Prága

Régóta szerettem volna elmenni Prágába. Egyrészt, mert Csehország jó hely, déli részéről áradoztam is sokat (Például ITT és ITT.) Másrészt, mert nincs nagyon messze és úgy hallottam, gyönyörű. Nos, mindez igaznak is bizonyult, mikor a márciusi hosszú hétvégénket ott töltöttük. Kár, hogy az is beigazolódott, hogy rengeteg a turista...

Prága vára alkonyati fényben

Délután érkeztünk a városba, így mire eljutottunk az első nevezetességekig, kezdett lemenni a nap. Ez azonban nem tartott vissza minket, sőt, megadta utunk jelmondatát: "Nem rettenünk vissza semmitől! Akkor is várost fogunk nézni!"
Szóval első napunkon csak bejártuk a környéket és fejben striguláztuk, mit érdemes később tüzetesen is megnézni. Ehhez remek társnak bizonyult az előre beszerzett kis útikönyvem, na meg az internet, mert San Diego a technikában bízik.
Azért azt már első napon is megállapítottam, hogy szép ez a város, a látványos részek elég közel vannak egymáshoz (egyáltalán nem is használtunk semmiféle tömegközlekedési eszközt) és nagyon sok az ember. Pontosabban sok a turista. Még pontosabban sok a magyar turista.

székesegyház éjszaka

A leginkább lenyűgözőnek a Szent Vitus-székesegyházat találtam. Nagyon szeretem a gótikus építészetet, így a szépen kivilágított, hatalmas templom rögtön megfogott. Bemenni persze este nem tudunk, mivel zárva volt, de azért bámészkodva körbejártuk.
Egyébként a vár területe ingyen és egész nap látogatható, a biztonsági ellenőrzés senkit se riasszon vissza.
Aztán, mivel már teljesen besötétedett kerestünk egy hangulatos éttermet. Rettentően válogatós vagyok, ha ételekről van szó, mégis szeretek mindig az adott ország szokásinak megfelelő éttermekbe beülni. Lehet, hogy nem lesz számomra nagy választék, lehet, hogy annyira nem fog tetszeni, de akkor is szeretem kipróbálni.
Épp ezért volt hatalmas pozitív csalódás az az étterem, amit az egyik tér sarkánál találtunk. Nem volt olcsó, de itt ettem a legjobbat utunk során és a már húsvéti pompába öltöztetett kirakat is nagyon tetszett. Egyébként a csehek eléggé ráálltak már a húsvétra, mert az Óváros terén is minden erről szólt.
Cseh hagymalevest kóstoltuk meg, amihez adtak pirított zsemlekockát és sajtot, illetve San Diego marhanyakat evett, míg én rakott krumplit brokkolival. A limonádéjuk pedig fenséges volt.

cseh hagymaleves

Második napunkon az Óvárost terveztük bejárni.
Nem riadtunk vissza a szakadó esőtől és az esernyővel felvértezve még sűrűbbnek tűnő turistatömegtől sem. Besétáltunk az Óváros térre, ahol - ahogy már említettem - húsvéti vásár kapott helyet. Bár a standok többsége zárva volt és a város egyik nevezetessége az óvárosi Orloj, vagyis a csillagászati óra sem működött (felújítás alatt áll), mégis rengeteg embert vonzottak.

Tyn templom és a húsvéti kirakodás

Nem is időztünk sokat a téren, csak megkerestük a hajdani Mária oszlop helyét, amelyet színes kockakövek jeleznek  a téren és kisebb alapokon nyugodhatott, mint gondoltuk volna, aztán bementünk az Óvárosi városházába.
Itt először felmentünk a torony tetejére a jelenleg felújítás alatt álló óra fölé és gyönyörködtünk Prága látképében.
Még ilyen borongós, felhős, esős időben is lenyűgöző volt a kilátás. Körbe is fényképeztem (lásd a mellékelt képeket).
Utána pedig részt vettünk egy vezetett túrán az épület közepétől a pincéjéig. Itt is rengeteg volt a magyar, bár magyar nyelvű túrájuk nincs (pedig érdeklődő lenne rá és a hölgy, aki körbevitt minket angolul, magyar volt).
Érdekes túra volt, megérte azt az egy-másfél órát, amelyet rászántunk. Az eső azonban csak nem akart csillapodni (mázli, hogy elvittük a kedvenc esernyőmet), így a túra után úgy döntöttünk, jöhet egy kis szünet.

