2015. szeptember 19., szombat

Egy könyvmoly naplójából IX.

Legutóbbi rovatbejegyzésem óta eltelt picivel több, mint egy hónap és ezalatt rengeteg dolog történt velem. A legfontosabb, hogy visszatértem a bölcsészek világába és hihetetlen, mennyire élvezem.
Igen, ez azt jelenti, hogy munkahelyet váltottam. Családomtól meg is kaptam, hogy nem vagyok semmi, gyorsan megpattantan, de tekintve, hogy kifejezetten gyors a reakcióidőm (egyetemi szakot is egy éjszaka alatt váltottam és azóta sem bántam meg), nem meglepő. Lehet, hogy másoknak egy hónap munkaidő nem sok, de nekem az a hónap kín és szenvedés volt, amit csak szépirodalommal tudtam enyhíteni. Most viszont kiegyensúlyozott vagyok és visszatért olvasási kedvem is.
No, nem mondom, hogy ez álmaim melója, de megközelíti. Egyrészt bölcsész munka, másrészt kedvelem a kollégákat, harmadrészt hasznos dolgot csinálok, negyedrészt cseppet sem unatkozom és ötödrészt olvasnom kell és néha kávézni is. Kell ennél több indok? Szerintem nem. Egyetlen "hátránya" hogy nem teljesen fix a munkaidőm, mert amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni és időnként hétvégén vagy este is be kell menni. Ja, például levezényelni egy könyvbemutatót... Mondtam már, hogy szeretem az új munkámat?

A rovat azonban nem arra van, hogy panaszkodjak, vagy jelen esetben ömlengjek arról, mit dolgozom, hanem, hogy elmeséljem, milyen egy könyvmoly élete. Szóval hoztam is egy újabb bizonyítékot könyvek iránti szeretetemre.
"Könyvek! Itt meg kell állni!"
Augusztusban Sziget fesztiválon jártam. Az esetnek két érdekes momentuma van: 10 éve voltam utoljára (és életemben először) ezen a fesztiválon és ingyen jeggyel mentem. Korábban már említettem, hogy innen-onnan kapok, nyerek ingyen belépőket és a barátaim már meg sem lepődnek rajta. Hát, a Sziget jegy még őket is sokkolta kicsit. Mivel két jegyet kaptam (Egyébként nagynéném férje kapta őket munkahelyén tiszteletjegyként, csak úgy gondolta, túlkoros már fesztiválozni, így lepasszolta nekem.), Applequeen is jött velem.
Mondanom sem kell, hogy rettentően jól éreztük magunkat. Megállapítottam, hogy a fesztivál tíz év alatt rengeteget változott, méghozzá a javára. Minden szépen ki van világítva (10 éve eltévedtünk a sötétben...) és rengeteg tábla mutatja az utat és talán mert már nem vagyok megszeppent kiskamasz, már nem is tűnt olyan hatalmasnak.
Az első pozitív élmény már a bejárat közelében ért (azonkívül, hogy VIP jeggyel nem kellett sorba állnunk), mikor megpillantottam a KönyvMegállót. Mint a mellékelt kép is mutatja (fehér pólós vagyok), itt le is ragadtam kicsit. Tüzetesen végignéztem a kínálatot, megállapítottam, menyire király, hogy ilyen van és minden igénynek megfelelő a felhozatal, mert volt magyar és idegennyelvű, kortárs és régebbi könyv egyaránt. Aztán persze muszáj volt továbbmenni, nehogy lekéssük a koncerteket (The Subways és Kasabian) és egyébként sem hozhattam volna el egyet sem, mert nem volt nálam, amit helyette otthagyhattam volna.
Anyukám megjegyezte, mikor elmeséltem neki, hogy "ugyan ki olvas egy fesztiválon?" Mire rávágtam, hogy én bizony olvasnék, ha hetijeggyel és sátorral mentem volna, mert délelőtt, kora délután remek időtöltés lenne, míg a koncertek be nem indulnak. 
Egy könyvmoly még a legnagyobb fesztiválon is moly marad.

Van néhány dolog, amelyek nélkül egyszerűen nem tudok létezni. Értelemszerűen a könyvek állnak a lista élén a tea (és picit lemaradva utána kullogó kávé) előtt, de a zene is épp olyan lételem számomra, a laptopom pedig mindezt összefogja. Épp ezért, ha valamelyikből hiányt szenvedek, nos, eljön az apokalipszis...
"Ha ezeket látod nálam, ne szólj hozzám"
Két hétig tehát kifejezetten világvége hangulatom volt, főleg mert akkor még a régi munkahelyemre mentem reggelente... A dolog úgy kezdődött, hogy már egy ideje az Mp3 lejátszóm haldokolni kezdett. 6 év hűséges szolgálat után érintkezési hiba lépett fel, ráadásul a fülesem is beadta a kulcsot. Úgy voltam vele, kibírom, majd reggel a metrón olvasok zenehallgatás helyett, este meg a laptopon pótolom a kimaradt muzsikát. Csakhogy aztán a gépem is megbetegedett, túlmelegedett szegény, én meg kis híján szívinfarktust kaptam. A gépem ugyanis tele van számomra felbecsülhetetlen értékű adatokkal, amiket hajlamos vagyok elfelejteni máshová is elmenteni. Szóval pánikszerűen vittem szervizbe, ahol megnyugtattak, csak egy kis karbantartás kell neki és pár nap múlva vissza is kaphatom. Pár napból azonban két hét lett. Két hét zenelejátszó és laptop nélkül... maga a világvége... Gondoltam én, így bespájzoltam könyvekből. Szerencsémre azonban nem is volt annyira szörnyű. Először persze szenvedtem, de aztán megbarátkoztam a táblagépemmel (karácsonyra kaptam, de alig kapcsoltam be, mert az érintőképernyő nem a barátom) és rájöttem, mennyire függök a technikától. 
Ijesztő picit, hogy a modern ember nem bír meglenni elektronikai cuccok nélkül. Például Queen B.-vel egyszer azon töprengtünk, milyen rossz lenne egy lakatlan szigeten és amíg én a mindennapi higiéniai dolgokat hiányoltam volna, ő azt mondta: "Képzeld csak el, még wifi sincs, milyen szívás lenne!" Aztán persze jól kiröhögtem, amiért az internetet többre értékeli a vécépapírnál.
Két hét személyes apokalipszisem eredménye tehát a következő: be kell ismernem, rettentően függök a modern technikától, de azt is be kell ismernem, hogy a második hét végére megszoktam nélküle. Szóval hiába tűnnek ezek a dolgok létfontosságúnak, ki lehet bírni nélkülük, legalábbis egy ideig...

2 megjegyzés:

  1. Őszintén szólva én vártam, hogy mikor váltasz munkahelyet, és örülök, hogy megtetted és az új tetszik. Ha valami nem jó, akkor nem kell csak azért benne maradni, mert vajon mit szólnak majd mások. Olvasás és kávé egy mondatban ráadásul munkahelyen- jól hangzik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mások véleménye teljesen hidegen hagy. Például előző nemszeretem munkahelyem nevével családom úgy volt, de jól hangzik, míg a mostanit néhány rokonnak cseppet félve mondtam. (No, nem mintha titkolnám, csak nem volt kedvem "okoska" megjegyzésekhez.) Szóval nem ez tartott vissza a korábbi dezertálástól, hanem a tény, hogy valamiből fizetni kell a számlákat...
      Ez a közeg azonban tényleg nekem való és még azt sem bánom, ha tovább kell bennmaradni. :)

      Törlés