2013. április 5., péntek

Démonnapló 3.

Ahogy a legutóbbi várólistás bejegyzésemben beharangoztam, folytatom a megkezdett képregénysorozatok olvasását. 
A Démonnapló egy bohókás manhwa, aminek előző két részéről már írtam korábban. Akit érdekel, azokkal kezdje az olvasást.
Fumax Kiadónak lehet köszönetet mondani érte, ismét igényes munkát végeztek. A kötet követi a szokásos vastagságot, picivel kevesebb mint 200 oldalával és a borító is beállhat a sorba. Amúgy Erutis és Chris pózol rajta.
Fülszöveg, ami nagyon jól összefoglalja a cselekményt:
"Eclipse megbizonyosodik róla, hogy Raenef valóban démonnagyúr, majd egy felfedezőút során felszínre kerülnek a múlt titkai, míg a valóságot továbbra is homály fedi – és közben áldozathozatalra is sor kerül. Rased isten egykor bejelentette, hogy nagy változások rázzák majd meg a démonvilágot, minek következtében létrejön egy különös szövetség, amely örökre megváltoztathatja az istenek és a démonok szerepét!"
A történet továbbra is vidám, humoros, mégis felbukkan egy-egy drámai elem. 
Nekem nagyon tetszettek a visszaemlékezések, ezek által sokkal jobban meg lehet ismerni Raenefet és Christ. Éppen ezért cseppet sem bántam, hogy a rövid könyvecskében nem sokat haladt a jelen sztorija. Sőt, amit haladt, az is egy újabb szereplő újabb kalandja volt.
A karakterek továbbra is szerethetők, bár kissé fárasztott a sok civakodás Erutis - Chris - Raenef között, amit csak fokozott az új szereplő felbukkanása. Raenef ebben a kötetben kivételesen nem csinált semmi "rosszat" vagyis démonhoz nem illőt, Eclipse mégis egyre nehezebben viseli cérnával. Várom, mikor fog kibukni belőle: felmond, ennyi hülye közt nem bírja, különben sem óvóbácsinak szerződött.
No, de a szereplők tudnak komolyak is lenni, ha akarnak, ahogy a kötet végén bebizonyították. De miért akarnának? Ez egy vicces történet, nem szabad komolyan venni, csak élvezni kell és kuncogni vele.
Ami a rajzolást illeti, követi az eddig megszokottakat, bár az én vizuális ízlésemnek kicsit sok a chibi még mindig, ám kétség kívül ez passzol a könyv humorához.
A kötet végén van két aprócska kiegészítő történet a szereplők mindennapjaiból, ami A démonnagyúr kastélyában történt címet viseli. Ennek a második része különösen szórakoztató, mivel felveti a manhwa nemi problematikáját. Erutis itt kifakad, amiért a szerző nem rajzolta elég nőiesnek és az olvasók az első rész végén mind megdöbbentek, hogy ő bizony nem fiú, hanem lány. Ez pedig kicsit megnyugtatott, hogy nem csak nekem kell fontolóra vennem, ki melyik nemhez tartozik.
Ebben a részben amúgy Raenef kifejezetten fiús volt, az új szereplők hovatartozását meg könnyedén be tudtam lőni, bár talán a gyakorlat tette. Csupán Rased okozott némi fejtörést (hosszú haj, karcsú alkat, rúzsosnak tűnő száj) no de ő egy isten, szabad különcködnie és mivel uramnak szólították, valószínűleg férfiről van szó. Én legalábbis a fiúk közé könyveltem el.
Összességében tehát még mindig tetszik ez a sorozat és a függővég miatt bánom, hogy nincs nálam a következő rész. Ajánlom mindenkinek, aki már olvasta az előző részeket, nem fog csalódni.

Apró örömök:
Mivel a mangás (ez esetben manhwás) bejegyzéseim úgyis mindig rövidebbek picit, kitöltöm a bejegyzés maradék helyét egy kis örömködéssel. Tegnap ugyanis gazdag könyvtermést szüreteltem, pedig nem is volt betervezve.
Történt ugyanis, hogy el kellett mennem egy megrendelt könyvért. Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozatának kiadását a Cor Leonis Kiadó vette át és még a tavaszi szünet előtt akciósan adták a negyedik kötetet (Rossz hold kelt fel), amire már nagyon vágytam. Meg is rendeltem magamnak húsvéti ajándék ürügyén. Csakhogy a szünet közbeszólt, így csak tegnap tudtam elmenni érte.
Mielőtt azonban elindultam volna, végignéztem, mi újság a világhálón, így futottam bele az Ulpius-ház akciójának felhívásába. (Nem túl meglepő módon több könyvkiadót nyomon követek, van ahol a hírlevélre is fel vagyok iratkozva.) Az akció, ami féláron ígérte a könyveket, délután 4 órától boltokban zárásig, míg a webshopon este 8-ig tartott, vagyis elég rövid ideig. Nem haboztam hát lecsapni a villámakcióra, úgyis hiányoltam a polcomról Carlos Ruiz Zafón harmadik könyvét.
Szóval tettem egy kis kitérőt és beugrottam a kiadó egyik boltjába, ahol egy kedves eladóhölgynek köszönhetően röpke két perc alatt megtaláltam az én mennyországomat. Aztán már rohantam is fizetni, hiszen még egy másik kiadóhoz is el kellett mennem. A pénztárnál pedig kellemes meglepetés ért, egy másik eladóhölgy ugyanis hozzácsapott egy másik könyvet (Réti László Kaméleonját) ajándékba. Vigyorogtam, mint a vadalma és egész úton mentális vállveregetésben részesítettem magam, amiért nem hagytam ki ezt a lehetőséget.
A nap végét pedig azzal zártam, hogy immár a koliszoba kényelmében felbontottam a Tündérkrónikák csomagomat és ismét váratlan boldogságban lett részem. A kiadó ugyanis a könyv mellé három csinos kis könyvjelzőt is csúsztatott a borítékba. Az egyiken a Tündérkrónikák 5. és egyben befejező része szerepel, amire majd legközelebb vadászni fogok, így különösen becses számomra. Benne is hagytam a negyedik részben, nehogy más könyvjelzőhöz nyúljak, mikor elkezdem olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése