Psycho-Pass

Már egy ideje foglalkoztatott ez az anime, mert rengeteg szépet és jót hallottam róla. Kíváncsi is lettem, tényleg olyan nagy durranás-e és egy picit tartottam is tőle, hátha túl magasak lesznek az elvárásaim.

Most, 22 epizód után mindez felesleges szőrszálhasogatásnak tűnik. Ez a sorozat valóban zseniális!

Ismertető:

Egy utópisztikus jövőbeli Japán, ahol az emberek tökéletes biztonságban vannak a bűnözéstől. Ezt a Szibülla Rendszer biztosítja, amely egy kiterjedt hálózat és folyamatosan figyeli a lakosság pszicho-képét. Ha a rendszer megengedettnél magasabb számot mér valakinél, rögtön értesítik a rendőrséget. A főhős, Akane az első részben lép munkába, mint felügyelő és tanul bele a bűnüldözés modern gyakorlatába társával és az alatta szolgáló kényszerítőkkel. Az egyetemen megtanult elmélet azonban nem feltétlenül egyezik a valósággal.

Nem könnyű leírást adni erről a történetről. Egyrészt mert a háttér olyan részletes és jól felépített, hogy minden mondat egy-egy apró meglepetés tönkretételével fenyeget. Másrészt epizodikus jellegű, minden részben újabb és újabb bűnesetek kerülnek terítékre, amelyek a háttérben megbújó fő konfliktushelyzettel szövődnek össze. Azért igyekszem néhány hasznos és kedvcsináló információt elárulni róla.
Ahogy már említettem, az alapkoncepció zseniális. Hiába tűnik békésnek ez a jövőkép, a néző kezdettől fogva tisztában van a buktatóival. Sőt, ahogy pörögnek a részek és egyre több gyilkosságot lát, ráébred, hogy az elnyomott erőszak előbb vagy utóbb lecsapódik valahol.
Ha be kellene kategorizálnom, azt mondám rá, hogy egy jó krimi sci-fi elemekkel színesítve és remek pszichológiai adalékokkal megtoldva. A hangsúly ugyanis nem csak a nyomozáson van, hanem a szereplők lelkivilágán. A karakterek ehhez mérten sokszínűek és bár a készítők nem részletezték a hátterüket, teljesen érthetőek. Igen, én a főhősnőt is teljesen megértettem. (Nem, nem gondolom, hogy egy bizonyos részben béna és szerencsétlen lett volna. Egyszerűen hű maradt a személyiségéhez, bármennyire is szomorú és dühítő ennek az eredménye.)

Akane néha valóban rendkívül naiv teremtésnek látszik, de ez teljesen tudatos húzás volt a készítők részéről. Így tudták csak igazán összeütköztetni a különféle nézőpontokat és ettől lett kifejezetten érdekes a szereplők egymásra gyakorolt hatása. Akane és Kougami látszólag tűz és víz, mégis egy rugóra jár az agyuk. Jó volt nézni, ahogy a kis csapat összecsiszolódott és ahogy hatottak egymás gondolkodásmódjára. Mind kedvelhető figura.
Makishima pedig egy zsenilás negatív főhős. Az intelligenciájával és a konzervatív nézőpontjával néha képes meggyőzni a nézőt, hogy gyilkosságok ide vagy oda, mégsem olyan rossz fiú.
A pszichológiai vonal tehát tökéletesen a helyén van, ahogy a háttérvilág részletei is. Erről azonban nem ejtenék több szót, meghagyom mindenkinek a felfedezés örömét.
A grafika nagyon szép. A karakterdizájn felnőttesebb és a hátterek lenyűgözőek. A pisztolyok és más rendőrségi kellékek kifejezetten kreatívan lettek megoldva. A zene tökéletesen passzol. Van a sorozatnak egy sajátos, kissé borongós hangulata, amelyet nagyon szerettem.
Összességében tehát ez egy remek anime, amelyet csak ajánlani tudok az erőszakos jelenetek miatt elsősorban a felnőtt korosztálynak.
A történet izgalmas, tele csavarokkal és elgondolkodtató elemekkel. Aki nyomozásra és mély lélektanra vágyik, garantáltan nem fog csalódni. Egyetlen dolog hiányzik csupán belőle, a szerelem. Bizony, nincs benne szerelmi szál, mert bár egyértelműen szoros kapcsolat alakul ki a két főhős között, a dolognak köze sincs a romantikához.

Kiegészítés:
A sorozathoz készült egy mozifilm is és kapott egy 11 epizódos második évadot, illetve egyéb kiegészítőket (manga, light novel, visual novel).
A második évadba már bele is pillantottam, mert bár az első évad lezárt, megoldódott az elsődleges konfliktushelyzet, azért nincs minden teljesen rendben ebben a világban. A lehetőség tehát adva van még több zseniális részre és kíváncsi vagyok, a készítők mennyire éltek vele.