2014 összegzése

olyan sok...
...olyan kevés idő

Eljött az év utolsó napja, így ideje számot vetnem, mégis mi minden történt az elmúlt 365 napon. Szóval lássuk a statisztikát blogos és könyves fronton.

Ami a blogot illeti 2014-ben...

... 169 blogbejegyzést írtam

... egy új rovatot indítottam (Rózsaszín pöttyök)

... egy szavazást tartottam

Könyvek terén a következőképpen alakult az éves statisztika:

91 könyv (pont eggyel több mint tavaly)

32 408 oldal

26 kiadótól

Kicsit részletesebben: ezekből 1 útikönyv, 8 képregény, 10 kölcsönkapott kötet, 20 saját kötet és 61 könyvtári példány. 

Kiadók szerinti bontásban:

19 Könyvmolyképző

10 Maxim

7 Ulpius-ház

5 Vad Virágok

4 Gabo

3 Geopen, Libri, Ciceró, Európa

2 Agave, Cartaphilus, Főnix, Fumax, Mangattack, Alexandra, I.P.C., General Press, Kossuth, Kelly

1 Pioneer Books, Animus, Fabyen, Atlantic Press, Bookart, Novum

A statisztikai adatok után jöhetnek az év végi könyves összegzések többféle szempont szerint.

2014-es olvasmányaim / 1

Melyik volt a leghosszabb?

Ebben az évben is George R. R. Martin könyve érdemelte ki a legvaskosabb kötet címet. A Sárkányok tánca 1148 lapjával fölényesen vert minden más féltégla méretet megközelítő kötetet.

Melyik volt a legrövidebb?

Brády Zoltán füzete Egy szerelem feljegyzései volt a legkurtább, mindössze 48 oldal.

Melyik tetszett a legjobban?

Nehéz kérdés, mivel meglehetősen sok jó könyvet sikerült elolvasnom és ezek műfajt és témát tekintve is elég vegyesek, nem igazán lehet összehasonlítani őket. A legjobbnak talán Andrew Davidson regényét, A vízköpőt mondanám. Tetszett a történet, a stílus, a mondanivaló és csak nagyon nehezen tudtam letenni. Olvasás után pedig sokáig a fejemben járt.

2014-es olvasmányaim / 2

Melyik tetszett a legkevésbé?

Sajnos nem csupán remek könyvekhez volt szerencsém az elmúlt évben. A citromdíjra is több jelölt van. Volt, aminek a története nem nyerte el a tetszésemet, volt amelyiknek a szereplői verték ki nálam a biztosítékot és volt amelyik csapnivaló nyelvezetével elvette minden kedvemet. 

A legrosszabb könyve az évnek épp ezért Abbi Glines tollából származik: Ha az enyém lennél.

Ez a könyv ötvözi mindazt, amit nem szeretek, bugyuta cselekményt, idegesítő szereplőket és csapnivaló nyelvezetet. Nem áll szándékomban több könyvet olvasni a hölgytől...

2014-es olvasmányaim / 3

Melyik olvasása tartott a leghosszabb ideig?

Idén a legtovább a legvastagabb könyvet olvastam, ám mivel erről már esett szó, egy másik kötetet szeretnék kiemelni.

Ács Margit könyvét, Beavatás majdnem két hónapig olvastam, pedig igazán rövid könyvecske, csupán 220 oldal. Lassúságom oka épp ezért nem a terjedelemben kereshető, hanem a tetszésszintem alacsonyságában. Nem igazán csúszott ez a könyv.

2014-es olvasmányaim / 4

Melyik olvasása tartott a legrövidebb ideig?

Ismét mondhatnám a legrövidebb könyvecskét, de mivel félszáz oldalt átlapozni nem nagy feladat, inkább egy másik könyvet mondanék.

John Green híres könyvét a Csillagainkban a hibát meglehetősen gyorsan, egyetlen nap alatt végeztem ki. Hajtott a kíváncsiság.

Melyik könyvet olvastam újra?

Ebben az évben kimaradt az ismétlés. Többször megfordult ugyan a fejemben, hogy el kellene ismét olvasnom néhány könyvemet, de mindig akadt más sürgetőbb olvasmány, ami elterelte figyelmemet. Jövőre remélem, sikerült ismét kézbe vennem könyvgyűjteményem legalább néhány darabját.

2014-es olvasmányaim / 5

Melyiket szeretném a legkorábban újraolvasni?

Ha újraolvasásról van szó, szívesebben választok olyan könyvet, amit régen olvastam és ez nálam minimum két évet jelent. Nagyon jó az olvasási memóriám, sokáig nem is szorul frissítésre.

Viszont, ha az elmúlt év olvasmányaiból kellene választanom, Victoria Schwab regényeit mondanám (Az Archívum és Felszabadulás). Talán nem ártana a frissítés a harmadik rész elolvasása előtt, bár még nincsenek a megjelenéséről információim.

2014-es olvasmányaim / 6

Melyik volt kölcsönkapott könyv?

Nagyon aranyos barátaim vannak, akik mindig ellátnak egy kis plusz olvasnivalóval.

A már említett Csillagainkban a hibát és Colette Rossant könyvét, Visszatérés Párizsba Queen B.-nek köszönhetem.

Egyik Joanne Harris olvasmányomat, Szent bolondok, valamint Vavyan Fable regényét, A pokol is elnyeli Kristen adta kölcsön.

A legnagyobb könyvdílerem azonban (kedvenc könyvtárosomat nem számítva) Ribizly. Neki köszönhetően tudtam elolvasni a következő könyveket: Sárkányok tánca, Angyalnyár, A tizenkettek, Angyalvágy, Elakadó lélegzet és Visszafojtott lélegzet.

Milyen könyveket adtam kölcsön az idén?

Bár tettem néhány felajánlást több embernek, hogy szívesen kölcsönadom egyik-másik könyvemet, mindig elhárították azzal, hogy most épp nincs idejük olvasni. Szóval idén nem adtam kölcsön egyetlen könyvet sem. 

Melyik könyv volt a legvidámabb?

Az évben legjobban egy képregényen szórakoztam: Madelaine Rosca - Lidércfölde 1. Annyira aranyos és szórakoztató!

Melyik könyv volt a legszomorúbb?

Nem egyszerű a döntés. Hirtelen két könyv ugrott be, ami kifejezetten szomorú témát boncolgat valós eseményekre alapozva. Mindkettő (Árnyalatnyi remény és Sarah kulcsa) a második világháború idején játszódik, így a melankólia cseppet sem meglepő. Átfutva olvasmányaim listáját mégsem ez a két cím keltett bennem nyomasztó érzéseket. A legszomorúbbnak Priscille Sibley művét, Csillagpor találtam. Ez a könyv ugyanis a hétköznapok szomorúságáról szól. Extrém esetet mesél el ugyan, ám közben egyszerű emberek egyszerű nehézségeire mutat rá, méghozzá békeidőben.

2014-es olvasmányaim / 7

Melyik volt a legizgalmasabb?

A legpörgősebbnek és legizgalmasabbnak Mark Lawrence könyvét, Tövisek királya mondanám. Kellemes meglepetés volt.

Melyik volt a legromantikusabb?

Erre a címre egyértelműen egy romantikára alapuló történet felel meg. Ilyen típusú olvasmányaim közül a Soha határa emelkedik ki J. A. Redmerski tollából. 

Hagytam félbe könyvet?

Igen. Mark Helpin regénye a Téli mese kifogott rajtam. Annyira nem szólt semmiről és annyira untam, hogy a felénél feladtam. Angol nyelvű könyvemet Anne Berry - The Hugry Ghosts pedig a harmadánál tettem félre. Egyszerűen nem haladtam vele, ám ezt valamikor újra elő fogom venni és nem nyugszom, míg a végére nem érek.

2014-es olvasmányaim / 8

Melyik könyvet értékelik túl?

A Csillagainkban a hiba egyértelműen túl van értékelve, de Rebecca Donovan könyve, Elakadó lélegzet is több rajongóval dicsekedhet, mint amennyit megérdemelne.

Melyik könyvet értékelik alul?

Kirsten Lobe könyve, Párizsi macskajaj eléggé alul van értékelve. Nem tökéletes könyv, de szórakoztató és a műfajában megállja helyét.

Könyves összegzésem zárásának, íme 2014 legjobb olvasmányai:

A vízköpő

Halhatatlan

A Kör

És a hegyek visszhangozzák

Ezeket a könyveket csak ajánlani tudom.

