Egy újabb disztópia az olvasmányaim között, ami már szerepelt a Könyves kívánságlista rovatomban (VI. rész), és amiről eddig csupa jót hallottam.
Mikor először figyeltem fel erre a kötetre, nem tudtam, hogy trilógia nyitó része. Aztán az egyik kedves olvasóm felvilágosított, így már sorozatként kezdtem el olvasni.
Cartaphilus Kiadó munkája (ez eddig az első olvasmányom tőlük) és meg kell jegyeznem, kiváló munkát végeztek. A szöveg hibátlan, ami sajnos szinte ritkaságnak számít a könyvpiacon, a borító pedig hatásos. Ha jól gondolkodom, Amy szerepel a képen és ez a szépia stílus tökéletesen passzol egy letűnt világ emlékéhez.
Kemény kötést kapott, amire a 800 feletti oldalszám miatt szüksége is volt. Nem könnyű megbirkózni vele, akár önvédelmi fegyvernek is elmenne, bár nem a füstösök ellen...
Fülszöveg:
"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany – minden emberi vonását elvesztve – félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a „fertőzöttek” kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé."
Jó néhány disztópiát olvastam már, így joggal mondhatom, ez a könyv a műfaj egyik díszpéldánya. Nagyszerűen van összerakva, tele borzongatóan valósághű pusztulással, értelmes magyarázatokkal és reménnyel.
A történet legnagyobb erőssége az író alaposságában rejlik. A vastagság nem véletlen, Justin Cronin szeret mindent szépen kifejteni, alaposan felvázolni múltat és jelent egyaránt. Ez persze a pörgős akciókönyveknél jóval terjengősebbé teszi a szöveget, mégsem lesz lapos vagy unalmas. Az elejétől a végéig feszültségben tartja az olvasót. Az író stílusára tehát nem lehet panasz.
Ez egy különleges könyv, mivel nem csak a pusztulás utáni világot mutatja be, hanem a vég folyamatát is. A cselekmény napjaink világában nyit, majd megmutatja, milyen egyszerű véget vetni neki. Aztán jön a pusztulás és káosz, majd a túlélők küzdelme. Az olvasó minden mozzanattal tisztában van, tudja mi és miért történt és ezzel belesüpped a lapok közé és valóságosabban él át mindent.
"Gyorsan történt. Harminckét perc kellett ahhoz, hogy elpusztuljon egy világ, és megszülessen egy másik."
A valósághűség másik oka a hitelesítő fejezetek, vagyis a naplótöredékek, levelezések és hivatalos dokumentumok, amik meg-megtörik a folyószövegből álló fejezeteket.
Sok szálon fut a cselekmény és sok szereplőt vonultat fel. Volt, akit megkedveltem, akit megutáltam és volt, aki semleges maradt. A karakterek pedig legalább olyan kidolgozottak, mint maga a világ. Mindegyikük motivációja teljesen érthető és a különféle személyiségtípusok is jól kirajzolódnak.
Amy különösen a szívemhez nőtt, mert ő különleges. Különleges volt az elején, a közepén és a végén, igaz szerintem jóval többre is képes lenne. Talán majd a folytatásban.
Nagyon tetszett a szereplők kapcsolata a hétköznapi konfliktusoktól a sok ijedt ember kis térben összezárt elkerülhetetlen problémáiig. A szerelmi szálak takarék üzemmódban működtek, tökéletesen passzolva ehhez a kegyetlen világhoz. Örültem, hogy egyik pár kapcsolata sem lett túlságosan hangsúlyos, inkább megmaradt a háttérben színezéknek.
Cronin a pusztulás okának kiváló érzékkel alkotta meg a füstösöket/fertőzötteket. Egyszerre használta a vírus okozta fenyegetés és a vámpírok őrületét létrehozva egy különleges vámpírkórt. Ötletes és egyedi. Az álmokért pedig külön piros pontot érdemel.
A történet tehát nagyszerűen van felépítve, a hangulata is szükségszerűen borongós és nyomasztó. Van itt minden az emberi kegyetlenségtől, a vérszomjon át az atombombák szörnyűségéig. (Engem mégis inkább a szülés leírása csapott kicsit mellbe. Megbirkózom a tömegméhszárlással, a leszakadó végtagokkal, de egy ilyen részletes szülőszobai jelenethez még nem vagyok elég edzett.) Ez nem egy könnyed, nyári olvasmány, inkább a rágósabb fajta.
Összességében tehát nagyon tetszett, bátran ajánlom mindenkinek, aki egy posztapokaliptikus könyvre vágyik.
"A bátorság nem nehéz, amikor az alternatíva az, hogy megölnek. A remény a nehéz."
Kiegészítés:
Ahogy már a bejegyzés elején is említettem, trilógiáról van szó. Van még bőven potenciál ebben a világban, a szereplőkben és persze az íróban is. A szabadulás vége el is húzza a mézesmadzagot.
A második rész, Tizenketten címmel a kiadó ígéretei szerint, még ebben az évben megjelenik magyarul. Már a címe is sugallja, milyen háborút tartogat az olvasóknak, így nagyon kíváncsi vagyok rá.
A harmadik rész, The City of Mirrors még az alkotás stádiumában van. Cronin 2014-re ígérte, így hazánkban jó eséllyel csak 2015-ben fog megjelenni. No, de a jó könyvekre érdemes várni, türelmes vagyok.
Hűűűű. Örülök, hogy tetszett. Bennem is hasonló érzéseket keltett, csak én nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni. :) És végre tudom mi a következő két könyv címe! :D Úgy érzem muszáj lesz elolvasnom azokat is, bár félek elpusztul a világ a végére, és maximum Amy marad ott örök fiatalként, örökké magányosan. :(
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, hogy a folytatás is ilyen jó lesz. :) Amúgy szerintem nem pusztul el a világ, mert a naplórészletek elején fel van tüntetve, hogy egy konferencián mutatják be őket. Ha pedig van konferencia, van civilizáció, vagyis van még világ. No, persze ez csak az én elméletem. Amy pedig a könyv elején úgy szerepel, mint az ezer évig élt lány, ami megint sok dolgot sugall. :)
TörlésDe jó, én ezekre a részletekre nem is emlékeztem, most kezd derengeni valami :D
Törlés