kilátás a házikókra

Miért megy olyan sok magyar turista Csehországba? Hát sörözni!
San Diego is vallja ezt az elvet, így beültünk egy sörözőbe. No, nem akármelyikbe, hanem a Fat Cat nevű helyre. Nekem tetszett a hely neve és dizájnja, neki meg tetszett a sörkínálat, így remek döntés volt. Ráadásul nem csak sört lehet itt kapni, így én sem maradtam szomjas, elkortyolgattam egy forró gyümölcsteát és ettem egy remek sajttortát. Közben pedig felmelegedtünk és felkészültünk az újabb sétára az esőben.
Szerencsénkre, míg a kínálatot kóstolgattuk, elállt az eső, így pár órát végre esernyő nélkül is sétálgathattunk.
Prága egyébként remek hely lenne a sétálgatásra, ha nem lenne olyan sok turista. Minden utcán hömpölyög a tömeg. A kürtöskalácsos boltoknál hosszú sorok kígyóznak. A híd pedig állandóan tele van emberekkel, akik össze-vissza mászkálnak és torpannak meg, hogy egy-egy fényképet lőjenek.

Keresd a várat a háttérben!

Nem vagyok képmutató, én is szeretek és szoktam is fényképezni. Sőt, nem is keveset, ami a mellékelt képekből látszik. Viszont, ahogy szeretem megörökíteni a helyszíneket és a pillanatokat, úgy szeretem megélni is, így nem csak a kamera lencséjén át figyelem a tájat. Itt viszont sok olyan emberrel találkoztam, aki fel sem nézett a telefonjából, vagy végéig saját magát kamerázta, míg átsétált a hídon, hogy kicsit ledöbbentem. Furcsa egy irányt vett a technika és a turizmus találkozása...
No, de azért a Károly Híd a két végén álló tornyokkal akkor is lenyűgöző. Főleg, ha az ember belegondol, hogy középkori (14. században épült) hídról van szó és elmélázik azon, hány ember lába dobbanhatott már rajta az évszázadok során. Plusz kora ellenére remekül tartja magát. Ennek persze az is köszönhető, hogy minden fegyveres konfliktust és háborút épségben megúszott. A csehek épületek szempontjából piszok nagy mázlisták voltak a világháborúkban. A legtöbb műemlék épületük megúszta, így eredeti pompájában tekinthető meg még ma is.
(Oké, az Óvárosi városháza kapott egy bombatalálatot a második világháborúban, de ennyiben ki is merült a háborús rombolás.)

tea, sajttorta, sör

kilátás a híd mellől nappali (esősen szürke) fényben

tömeg a hídon

Károly Híd

Harmadik napunkon a Prágai vár bejárása volt a cél.
Az időjárás ismételten nem volt a legkedvezőbb városnézéshez, mivel mikor kinéztem reggel az ablakon vízszintesen süvített a hó. Azonban ez sem rettenthetett el minket, vastagon felöltöztünk és újra nyakunkba vettük a várost. Helyenként kicsit csúszós volt az éjszaka lefagyott eső és a hó miatt, mégis volt ebben a havas tájban, valami rendkívül bájos.

kilátás a várból

Pont őrségváltáskor értünk fel a várba, így megint egy nagyobb turistatömeggel szembesültünk. Nem is álltunk inkább be a hosszan kígyózó sorba a bejáratnál, hanem más alternatívát kerestünk. A Hradzsin téren találtunk is, méghozzá a Schwarzenberg-palotát, ami ma művészeti galériaként funkcionál.
Többnyire barokk festményeket tartanak itt, de a palota legfölső emeletén fegyverkiállítás is van. Kényelmesen végignéztük, mivel rajtunk kívül itt nem sok ember lézengett, mindenki a várban tobzódott. Néha kifejezetten üdítő letérni a legnépszerűbb utakról.

