2011. június 11., szombat

A jádeköves trón


Hát ez a könyv sem tartott sokáig... Pedig vizsgaidőszak közepe van és igyekeztem beosztani a vonatozáshoz és a délutáni vagy esti kikapcsolódáshoz. Tegnap viszont nem bírtam tovább, így szinte faltam az utolsó oldalakat. Ám mielőtt részletezem személyes véleményemet, jöjjön az ismertető. Ebben már Will Laurence szerepel nagy megkönnyebbülésemre.
"William Laurence kapitány és sárkánya, Temeraire Kínába utaznak, az Éteri sárkányok őshazájába. A hosszadalmas és izgalmas út során végig attól kell rettegniük, hogy a császár, aki Napóleonnak szánta Temeraire-t, el fogja választani őket egymástól, Temeraire ugyanis Éteri sárkányként roppant értéket képvisel. Intelligenciájáról, ügyességéről és mindenekelőtt az Isteni Szél nevű képességéről - arról a dermesztő ordításról, amellyel hajókat zúz porrá, erdőket tarol le, és más sárkányokat semmisít meg repülés közben - messze földön híres. A briteknek megfontoltan kell lépkedniük a diplomácia útvesztőjében, nehogy országuk háborúba keveredjen Kínával."

Mint említettem, főleg a vonaton olvastam. Ott is kezdtem bele és annyira belemerültem az izgalmakba, hogy a majdnem három órás vonatút végén, legszívesebben még maradtam volna a kocsi kényelmében, hogy tovább bújjam könyvemet.
Előző kötetnél említettem, hogy Novik harcleírásai nem nyerték el túlságosan tetszésemet. Nos, erre az első néhány fejezetben szépen rácáfolt. A kötet "csapjunk bele a lecsóba" módon indít, ami kifejezetten tetszett. Nagyon pörgősre és izgalmasra sikerült és végre tökéletesnek találtam a sárkányok hátán folytatott küzdelmeket.
Amint az ismertetőből is kiderül, ez a kötet egy utazást mesél el. Ez izgalmasan hangzik ugyan, mégis elég lapossá teszi a könyv közepét. A több hónapos hajóút Kínába, bár nem kalandmentes, mégis elég vontatott volt számomra. A diplomatát meg legszívesebben megúsztattam volna a tengerben. Hammond nekem nagyon ellenszenves, még a könyv végére sem nyerte el szimpátiámat. Akadékoskodó és idegesítő figura. Így a hosszú utazás nagy része diplomáciai meccsekkel telt, amik nem hoztak különösebben lázba. Persze Laurence beszólásai a hercegnek igazán üdítőek voltak. Mégis a kezdeti izgalmak elcsitultak és csupán az utazás vége tartogatott még egy kellemesen akció dús eseményt, de ez maradjon titok.
Kína leírása nem volt épp a legtökéletesebb. Cseppet részletesebb lehetett volna, bár a városnézés nagyon tetszett. Itt viszont megint visszaesett az írónő csataíró képessége. A pagodában zajló harcok itt-ott nekem kicsit sántítottak. A könyv végén viszont szépen megalkotott sárkánypárbajt olvashattam, ami kárpótolt. Összességében Novik ráérzett a sárkányok küzdelmének leírására, ez viszont a hétköznapibb ember ember elleni küzdelmekre még nem mondható el. Ettől eltekintve tökéletes munkát végzett.
Temeraire és Laurence kapcsolata még mindig szívet melengető, ám egy kis eltávolodást is érzékeltem, ahogy megpróbálták elválasztani őket. A sárkány gondolkodása pedig egyszerűen zseniálisan van megalkotva. A lázadó hajlamok egyre jobban kiélesednek, ami a későbbiekben még sok bonyodalmat ígér.
Ez a kötet méltó folytatása az előzőnek és szintén tartalmaz egy kisebb részletet a sárkányokról az utolsó lapokon.
Nagyon tetszett és természetesen várom a folytatást, ami már itt pihen a polcomon. Egyelőre azonban nem kezdek bele semmibe, míg túl nem éltem utolsó vizsgámat. Utána pedig rávetem magam az Üvegvárosra, az biztos. Így a harmadik rész, Puskapor és sárkányvér még várhat egy kicsit.

Helyzetjelentés:
Hiába pörget fel általában a sikerélmény, most mégsem érzem túl energikusnak magam, sőt. Tiszta nyomott, depresszív és unott vagyok és ez baj. Már csak egy picike kitartás kellene, hogy sikeresen túl legyek utolsó vizsgámon és lezárhassam az évet. Valahogy mégsem érezek magamban elég erőt hozzá. A legrosszabb pedig az, hogy máshoz sem. Semmiféle alkotómunkához nem érezek ihletet és ez szörnyű. Ha nem aktivizálom magam, belesüppedek a tunyaság mocsarába. Kellene valami, ami felpörget...
Könyvválságom még mindig tart és hogy ne legyen elég zavaró gondolat a fejemben, még hajválságban is szenvedek.
Általában nyáron gondolkozom stílusváltáson, nyáron festettem lilára is anno. Most pedig egy új frizura ötletével kacérkodom. A gond csak az, hogy hiába néz ki olyan jól máson, amit kinéztem, nekem nem állna úgy. A profi fodrászok simán belövik, de én ügyelten vagyok hozzá, ráadásul sem kedvem, sem energiám reggelente hajlakkal meg zselével vesződni. Valami egyszerű, magában is tökéletes csodahaj kellene, amihez nincsenek meg a génjeim...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése