Ősök háborúja

Könyvek. A képeslapok mellett a másik nagy szenvedélyem. Imádok olvasni, bár ez nem volt mindig így. Régen szinte könyörögni kellett nekem, hogy elolvassak egy könyvet. A kötelező olvasmányokkal ugyanis egyáltalán nem voltam kibékülve. De ki az, aki élvezi egy olyan könyv olvasását, amit muszáj kiolvasni? Szerintem senki, bár bevallom néhány klasszikus kötelező darab kifejezetten tetszett és meg is feledkeztem olvasásuk közben a kényszerről.
Tehát nem szerettem olvasni egészen addig, míg egy olyan könyv nem akadt a kezembe, amit saját akaratomból kezdtem el és szinte nem bírtam letenni. Unokatestvérem nyomta a kezembe ezt a bizonyos kötetet: Warcraft - Ősök háborúja trilógia első kötetét, a Végtelen forrást. Azt mondta, nagyon jó és csak olvassak bele. Egy ideig csak nézegettem, aztán rászántam magam és belekezdtem.
Rövid leírás:

"Az Ősök háborúja című trilógia első kötetében három hős eltéved az időben és örökre megváltoztatja a jövőt, azáltal, hogy szerepet vállalnak az ősök háborújában. Az egyikük Krázus, a sárkánymágus, kinek évszázados emlékezete és hatalma megmagyarázhatatlan módon meggyengül. Vele tart az ember Rónin, a varázshasználó valamint az ork Broxigar, kinek egyetlen kívánsága az élettől a dicső halál."

Hihetetlenül megfogott. Izgalmas volt és érdekes, ráadásul az író Richard A. Knaak stílusa is lenyűgöző. Régebben nem szerettem a hosszú leíró részeket, amiben csak a tájat ecsetelgették, de ő mégis érdekessé tette ezeket az amúgy elég unalmas részleteket. A könyv a népszerű World of Warcraft játék alapján készült. Nem szeretem a számítógépes játékokat és a könyv olvasásakor nem is láttam a játékot. Utána persze egyszer kipróbáltam bár nem nyerte el a tetszésemet. Ez a könyv viszont szinte megváltoztatta az életemet. Nagyon hamar kiolvastam és alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a következő kötetet, amire sajnálatomra várnom kellett úgy egy hónapot. Aztán végre megkaparintottam és elmerülhettem benne.
Második kötete: Démonlélek rövid leírása:

"Arkhemón vezetésével démoni harcosok hordája vonul végig Kalimondoron, és nyomukban csak élettelen pusztaság marad. A rombolás közepén ott található a Végtelen Forrás - egykoron az éjtündék varázshatalmának alapja, ám mostanra romlott és gonosz energiák fészke. Azshara királynőt és az Előkelőket már semmi sem állíthatja meg; új istenük, a Légió ura, Sargeras eljövetelét várják. Az éjtündék kétségbeesett küzdelmet vívnak világukért Malfurion, a druida, és két idegen mágus segítségével. Amikor már minden elveszni látszik, ősi hatalom ébred és siet a védők segítségére - a sárkányok egyként kelnek fel a Lángoló Légió ellen. A Föld Őrzője, Neltharion vezetésével hihetetlen hatalommal rendelkező fegyvert kovácsolnak: a Sárkány-lelket, amely örökre elűzheti a démoni hordát. Ám az eszköz használatáért nagyobb árat kell fizetniük, mint azt bárki sejthette volna..."

Szinte rekordidő alatt kiolvastam és egyből rávettem magam az utolsó kötetre. Bár ezt valamivel lassabban olvastam, mivel éreztem, mennyire hiányozni fog, ha a végére érek. A kíváncsiságom viszont erős volt, így ez a kötet sem tartott tovább pár napnál.
Harmadik kötet: Meghasadt föld rövid leírása:

"Az ősök háborúja trilógia utolsó részében Krázus, a sárkánymágus, és Malfurion, az ifjú druida mindent kockára tesznek, hogy megmentsék Azerotot a végső pusztulástól. A hősök szövetséget kötnek a törpökkel, a taurenekkel és a furbolgokkal, hogy egyesült erővel győzedelmeskedjenek a démoni hordák felett. Ám a Démonlélek a Légió urának kezébe kerül, és már nincs messze a pillanat, amikor a múlt és a jövő egymásba omlik..."

Sejtésem pedig beigazolódott, amint elolvastam a trilógia utolsó betűit. Szinte azonnal rám tört a hiányérzet, ami az idő múlásával egyre csak erősödött. Annyira megtetszett ez a világ, hogy keresni kezdtem a következő könyvet, amit elolvashatok. Persze egyből a többi Warcraft kötet keltette fel érdeklődésemet. Több könyv tartozik a játékhoz és nem mindegyiknek ugyan az az írója. Elolvastam még két kötetet és bár a Halálszárny elnyerte tetszésemet, igaz ha időrendben haladtam volna akkor ezzel kezdem és nem a trilógiával, valahogy mégis az Ősök háborúja maradt a kedvencem.
Könyvmoly létem tehát ekkor kezdődött, ezzel a fantasy trilógiával és azóta nincs megállás. A fantasy persze maradt a fő irányvonal, de szívesen olvasok más témában is, ha leköti a figyelmemet. Bár főleg a pörgős és akció dús könyvek érdekelnek.
Feltételezem mindenki, akit megbűvölt a betűk világa emlékszik a legelső igazi nagy kedvencre, ahogy én. Ezzel a bejegyzéssel pedig csak azt szeretném üzenni azoknak, akik még nem fedezték fel az olvasás örömét, hogy ami késik, nem múlik. Talán holnap akad a kezed ügyébe egy pont neked való darab, amit képtelen leszel letenni, míg minden egyes betűjét el nem olvastad, és mikor már túl vagy rajta, érezni fogod a hiányát.