Az elmúlt hónapban picit kevesebb időt töltöttem filmnézéssel. Összesen hat filmet néztem meg, ebből kettőt moziban. Egyik moziélményemről (Eddie, a sas) írtam is külön bejegyzést, így most csak öt film kerül terítékre.
Mustang"Öt lánytestvér egy török faluban él nagybátyjukkal és nagyanyjukkal. A kamaszlányok felhőtlen boldogságban vágnak neki a nyári szünetnek, de a bigott török közeg a legkisebb kilengést sem tűri: az egyik szomszédasszony jelenti a lányok erkölcseire vigyázó nagymamának, hogy azok együtt fürödtek a tengerben a falubeli fiúkkal. A nyári vakáció a lányok számára nem azt a szabadságot hozza, amire számítottak, éppen ellenkezőleg, nevelőik egyre drasztikusabb módszerekkel próbálják betörni őket és megakadályozni, hogy az ezeréves tradíciók ellenében viselkedjenek. Az öt lány öt különböző választ ad az elnyomásra."
Oscar-díj kapcsán figyeltem fel erre a filmre. Egyrészt szeretem szélesíteni filmes horizontomat, mert Hollywood határán kívül is vannak bőven jó filmek, másrészt megfogott a téma. Elég erőteljesen feminista típus vagyok és nagyon kedvelem a határozott nőket középpontba állító történeteket.
Szóval nagy elvárásaim voltak és bár a film nem teljesen olyan volt, mint vártam, tetszett. Tetszett, mert valóságosnak hatott, tetszett mert elgondolkodtatott és tetszett, mert egyszerre tudtam beleélni magam a lányok helyzetébe és elhatárolódni tőle. Tehát élveztem annak ellenére, hogy a történetvezetés lassú, az egyetlen fordulat rendkívül kiszámítható és a záró képsorok sem hozzák el teljesen a feloldozást. No, de drámánál mindez talán nem is baj.
Ajánlom minden hölgynek, mert itt, a szabados Európa szívében néha elfelejtjük, mennyi jogot harcoltunk már ki magunknak. Illetve ajánlom uraknak is, mert ez az öt lány jó példája a női lélek változatosságának.
Naomi and Ely's No Kiss List
"A film Rachel Cohn és David Levithan könyve alapján készült és egy különleges barátságot mutat be. Naomi és Ely egész életükben szerették egymást, habár Ely nem éppen a lányokhoz vonzódik. A kapcsolatuk az "akikkel nem csókolózunk listára" alapult, ami egészen jól működött, de a kötelék megkérdőjeleződik amikor mindketten ugyanabba a srácba esnek bele."
Két mentségem van: nagyon sokan dicsérték és Matthew Daddario játszik benne.
Az alapötlet egyáltalán nem rossz, mert a gyerekkori barátságokból szövődő románcok mindig népszerűek. A csavar, hogy ez a románc egy hetero lány és egy homoszexuális fiú között alakulgat, is rendben van. Szóval értem én, mit akar mondani, de kicsit túlzásba esett. A készítők nagyon a szélsőségek felé mozdultak el és ettől az egyébként kissé fura, de hihető sztori teljességgel hiteltelenné vált.
Egyrészt a főhősnő ostoba, a főhősúr pedig vak. Másrészt barátok nem szoktak ennyit enyelegni egymással, akkor sem, ha barátságuk kezdetén óvodásként együtt rohangáltak pucéran és elvileg szexuális hovatartozásukból kifolyólag úgyse lehet köztük semmi. Tehát túl sok volt a tipi-tapi, a szájra puszi, a sok verbális érzelemkinyilvánítás és a "megvárom az ágyadban, míg hazajössz" figura. Mindezektől az egyébként hiteles barátság hiteltelen és hormonálisan feszült katyvasszá vált. Ezen a sok furcsaságon pedig még az sem segített, hogy a kisminkelt felszín alatt a mondanivaló tényleg ráillett egy barátság buktatóira.
Összességében jó lehetett volna ez a film, ha nem akar ennyire modern, trendi és görcsösen tabupiszkálgató lenni. Elsősorban azoknak ajánlom, akik átestek már egy viszonzatlan szerelmen, mert a film fókuszában mégis csak ez áll.
Emlékek őrzői
"Anne Guegen több, mint egy középiskolai történelemtanár: őt valóban érdeklik a gyerekek és szenvedélyesen szívén viseli a különböző vallási és felekezetű diákjainak a sorsát, akiket empatikus képességeire hagyatkozva nem csak tanítani, hanem az életre nevelni is igyekszik. Annak ellenére, hogy hosszú évek munkájával szerzett szakmai tapasztalatokkal rendelkezik, az idei osztálya még számára is különösen komoly kihívást jelent.Az osztály érdektelensége a tananyag iránt, tiszteletlenségük tanáraik és egymás iránt, arra készteti a tanárnőt, hogy szinte megoldhatatlan feladat elé állítsa a gyerekeket. Benevezi őket egy középiskolai versenyre, amelynek témája: Gyerekek és tinédzserek a náci koncentrációs táborokban. Anne minden akaraterejét és kreativitását beveti, hogy a dolgozat megírásán keresztül felébressze a gyerekek érdeklődését és tenni akarását, hogy felfedezzék magukban a gondolkodni képes, mindenre nyitott fiatalt. Ahogy közeleg a dolgozat leadásának határideje a gyerekek elkezdenek hinni magukban, kinyílnak egymás felé, elmosódnak a vallási és etnikai korlátok közöttük és, noha mindez hétköznapi problémáikra nem feltétlenül hoz megoldást, de megtanulnak együtt dolgozni a közös sikerért és az élethez való hozzáállásuk is alapjaiban változik meg. A film valós eseményeket dolgoz fel."
