Levendula

Nincs túl jó hangulatom, mivel rájöttem, nem igazán szeretem a nyarat. Mindenhez túl meleg van és a nyár csupa bizonytalanság, tervszövögetés és kudarc. Volt/van sok tervem a nyárra, de valahogy mind bizonytalan és kétséges. Jobban szeretem a spontán dolgokat, mikor csak jön az ihlet és az elhatározás, amit a megvalósítás sem várat.

Ilyen volt a hétvégém, amikor hirtelen felindulásból családi kirándulásra mentem.

Nálunk nem bevett szokás a családi kirándulás, aminek több oka is van. Mikor még óvodás és kisiskolás voltam, többet jártunk el és bár nem igazán emlékszem ezekre a túrákra, azért jó érzés tudni róluk. Aztán, ahogy nőttem el-elmaradtak az ilyen dolgok. Nem volt hozzá megfelelő létszám, jó időpont, vagy pénz.

Bevallom én most is irigylem azokat, akik panaszkodnak a kötelező családi nyaralás miatt. Mondják, hogy unják, már nem gyerekek, nem is érdekli őket. Én meg itt vagyok néhány ködös emlékkel a gyerekkoromból és szívesen cserélnék velük. A családi nyaralás jó dolog.

No, de visszatérek az aktualitáshoz. Hétvégén tehát volt egy ilyen programom Pannonhalmán. Írok is róla néhány sort, hátha kedvet csinálok másoknak is.

Pannonhalma története a kora középkorig nyúlik vissza. A legfőbb látnivaló a Bencés Főapátság, ami már messziről is vonzza a kíváncsi tekinteteket. Az apátsághoz pedig tartozik egy gyógynövénykert, ahol főleg levendulát termesztenek. Épp most vannak a levendula napok.

Megközelítése nem túl bonyolult tömegközlekedéssel sem. Győrből indulnak buszok, amik egy része egész az apátság bejáratáig elvisz. 

Mint mondtam, az épület már messziről is impozáns látványt nyújt. A kilátás csodálatos és a fákkal szegélyezett kis utak és a békés hangulat elbűvölő.

A turisták minden igényét kiszolgálták egy külön nekik épült épülettel, ahol be lehet fizetni a körbevezetésre, (az apátság területére csak idegenvezető kíséretével lehet lépni) ajándékokat vásárolni, vagy megebédelni a hozzá tartozó étteremben. 

Természetesen, ha már eddig eljöttünk, nem hagytuk ki a kis túrát az apátságon belül. Mindezt pedig a mellékelt képekkel dokumentáltam is.

A körbevezetés az udvaron indult és végigvezetett az altemplomba, a kerengőre és a könyvtárba.

Az utóbbi valami elképesztő. Ámulva bámultam körbe a roskadásig megpakolt polcok között és jó könyvmolyhoz hűen, szinte csorgattam a nyálamat.

Én is szeretnék egy ilyen gyönyörű könyvtárt padlótól plafonig érő szekrényekkel, amik idomulnak a terem alakjához. Kész csodaország.

Ráadásul ez nem csupán egy kiállítóhely, hanem egy működő könyvtár. Lehet kölcsönözni is, bár az öreg könyveket csak kutatók használhatják engedéllyel.

Az apátsághoz tartozik egy bentlakásos fiúiskola, mivel a bencés regula része a tanításban betöltött szerep. Elgondolkoztam, milyen lehet egy ilyen helyen középiskolásként élni. Tiszta Harry Potter életérzés. Ha pedig a diákoknak szabad bejárásuk van ebbe a csodálatos könyvtárba, irigykedem.

Ez a kis túra nem volt hosszú és nem is mutatott be mindent, mivel a monostor életét nem zavarhatják meg a kíváncsi turisták. Mégis, míg ott voltam, egész más légkör vett körbe. Nem olyan volt, mint egy múzeumban. Annál sokkal mélyebben elgondolkodtatóbb, mivel itt látszott, hogy valóban lakják.

Ezután egy hosszú, a dombról lefelé vezető lépcsőn elmentünk a gyógynövénykertbe. A nyári hőségnek köszönhetően sikerült picit leégnünk, de nem bántam.

A levendulamező már messziről szinte világít. Mivel a kedvenc színem a lila, tudtam értékelni az egybefüggő lila mezőket.

Itt meg lehetett nézni, hogyan hasznosítják a levendulát különféle dolgok készítésére. Mivel gyógynövény, a termékek többsége gyógyászati céllal készül. Ezért beszélt le a kedves eladó hölgy a levendulatea kóstolásról. Engem persze a teaimádó kíváncsisága vezérelt csupán, nem a gyógyulási szándék.

Készítenek még a levendulaszörptől (amit viszont megkóstoltunk és nagyon finom) a levendulacsokiig mindent. Ráadásul a kertészet és a növények iránt érdeklődők sok érdekességet megtudhatnak a levendula hatásairól. Engem bevallom, a látványa jobban vonzott. 

Kis családi kirándulásunk ezzel véget is ért, mivel a borászat zárva volt, a kápolnáig pedig nem volt erőnk elmászni a tikkasztó hőségben.

Én igazán jól éreztem magam, tetszettek a látnivalók és csak ajánlani tudom mindenkinek. Nem kell messze menni, ha szép és érdekes helyet keresünk, van bőven az országhatáron belül is.

Nyári tervek:

Ha már a bejegyzés elején ellőttem, van néhány tervem az év legmelegebb hónapjaira, le is írom őket.

Belföld felfedezését a héten folytatni fogom, tartva magamat a Pannonhalmával elindított vonalhoz, kezdve Zirccel. Mielőtt azonban átlépném a szakmai ártalom határát, beiktatok egy bulit is az Utcazene Fesztivált. Ezek miatt egy időre letűnök, de amint lehetőségem lesz rá, hozok egy kis élménybeszámolót.

A nyár további részét munkakereséssel töltöm, ami kész katasztrófa. De mit is vár az ember a munkanélküliség hazájában? Valamit azonban muszáj lesz találnom, különben életképtelen vagyok és feleslegesen létezem.

Persze a nyári könyvtárazás ezek mellett még mindig a teendők élén szerepel, ahogy a latin nyelv is. Hajtanom kell arra a nyelvvizsgára.

Unatkozni tehát nem fogok és reményeim szerint henyélni sem.