Remélem, 2015-ben is lesz szerencsém hasonlóan jó könyvekhez.

Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Könyves kívánságlista XVI.

karácsonyi szerzeményeim és Gideon

December van, alig múlt el a karácsony és a fa alatt nem meglepő módon könyvek is lapultak, én mégis új kötetek után ácsingózom. Így jár az, aki megrögzött könyvgyűjtögető...

Pedig most valóban jól el vagyok látva olvasnivalóval. Ahogy a mellékelt kép is mutatja, kapásból négy könyvet gyűjtöttem be az ünnepek alatt és ezeken kívül van még korábban beszerzett, kölcsönkapott és könyvtári kötet nem is egy a polcomon. Kívánságlistám azonban sosem üres.

Az elmúlt hetekben öt kötettel bővült, rögtön sorra is veszem őket:

David Michine - A Dalai Láma macskája

Valószínűleg olvasóimnak már feltűnt, hogy macskabolond vagyok (épp elég képet tettem már fel Gideonról) és vonzódom a keleti dolgok iránt. Nem feltétlen szeretem az életbölcsességeket, főleg egy egész könyvnyi adagban, ám ezzel a könyvvel szívesen tennék kivételt. A Dalai Láma gondolatait ugyanis mindig szívesen olvasom.

Adam Makos és Larry Alexander - Felettünk a csillagos ég

Csupa jót hallottam erről a könyvről. Történelmi regény a második világháború idejéről, ám igaz eseményeket dolgoz fel, így felkeltette kíváncsiságomat. Mindenképpen szeretném elolvasni valamikor.

Kerstin Gier - Halálom után felbontandó

Rubinvörös írójának könyve, amire Eszkimókiai hívta fel a figyelmemet. Mindig szívesen fogadom a könyvajánlásokat, így egyből fel is tettem a listámra. Szívesen olvasnék még az írónőtől, mert a stílusára eddig nem volt panaszom.

Jojo Moyes - Az utolsó szerelmeslevél

Ez a könyv is az írója miatt keltette fel érdeklődésemet. Eddig két kötetet olvastam a tollából: Mielőtt megismertelek és Akit elhagytál. Mindkettő nagyon tetszett, így kedvet kaptam a többi könyvéhez is. Azonnal lecsaptam a frissen megjelent új regényére, Páros, páratlan - szemfüles olvasóim ki is szúrhatták a fenti képen -, de a korábban megjelentek is piszkálják fantáziámat. Főleg ez a 2012-es könyv, aminek csodaszép a borítója. Csakhogy elég nehéz beszerezni...

Luca Di Fulvio - A lány, aki megérintette az eget

Egy újabb könyv a Maxim Kiadótól, amiről csupa jót hallottam. Olaszországban játszódik és nyár óta imádok mindent, ami olasz, Róma pedig álmaim városa. Szóval ránézésre minden megvan benne, ami nekem kell. Valamikor mindenképpen elolvasom.

Úgy tűnik, sosem fognak elfogyni a könyvek kívánságlistámról. Ez azonban nem baj, így legalább mindig van ötletem, mi legyen a következő beszerzendő olvasmányom.

Tippeket és véleményeket továbbra is szívesen fogadok. Rábeszélni és lebeszélni is ér.

Noragami

Ez az anime szokványos shounen és mégsem egészen az.

Toka Adachi mangája alapján készült és mivel a képregény még fut, ez a 12 epizód csak egy kis részét meséli el a történetnek. Amolyan kedvcsináló a továbbiakhoz, bár a második évad léte még kérdéses.

Ha be akarnám skatulyázni azt mondanám rá, akciós fantasy humorral fűszerezve.

Ismertető:

A középiskolás Hiyori épp barátaival sétálgat, mikor észrevesz egy melegítős srácot az útra szaladni. Azonnal utánaugrik, hogy megmentse, csakhogy így őt üti el a teherautó. A baleset nem végzetes, Hiyori lelke és teste között azonban meglazul a kapcsolat. Időről-időre kicsúszik a testéből, ezért kénytelen a melegítős sráctól, aki magát istennek nevezi, segítséget kérni.

