Eleven testek

Kissé szét vagyok esve. Ezt a filmet szerdán este néztem meg és már tegnap akartam írni róla, csak nem volt sem energiám, sem időm rá. A helyzet az, hogy a héten én is zombiként létezem. Szazkdög ladásának hete, kötelező gyakorlatra kell járnom, ami elfoglalja az egész napomat és úgy lefáraszt fizikailag és szellemileg is, hogy este csak lesek ki a fejemből. Mindezt pedig sikerült megkoronáznom egy aranyos torokgyulladással. Végül is, kinek kell alvás, normális étvágy, rendes oxigénellátás és ép hangszálak? Hát, egy zombinak tuti nem... No, de a film tanulsága is az, hogy a halott ember nem feltétlen halott ember, úgyhogy elég a nyafogásból, jöhetnek az agycafatok.

Már nagyon kíváncsi voltam erre a filmre. Mikor megláttam az előzetest, nagyon tetszett. Annyit nevettem már ezen a pár képsoron, hogy félelmetes. Aztán egyre közelebb jött április 11, vagyis pont a mai nap, mivel ez a hazai premier dátuma. Nekem volt szerencsém a premier előtti vetítésen megcsodálni a Libri Kiadó jóvoltából. (Eddig még sosem nyertem mozijegyet, így különösen örültem neki.)

Szóval elcsoszogtam a vetítésre egy lázasan átvirrasztott éjszaka, egy szakdogaírós reggel és egy hosszú nap után. Komolyan igazi zombit idézett a külsőm, no meg a hangulatom.

Ismertető önkényesen lerövidített változata:

"R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól. R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. "

Komolyan nem értem az ismertetőírókat és az előzetesek készítőit. Miért jó, ha előre elmondanak szinte mindent a filmről? Az ember azért megy el a moziba, hogy megnézze és meglepődjön, nem azért hogy a pár perces előzetes hosszabb változatát is megcsodálja. Sajnos ezzel a filmmel is megtették. Szinte minden fő mozzanatot elmond az ízelítő kis film.

Nem voltam túl jó passzban, ahogy fent már ecsetelgettem, szóval lehet, hogy egy vidámabb hangulatomban jobban csúszott volna, de nekem kevés és picit kusza volt ez a film.

Kevés az előre lelőtt poénok miatt, és mert totálisan kiszámítható. Igazából nem is tudom, mit vártam tőle. Talán valami nagyon vicceset, valami egyedit, valami különleges hangulatút, amit nem kaptam meg. Vicces? Igen. Egyedi? Nagyjából. Különleges? Nem éppen.

A film egyértelműen nem veszi komolyan magát, ami jó, mert így lesz élvezhető a kissé agyzsibbasztó humora, amin tényleg sokat lehet nevetni. Én többször felvihogtam egy-egy jeleneten, nem is ezzel volt a baj, hanem a vicces jelenetek hátterét képező sötét humorral fűszerezett borongós hangulattal. Nekem valahogy nem passzolt a kettő, bár szeretem a kevert dolgokat. Itt úgy éreztem, nem tud elvegyülni.

Mondok egy példát: R agyakat eszik két pofára, ami azért nem egy rózsaszín idill, ugyanakkor hógömböket és egyéb számára érdekesnek tűnő tárgyakat gyűjt, mint egy kleptomániás. Mintha lenne egy komoly, morcos zombi énje, meg egy lökött kölyök, aki magának ad csajozós tippeket. Ez a két rész pedig baromira elütött hangulatban, így sehogy sem tudtam beleélni magam, mindig kizökkentem. 

Persze ennek is megvan a maga oka. Könyvadaptáció és bár még nem olvastam, azt hallottam róla, hogy az eredeti változatban alig van humor és inkább keserű a sztori. Filmen azonban, főleg ha a 16-tól kezdődő korosztály van belőve célközönségnek, ez nem állja meg a helyét.

Szóval így lett egy horrorisztikus komoly test és egy rózsaszín viccelődő lélek keveréke. Van, akinek fekszik a téma, van akinek nem.

Mindezek ellenére nem tartom rossz filmnek. A színészek és a sminkesek kiváló munkát végeztek. Nicholas Houltnak olyan mozgáskultúrája és mimikája van, hogy csuda. Nekem nagyon tetszett ez a zombiábrázolás, ahogy csoszognak, ahogy bambulnak, haláli. Ráadásnak végre megmagyarázzák, miért vágynak agyvelős pirítósra.

A szerelmi szál viszont csapnivaló. Még R is tudja, mekkora ökörség, amit egyszer ki is mond gondolatban. A gondolatai amúgy ütnek. Hatalmas beszólásai vannak tele fanyar humorral és öniróniával, amit nagyon szeretek. Mégis, mikor leesett az a bizonyos tantusz, szikla, vagy sírkő az egyértelmű utaláson a világ leghíresebb szerelmi párjára (A főszereplő csaj neve Julie, na vajon milyen férfinevet takarhat az R? -.-" ) kedvem lett volna lefejelni az előttem lévő széket...

A film végére így lett a horror-vígjáték egyvelegből romantikus koktél.

Összegezve tetszett, de nem volt annyira jó, mint vártam. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a zombikat, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak, vagy valami nem szokványos romantikára.

Egy kis agymenés:

Kicsi a világ. Ezt mondjuk eddig is tudtam, mégis folyton meglepődöm.

Az még hagyján, hogy az egyetemről látásból ismerős csaj is volt a premier előtti vetítésen, ezt már megszoktam. No, de hogy már sokadik alkalommal futok bele egy klikkbe, akik az internetről "ismerősek" az már cseppet fura. Az ismertség erős túlzás, ők nem tudják, ki vagyok, én is csak a közösen használt fórumokon elejtett információkat összerakva jöttem rá, ők kik és eddig még egy szót sem váltottam velük személyesen.

Az egészben az a legbizarrabb, mikor ott állsz közel hozzájuk és vágod, miről beszélgetnek. Közben meg azon agyalsz, mi lenne, ha ők is rájönnének, te ki vagy. Akkor valószínűleg padlót fognék döbbenetemben, mert nem véletlen a névválasztásom...  

Persze az ember sosem tudhatja, kivel hozza össze a sors és valahol én ezt szeretem is. Jó néha váratlanul ismerős arcokat látni.