Éjfél kisasszony

Az írónő első sorozatát - A végzet ereklyéi - (szigorúan az eredeti 3 részt) nagyon szerettem. A második trilógiájával - Pokoli szerkezetek - is elvoltam, bár az már nem fogott meg annyira és az epilógus teljesen kiakasztott. A romló olvasási kedvem oka az írónőben kereshető és épp ezért tartottam kicsit az újabb sorozataitól. Mikor azonban szembe jött a könyvtárban a Gonosz fortélyok első kötete és megláttam ezt a gyönyörű borítót, elcsábultam.

A külsőségekre tehát nem eshet panasz, bár meglehetősen vaskos 688 oldalas olvasmány.

Fülszöveg:

"Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.
Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?"

Még mindig nagyon szeretem az árnyvadászok világát vámpírokkal, tündérekkel, vérfarkasokkal és boszorkánymesterekkel együtt. Tetszik, hogy a részletek viszonylag szépen ki vannak dolgozva, van saját jogrendszerűk, múltjuk, meséik és minden, ami egy népnek kell. Ez azonban sajnos nem elég ahhoz, hogy elmondhassam, érdemes volt átlapoznom még egy (Ez volt már a 10. árnyvadászos olvasmányom!) kötetet ebből a világból.

A probléma, mint már a bejegyzés elején írtam, az írónőben keresendő. Cassandra Clare egyszerűen nem tud újat mutatni. Leragadt az első trilógiájánál, ami talán valahol arra vezethető vissza, hogy sikeres lett, és ugyanazt írja meg újra és újra és újra. Oké, a szereplők nevei változnak, vagy legalábbis a keresztneveik... de ennyi az újdonság és nem több.

Ó, igen, ez azt jelenti, hogy ez a sorozat megint nem szól másról, mint a tini örök szerelemről, ami valamiért tiltott és hozzá van csapva egy szerelmi háromszög, természetesen egy istencsászárnő, tökéletes és feddhetetlen főhősnővel a középpontban. Mintha én ezt már olvastam volna az írónőtől... nem is egyszer... hanem háromszor!

Szóval az alap se nem új, se nem érdekes, inkább elcsépelt és agyzsibbasztó. Ettől függetlenül azonban lehetett volna valami élvezhetőt kihozni ebből a könyvből, mert mint mondtam, a felépített világ érdekes, de nem sikerült. Több sebből vérzik a történet és ezt még egy halálosan szerelmes kéz által felrajzolt gyógyító rúna sem tudja helyrehozni...

Túl sok a szereplő. A Blackthorn testvérek tündér féltesókat leszámítva is már alapból öten vannak és a történet nagy része az intézetben játszódik, így szinte minden fejezetben közel 10 karakter jelenlétével kell számolni. Ez túl sok! Egyrészt érdektelenné teszi őket, mert nem, nem érdekel, hogy Dru mit eszik reggelire, Ty épp milyen zenét hallgat és hogy a legkisebb testvér milyen játékautót gurít épp a padlón. Pedig külön-külön még érdekesek lennének a szereplők, ám így egyben, egy nagy családi massza az egész.

A gyilkossági nyomozást háttérbe szorítja a szerelem. Clare nem túl jó a romantikus időzítésben, ezt eddig is tudtam, és sajnos itt is megerősített ebben... Csak nekem sántít a "majdnem meghaltam, de kit érdekel, mert kanos vagyok, bújunk össze most azonnal, egyébként meg az sem érdekel, ha eddig még nem is csókolóztunk, sőt, az egyikünk még sosem csókolózott, mert ez így romantikus" hülyeség? Semmi kecmec, mert ha a tini szexelni akar, akkor aztán jöhet démon, világvége, fulladás, szexelni fog.

Egyébként a nyomozásnál is tetten érhető a szokásos "Clare fordulat" az árulás és szerelmi bánat, na meg egy kis múltbéli sérelem. Plusz megjelennek benne a kötelező meleg karakterek és egyéb szerelmi nyavalyák.

Szóval már megint ugyanazokat a bőröket húzzuk-vonjuk és rágódunk a megszokott csontokon. Még sincs itt vége az írónő bűnlajstromának, mert az egoizmus és üzleti érdek egyre magasabban szárnyal.

A könyv tele van utalással a korábbi munkáira. Az még hagyján, hogy megjelennek a korábbi könyvek szereplői (például Magnus nélkül nincs árnyvadász történet), de az a dicshimnusz, ami körülveszi őket, sokkal több, mint a teljes  Blackthorn családfa. Minden, nem viccelek, minden fejezetben van legalább egy utalás arra, hogy Jace az árnyvadászok koronázatlan királya, illetve hogy Clary milyen okos és ügyes és kedves. Ez az öntömjénezés pedig kiverte nálam a biztosítékot. Oké, említse meg őket, de ne minden harmadik oldalon! Oké, néhányan jelenjenek meg a történetben, de ne minden és ne ennyire felmagasztalva! Nekem ez olyan volt, mintha az írónő ezt üzenné: "Nem tudod ki Jace vagy Tessa? Hát, vedd meg a korábbi 9 kötetet és megvilágosodsz. Vagy tudod kik ők? Na, akkor tessék, szeresd őket továbbra is és szeresd az új szereplőket, mert a  régiek is szeretik őket és ne felejtsd el megvenni a folytatást, mert abban is megtalálod majd őket!" Bőven elég lett volna csak a végén megjelentetni őket - már ha ennyire ragaszkodunk a korábbi szereplőkhöz -, mert talán így nem érződött volna az utolsó oldalak extra kis szösszenete teljesen feleslegesnek.

Úgyhogy sajnos azt kell mondanom, ez már megint egy árnyvadász történet klón, ami a befejezésével nem sok jót ígér a folytatásra nézve. Kizárólag azoknak ajánlom, akik elfogultak és véresen ragaszkodnak minden sorozat gyártott történethez, amit az írónő kiad a kezei közül. Mert sajnos, aki már olvasott egy árnyvadásztörténetet, úgy néz ki, gyakorlatilag mindet olvasta.

Kiegészítés:

Mindenki kapaszkodjon, ez is egy trilógia! Ugye, milyen meglepő? A következő rész, Árnyak ura már elérhető magyarul, míg az utolsó kötet megjelenését idénre tervezi az írónő.

Nem mondom, hogy folytatni fogom a sorozatot, de azt sem mondom, hogy nem. Egyrészt tényleg szeretem ezt a világot, másrészt viszont még egy szánalmas szerelmi háromszöget, aminek mind tudjuk, hogy giccses vége lesz, nem biztos, hogy el bírok viselni.