Ez a film nagyon okosan van összerakva. Egyrészt mai emberek szemén át közelít egy múltbeli és meglehetősen nehéz témához. Másrészt nagyon jól bemutatja a diákok problémáit külön kitérve a "Mitől lesz jó avagy rossz egy osztály?" kérdésére. Harmadszor pedig cseppet sem szájbarágós.
Francia film, ezért ott van benne a francia könnyedség, az európai mentalitás és mindettől hatásvadász elemek nélkül is erőteljesen hat a nézőre. Van, amikor vicces, van amikor kicsit feldühíti az embert és van, amikor megszorongatja a szívét. Nekem nagyon-nagyon tetszett, mert bár kicsit sokat akart egyszerre, már ami a témát és mondanivalót illeti, sikerrel járt. Megfogott és elgondolkodtatott, sőt miután hazajöttem a moziból, többször eszembe jutott.
Ajánlom mindenkinek, akinek egy picit is felkeltette érdeklődését, mert megéri megnézni. Remek film!
Büszkeség és balítélet meg a zombik
"Jane Austen klasszikusának átértelmezéséről van szó. A 19 századi Angliában zombikkal is számolni kell. A történet szerint a pestis utóhatásaként elözönlötték a Földet az élőhalottak, melyek levágására a Bennett-lányokhoz hasonló ifjú hölgyeket a férfiakhoz hasonlóan már kiskoruktól kezdődően képzik, hogy megtudják védeni magukat és családjukat. Csakhogy a makacs és harcias Elizabeth megismerkedik a nagy zombiölő hírében álló, fess Mr. Darcy-val (Sam Riley) és a páros vonzódni kezd egymáshoz.
A Seth Grahame-Smith által Jane Austen története alapján írt regény adaptációjának főszereplői Lily James (Elizabeth), Bella Heathcote (Jane), Ellie Bamber (Lydia), Millie Brady (Mary) és Suki Waterhouse (Kitty) lesznek, a mellékszerepekben pedig olyan színészeket láthatunk, mint Sam Riley, Jack Huston, Douglar Booth, Matt Smith, Charles Dance és Lena Headey."
Nagyon vártam ezt a filmet. Amikor a könyvet olvastam, végig az motoszkált a fejemben, milyen látványos és szórakoztató filmet lehetne készíteni belőle. Nos, megtették, de nem lett akkora durranás, mint számítottam.
Ez a film (mint az alapmű, a könyv is) paródia. Ehhez mérten lehetne akár horrorparódia is, mert tényleg meglehetősen abszurd. Nem kell tehát komolyan venni, csak hagyni kell, hogy elringassa az ember agyát a csoszogó hulláival és éles pengéivel. Ha pedig ezt megtesszük, akár jól is szórakozhatunk.
A szereposztás nagyon erős, a látványvilág rendben van, a harcjelenetek jól koreografáltak, tehát tényleg mindent megtettek a siker érdekében. Azonban a taps elmarad, mert ahogy a könyv, úgy a film is néhol unalmas. Itt-ott elül a cselekmény, vagy nagyon a románc felé halad, így nincs olyan intenzív hatása a zombiknak. Pedig akad benne bőven remek jelenet, például Darcy belépő gyilkolása és a két főhős párharcba forduló veszekedése.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik szeretik a paródiákat. Megrögzött Jane Austen rajongók azonban jobb, ha elkerülik.
Brooklyn
"Eilis (Saoirse Ronan) többre vágyik, mint amennyi jutott neki. Elhagyja hát az anyai otthont, és Írországból New Yorkba költözik. 1950-ben ez egy magányos, kíváncsi lány számára ez olyan, mintha egy másik bolygóra került volna. Hamar magával is ragadja a nagyváros forgataga, és a honvágyat gyorsan legyőzi egy mindent elsöprő szerelem.Ám nem ilyen egyszerű új életet kezdeni. A lány régi élete nem tűnik el nyomtalanul, és Eilis hamarosan válaszút előtt találja magát: választania kell két világ és két élet között."
Ez a film egy meglehetősen jó és okos dráma. Azért nevezem okosnak, mert igazán intelligens mondanivalót állít a középpontjába és erről a szerelmi szál sem tudja elvonni a figyelmet. Ráadásul ez a mondanivaló kifejezetten aktuális és a lakosság nagy részét érinti is valamilyen szinten.
A színészekre nem eshet panasz, a látványvilág is teljesen helyén van, a szereplők érzelmi állapotát pedig szinte le lehet olvasni a képernyőről. Hangulatos alkotás és csupán egy dolog von le picit az értékelésből, az, hogy nincs kézzel fogható konfliktushelyzet. Az egész film egy belső, lelki vívódásról szól és ezt zseniálisan jól be is mutatja, csakhogy egy filmnéző nem csupán átérezni akar, hanem beleélni is. Utóbbi pedig elmarad, mert izgalom nem sok szorult a filmbe.
Szóval aki pörgős filmekhez van szokva, óvatosan álljon neki, drámarajongóknak azonban meleg szívvel ajánlom. Illetve mindenki, aki fontolgatja a költözést, legyen szó az ország másik végéről, egy másik országról vagy egy másik kontinensről, nézze meg, mert sokat megtudhat arról, mégis mire vállalkozik.
Értékelés:
Emlékek őrzői -> 10
Brooklyn -> 9
Mustang -> 8
Büszkeség és balítélet meg a zombik -> 7
Naomi and Ely's No Kiss List -> 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése