2013. május 10., péntek

Annyira király vagy! 4.

Egy kis töprengéssel kell indítanom.
Tegnap ráébredtem, mennyi depresszív, melankolikus vagy épp borzalmakkal teli könyvet olvasok és ez nem biztos, hogy jó dolog.
Szeretem az akcióban bővelkedő, izgalmas, veszélyekkel teli, elgondolkodtató és naturalista történeteket, amikben nem finomkodnak. Ezért szoktam azt mondani, ha megkérdezik, ugyan miért olvasok vérengzős szörnyűségekről, hogy egy zöld mezőn ugráló csapat rózsaszínű nyuszi túl unalmas nekem. Tegnap viszont nyuszikat akartam és szivárványt és boldogságot és nevetést és bármit, amiben nincs halál, dráma és fájdalom. Mikor ugyanis az emberlánya Holokauszt Emlékközpontban tölti a napját és a Metropolban is csak rémhírekkel ijesztgetik, nem vágyik több szörnyűségre, sőt.
Szóval, mikor végeztem a múzeumban (az állandó kiállítás üt mint egy légkalapács, érdemes megnézni, csak utána nehéz kicsit feldolgozni) és kikapcsolódásra vágytam, szokásomhoz híven a könyvekhez nyúltam, csakhogy nem igazán találtam megfelelőt.
A táskámban épp A gesztenyefa árnyékában lapult, ami mivel a második világháború idején játszódik, nem igazán dobott volna fel. Épp ezért, mikor visszaértem a koliba, felmértem polcom tartalmát: 
A Tiszták, mivel disztópia és tele van rémséges dolgokkal szintén kiesett. Van még egy vámpíros könyv a koliban, de mivel az első fejezete a "Vér" címet kapta, elvetettem. Aztán ott van a Tűz és jég dala negyedik és ötödik része, amit pont tegnap kaptam kölcsönbe, csakhogy Martin bácsi sem épp a rózsaszín nyuszikról híres. Így kezdtem kétségbe esni, hogy "Jó ég! Csak borzongató dolgokról olvasok?" mikor megakadt szemem a manhwákon. 
Ez a képregény úgy kellett nekem, mint egy falat kenyér, be is faltam azonnal és sikerült kikeverednem a sötét, komor hangulatomból.
Most pedig levonom a konklúziót: Több vidám könyvet kell olvasnom! 
Az elhatározás tehát megvan, már csak vidám könyveket kell összevadásznom, ami nem tűnik könnyű feladatnak.
Ennyit rólam, most jöhet az Annyira király vagy! negyedik kötete.
Külsőségekben hű maradt az eddigiekhez és ezúttal Hjon-Ho pózol a címlapon, aki a szerző személyes kedvence.
Fülszöveg:
"Nanunak és Szung-Hának sikerült egy könnyed, laza kapcsolatot kialakítania, de a fiú még távol áll attól, hogy megnyíljon lökött barátnője előtt. Azonban lehet, hogy nem jó ötlet magába zárni az érzéseit, ha a családja ismét feltépi a régi sebeket… Eközben Hjon-Ho élete hirtelen veszélybe kerül, így Dzsei kénytelen szembenézni érzéseivel. Vajon Szung-Ha és Dzsei képes lesz megküzdeni a démonaival?"
A sorozat fülszövegei mindig nagyon eltaláltak, így most is összefoglalják a lényeget, többet én sem szeretnék elárulni, olvasson mindenki utána. Inkább csak személyes benyomásaimról írok, ahogy szoktam.
Szung-Ha és Nanu kapcsolata szépen alakul, kezdenek összecsiszolódni, bár még mindig sok vicces jelenetük van, amiken jókat derültem. Nanu kifejezetten jó hatással van a fiúra, aki talán kezdi levetkőzni álcáit. Ebben a részben végig szimpatikus volt és egy-egy sötétebb megnyilvánulása cseppet sem rontott az összképen. Plusz még többet tudtam meg a családjáról, ami segít igazán megismerni őt. Kíváncsi leszek, mikor fog komolyan megnyílni Nanunak.
Amúgy a kapcsolatuk aranyos fordulatokat vesz. Szung-Ha kezd felelősséget érezni a lány iránt és bár bedob néha kétértelmű megjegyzéseket, nem nyomul. A kézen fogva sétálás és randizás hétköznapi és bájos, ahogy kell. Azért én már várom, mikor csattan el az első csók, mert Nanu biztosan mond utána valami eszméletlen nagy ostobaságot, ahogy szokta. Kelekótya egy lány, de így szerethető.
A másik szerelmi szál Dzsei és Hjon-Ho kapcsolata is tovább lép egy szintet. Ők is helyesek a maguk botladozó módján, így még mindig nem zavar ez a boys-love elem. Igaz, a kötet végére kissé ráncoltam a szemöldököm Dzsei viselkedése miatt, no meg mert Hjon-Ho hirtelen szembesülve érzelmeivel nem mutatott túl nagy döbbenetet. Azért kíváncsi leszek, mi lesz velük ezután.
Nanu és Szung-Ha
A rajzstílus még mindig színvonalas, kedvet is kaptam egy kis alkotáshoz, főleg hogy a rossz kedvemet mindig olvasásba és rajzolásba fojtom. Le is koppintottam a számomra leginkább tetszetős képkockát. Szung-Ha nem a legtökéletesebb, de Nanut úgy érezem, sikerült eltalálnom.
A kötet vége, ahogy már az eddigi három részben megszokhattam, ezúttal is függővéggel zárult. Új és fontos szereplő tűnt fel a színen, aki sok bonyodalmat ígér.
Összességében tehát még mindig nagyon király ez a sorozat, ahogy a címe is mondja. Sikerült megnevettetnie egy melankolikus nap végén, szóval ideális kedvjavítónak is.
Ajánlom ezt a részt mindenkinek, aki az eddigieket olvasta, garantáltan nem fog csalódni. Az első részt pedig mindenkinek, aki egy bohókás szerelmi történeten szeretne felvidulni és valami könnyed olvasmányra vágyik igényes rajzokkal. Tényleg jó ez a sorozat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése