezéssel. A mindenben van valami jó elvet követve mondhatom, végre van időm színezni. Hiába szeretem ugyanis ezt a hobbit, hiába kapcsol ki, rettentően időigényes, így csak akkor csapom fel a színezőkönyvemet, ha nagyon sok a szabadidőm. Nos, most a focimaraton alatt van bőven. Szóval esténként, míg San Diego a tévéközvetítéssel vitatkozik egy-egy bírói döntés miatt, én az asztalsarkon színezek. Ilyen egy jó kompromisszum.

Ismét repülök!
Talán a legrózsaszínűbb dolog mostanában, ami velem történik, hogy készülök a nagy nyári nyaralásomra.
Kiírtam magam két hét szabira és vasárnap elrepülök egy naposabb országba és nem is jövők vissza tizenkét napig.
Az úti cél: Portugália.
Már megvan minden ami kell: útikönyv, extra erős naptej és a ruhatáramat is felújítottam kicsit. Gondolatban tehát már csomagolok. A repülőm indulásáig azonban van még rengeteg elintézendő dolgom (munkahelyi szálak elvarrásától a vasalásig...) például be akarom fejezni jelenlegi olvasmányomat (Egy sötétebb mágia) és előre meg akarom írni a Mozgóképek rovat következő bejegyzését. Utóbbit be fogom ütemezni későbbi napra, hogy amíg távol leszek, legyen azért friss olvasnivaló.
Illetve, ha valaki kíváncsi rá, mennyire sülök ropogósra az óceán partján, figyelje a Twitteremet, ott biztosan fogok időnként életjelet adni.

2 megjegyzés:

  1. Várni fogjuk hogy visszatérj, érezd jól magad és a magam nevében beszélhetek csak de nagyonszivesen olvasnék egy hosszú élménybeszámolót sok fotóval! Gréti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Épségben és sok fényképpel haza is értem. :) Fogok írni beszámolót és biztosan nem egyetlen bejegyzésben.

      Törlés