Rossz hold kelt fel

Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatának 4. kötete. Előző részekről írtam külön bejegyzéseket és bár az első részt (Keserű ébredés) nem igazán dicsértem, azzal tessék kezdeni az olvasást. A sorozat ugyanis határozottan javuló tendenciát mutat, kötetről kötetre egyre jobban tetszik.

Az előző három könyv a Kelly Kiadó gondozásában jelent meg, ez viszont már a Cor Leonis műhelyéből került az olvasók elé. A váltás oka az első kiadó anyagi nehézségei, a lelkes rajongótábor, aki nem hagyta elveszni a sorozatot és a második kiadó kiváló érzéke a sikerre. Talán mondhatom, hogy ez a könyv (illetve az ötödik kötet) hozta meg a szélesebb ismeretséget a Cor Leonisnak.

A borító ezúttal is igényesre sikerült és piros pont, amiért az eredeti gerincet megtartották. (Csak szegény A hajnalra várva lóg ki a sorból, no meg világít a polcomon különcségével.) Még egy piros pont az új kiadónak, amiért a lapok kötése kicsit lazább, így feszegetés nélkül is könnyedén kinyitható és lapozható a könyv. 

Vastagsága tartja a már megszokottakat, összesen 400 oldal, ám ebből csak 374 maga a szöveg, a többi fügelék: glosszárium, köszönetnyilvánítás és néhány recept Mac tündérspecialitásaiból. Ha sok szabadidőm és sütési kedvem lesz, kipróbálom őket. Bár azt még nem tudom, hogyan kapok majd el egy Rinófiút és szeletelem fel, hiszen az unseelie hús adja csak meg az eredeti zamatát. Fincsi!

Minden könyves bejegyzésemet igyekszem spoiler-mentesre írni, ám most ez nem megoldható, muszáj az előző kötetre vonatkozó csattanó lelövésével kezdenem, szóval aki még nem olvasta az előzményeket, az ITT hagyja abba az olvasást.

Fülszöveg:

"Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.

MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben! "

A történet ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért hatalmas függővégével. Ahogy azt már akkor is írtam bejegyzésemben, falat kapartam annyira vágytam a  folytatásra,  hiszen Mac unseelie hercegek karmai közé került. Épp ezért nagy lelkesedéssel vártam ezt a könyvet, bár egy cseppet tartottam is tőle.

Féltem, mert Mac Pri-ya léte sok-sok ágyjelenetet ígért, amik elronthatták volna a sorozat pörgős, nyomozós, rejtélyfeltárós hangulatát. Szerencsére ezek a félelmeim alaptalannak bizonyultak és csak annyi erotika van a könyvben (abból is csak az elején), amennyi a helyzethez mérten szükséges. Ezért pedig nagy piros pontot érdemel az írónő.

Ebben a részben a szálak tovább kuszálódnak és bár az utolsó előtti kötetről van szó, még mindig csak gyűlnek és gyűlnek a rejtélyek. Sok kérdés még mindig függőben van és még szaporodik is. Remélem, az ötödik könyv minden szálat elvarr, mert ha nem, kisül az agyam a sok elmélettől és kérdéstől.

Dublint és a világot elözönlötték a tündérek, ami sok-sok fantasy elemet igényelt. Egyre többféle tündér leírására került sor és a bepillantások a dimenziókba is erős fantasy elemek az ITK-kal az élen. (ITK = ineterdimenzionális tündérkátyú Van humora a csajnak, mi?) Szóval ez a könyv már nem teljesen urbanfatasy jellegű, ami persze cseppet sem baj.

A karakterek még mindig nagyon jól vannak felépítve.

Mac már egyértelműen szerethető főhős a szememben. Olyan sokat fejlődött és olyan szépen felnőtt a feladatokhoz, hogy nem lehet nem szimpatizálni vele. A humora és beszólásai pedig üdítők. Ráadásul, ahogy levedlette a Barbie-stílust és talpig fekete bőrbe öltözött, felfegyverkezett, vagány nő lett belőle, elmehetett volna a Mary-Sue irányba is, mégsem tette. Vagány lett és erős, de nem legyőzhetetlen és sebezhetetlen. Még mindig követ el hibákat, még mindig elpáholhatják egyesek, vagyis szuper képességek ide vagy oda, emberi maradt, ami nekem nagyon teszik.