cseh kávézó

A palota után, mivel kint még mindig fagyosan zord volt az idő, tartottunk egy kis szünetet egy közeli kávézóban. Ittunk egy forró teát és ettünk egy sütit, hogy bírjuk energiával a vártúrát.
A vár persze tele volt emberekkel, mégis beálltunk a sorba a székesegyházba, hogy ezúttal belülről is megcsodálhassuk. Jegy nélkül, csak a bejárat felőli kisebb része látogatható, a kápolnák már fizetősek. Úgyhogy be is fizettük magukat egy kisebb túrára, ami négy helyszín megtekintésére adott engedélyt.
Kezdtük a Régi királyi palotában, ahol az Ulászló-terem a legnagyobb attrakció. Sajnos fényképezni itt nem volt szabad, így képes bizonyíték nélkül kell állítanom, hogy hatalmas. 62 méter hosszú és 16 méter széles teremről van szó, amelynek a belmagassága és a bordázottan boltíves plafonja önmagában is lenyűgöző látványt nyújt. Olyan tágas ez a 16. század elején épített trónterem, hogy még lovagi tornákat is tartottak itt.

Szent Vitus-székesegyház belülről és a tömeg

A székesegyház mögött is egy kisebbfajta húsvéti vásár foglalt helyet és itt találtuk meg állomásunk következő pontját, a Szent György-bazilikát.
Elég feltűnő épület rózsaszín színével és eléggé népszerű is, mivel itt is nagy volt a tömeg. Mégis csak a 9. században épült és Prága legrégebbi temploma, nem meglepő a nagy érdeklődés.
Aztán megkerültük a székesegyházat, beugrottunk egy eldugott játékboltba mögötte, hogy zsákmányoljunk egy Kisvakondot és mentünk tovább a jegyen szereplő következő állomásra a székesegyház egyik kápolnájába.
Pontosabban csak mentünk volna, mert bezárt. Eléggé le is lombozott minket, hogy délután fél négykor be kellett fejeznünk várnéző túránkat egy ilyen nem várt fordulat miatt. (Tipp: Mindig nézd meg a nyitvatartási időt! Mindig!)

Szent György-bazilika

Az időjárás közben egyre zordabb lett, így a vár hatalmas kertjét ki kellett hagynunk. Kertet nézni amúgy is tavasszal vagy nyáron, vagy ősszel érdemes és nem hóban. Úgyhogy csak átsétáltunk az Arany utcácskán, ami megint túlságosan népszerű volt és próbáltunk nem elnyalni a lefagyott lépcsőfokokon.
Mivel a hó újra esni kezdet és közben sötétedett is, inkább kerestünk (hosszú bolyongással) egy éttermet, ahol felmelegedtünk.
Terveik között szerepelt még egy kilátó megtekintése, ami gyakorlatilag a szállásunk mögött helyezkedett el, ám mivel hazafelé sétálva a Károly Hídon a süvítő szélben csak az előttünk baktató turista hátát láttuk, ezt inkább elvetettük. Úgyhogy csak beültünk még egy kocsmába és ezzel le is zártuk városnéző utunkat.
Talán nem a legszerencsésebb időpontot fogtuk ki. Talán mehettünk volna nyáron (bár akkor még több és több turistával kellett volna megküzdenünk), de mi így is elégedettek voltunk. A kikapcsolódás megvolt, az élmények gyűltek és a legtöbb dolgot, amit szerettünk volna, meg is tudtuk nézni. Épp ezért mondhatom, hogy Prága jó hely, érdemes megnézni.

havas várkert

kávé és sör

Óváros tere éjszaka

Kisvakond!