Dani bekúszott a szívembe. A rövid nézőpontváltás alatt (míg Mac nincs önmagánál Dani kalauzolja az olvasókat) sikerült maradéktalanul megkedvelnem. Hiába 13 éves és viselkedik néha tipikus kamaszként (Pékdául mikor azon töri a buksiját, melyik tesztoszteronbombának adja majd a szüzességét.), ő is egy igazán belevaló, vagány csaj. Igazán kedvelem.

V'lane az előző részben kezdett szimpatikus lenni (Azért én örökre Team Barrons maradok!) és ebben a részben sem esett a szememben. Vicces volt látni, ahogy igyekszik emberként viselkedni. Ezeken a részeken nevettem a legtöbbet, csak most kicsit kevés volt belőlük.

Barrons, nos, ő Barrons még mindig, nincs ezen mit szépíteni. Még mindig nem tudni micsoda (annyi elméletem van már róla, hogy megfájdul a fejem...) és még mindig vérbeli arrogáns férfi. Abszolút a kedvencem, minden pszichopata vonása ellenére is. Tetszett, hogy egyre jobban megnyílt, egyre több apróság  derült ki a múltjából. Persze ezek az információmorzsák olyan mikroszkopikusak, hogy a rejtélyessége cseppet sem csappant. Ezért is lehet őt szeretni sok minden más mellett.

"Ha jól ismerem Jericho Barronst, abban a hiszemben járkál, hogy övé a legnagyobb, legcsodálatosabb, legtökéletesebb, legfontosabb farok a világon. "

Rowena még mindig egy bosszantó szipirtyó, a Mac ellen folytatott politikai csatározásai viszont kifejezetten szórakoztattak.

Akad még a könyvben több szereplő, aki említést érdemelne, de őket most inkább kihagyom és írok kicsit a benyomásaimról.

A tündérek történelme egyre jobban kibontakozik a cselekménnyel együtt. A sok-sok utalásnak pedig megérzéseim szerint lesz még szerepe. Utalásból padig van bőven, hogy majd a megvilágosodás pillanatában az olvasó a homlokára csaphasson.

A könyv akció jeleneteit már nem próbálta elsumákolni az írónő és a "könyv" még mindig garázdálkodik.

A végkifejlet pedig, nos gondoltam, hogy a terv balul fog elsülni. Az előző részek tapasztalataiból éreztem, jobb ha nem számítok semmire, úgyis valami hajmeresztően más lesz és így is történt. Az utolsó néhány oldal színtiszta kaland, míg a legutolsó egy olyan függővég, hogy kedvem lett volna megcsapkodni az írónőt egy hatalmas párnával. Azt hittem, A hajnalra várva vége a kínzás, de tévedtem, ez volt a kínzás. Hogy lehet így befejezni egy könyvet, hát nincs neki szíve?

Bosszantó, de zseniális húzás volt. Főleg mikor késő éjjel az olvasó kezében elfogynak a lapok és csak hessegeti a sok kérdőjelet, ami a feje körül kering és morog, amiért nincs meg a folytatás. Én legalábbis így voltam vele. Ide nekem az ötödik részt, de tüstént!

Szóval a sorozat még mindig izgalmas, nem csoda hogy Molyon 5. legjobb fantasy és 13. legjobb kortárs könyvként szerepel. Nekem nagyon tetszett.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki belekezdett a sorozatba, nem fogja megbánni. És ismételten egy jó tanács: ha nekikezdesz, legyen nálad az ötödik rész (Új nap virrad) is, így megúszod az idegösszeroppanást. 

Sajnos nekem még nincs meg az Új nap virrad, de dolgozom a probléma orvoslásán. Rettentő kíváncsi vagyok a sorozat befejezésére.

Addig is egy kis muzsika. Neil Dover külön a könyvsorozathoz készített egy albumot, ami szerintem nagyon ütős lett. Hangulatilag és szövegileg is tökéletesen passzol hozzá. 

Ez a szám csak ízelítő, de a teljes Bloodrush album megtalálható. Ajánlom még mindenki figyelmébe a Taking Back The Night-ot, ami a sidhe-látók himnusza.

Végezetül a kedvenc idézetem a könyvből:

"Ne engedd, hogy eluralkodjon rajtad a harag, Mac. Olyan, mint a benzin. Lehet üzemanyag is, de fel is égethetsz vele mindent, ami fontos neked, és végül majd ott állsz egy felperzselt csatamezőn, mindenki halott, még te is, csak a tested nem teszi meg azt a szívességet, hogy nem lélegzik többet."