Tekintve, hogy shounen, a történet epizód jellegű és mindig van benne egy kis csipi-puhi. Hiyori kotnyeles lányként mindig ott van, ahol a baj, vagyis ahol gonosz kísértetek (ayakashi néven futnak) randalíroznak. Ellenük pedig csak a csóró, lecsúszott, melegítős istennek, Yatonak van esélye.

A cselekmény lényegében ennyiben ki is merül. Nem érdemes többet elárulni róla, így sem okoz nagy meglepetéseket.

A szereplők már annál érdekesebbek. Ebben az animében mindenféle szörnyszerű (bár többnyire egész aranyos) lények csábítják rosszra az embereket, akiknek kívánságait istenek egész hada lesi. Vannak szerencse és balszerencse istenek, akik lehetnek kedvesek és kevésbé kedvesek is. Ebbe a láthatatlan világba csöppen bele Hiyori, mikor kicsúszik testéből és lélekfonál farkincát növeszt.

"Bah! Nincs ingyen kívánság!"
Yato
"Mert csak Japánban kerül 5 jenbe egy kívánság"

Az istenek kívánságokból élnek meg, ha úgy tetszik, ez a munkájuk és minél többen hisznek bennük, annál hatalmasabbak lesznek, no meg gazdagabbak.

Yato valóban isten, bár nem bővelkedhet hívőkben és megbízásokban. Régen hadisten volt, a modern világban azonban bármit elvállal a fürdőszoba takarítástól a bolti kisegítőn át a kóbor macskák felkutatásáig. Saját szentélyre gyűjt (igen, ez azt jelenti, hogy épp hajléktalan), ami nem könnyű kevés kaszabolós munkából, főleg ha segítőkben is hiány van. Az istenek ugyanis felfogadhatnak kóbor lelkeket (elhunyt emberek lelkeit) segítőnek, vagyis fegyvernek. Ha az isten kimondja a nevüket fegyverekké válnak. 

Ez az isten és annak lélekből álló fegyvere felállás (Yato esetében akár lélekkardnak is lehetne nevezni) elég érdekes, de ennyiben ki is merült a dolog.

Shounen vagyis Yato kaszabol miközben segítője látványosan átalakul és a nagy monológ sem marad el. Ettől pedig szörnyen tipikus lesz az egész. (Pont az ilyen klisék miatt nem rajongok a műfajért.)

Yato amúgy eléggé ostoba és néha meglehetősen idegesítő. Hiába isten, úgy viselkedik mint egy gyerek, még akkor is, mikor felszikrázik benne a régi hadisten. 

Hiyori szokványos kedves főhősnő, bár jó tud rúgni és a mellékszereplők is bőven beleférnek a klisé kategóriába. Van butus lányka, morcos nagy darab férfi, alul öltözött jégkirálynő meg ami velük jár. 

Egyedül Yukine lóg kicsit ki a sorból. Ő már egy összetettebb figura és ő az, aki legkevésbé van benne a sorozat humorforrásában. A történet ugyanis humor szempontjából is eléggé tipikus. Nekem inkább fárasztó volt, mint vicces.

Az anime tehát megfelel a shounen minden kritériumának, bár a harcjelenetek cseppet sem véresek.

Ami a drámai vonalat illeti, nincs kifejtve. Ez a 12 rész csak megpendítette a lehetőségeket, mint Yato múltja, Yukine emlékei és a többi lélek története. Talán ha több hangsúlyt fektettek volna ezekre Yato béna pénzszerzési kísérletei helyett, jobban tetszett volna.

A grafika rendben volt, műfajban megfelel, de nem adott semmi pluszt, amitől kifejezetten szépnek találtam volna a látványvilágot.

A zene ellenben nagyon el lett találva. Eléggé különleges, modern hangzásvilágot társítottak hozzá és talán ez volt benne az a fűszer, ami elvitte a hátán ezt az animét.

Összefoglalva tehát egy szokványos shounen sorozat érdekes istenes világgal és különleges zenékkel. Nem bántam meg, hogy végignéztem, de távol áll a kedvenceimtől.

Ajánlom mindazoknak, akik kedvelik ezt a műfajt különösen természetfeletti köntösben. Könnyed kikapcsolódásnak megfelel, de semmi több.

Kóstolónak a nyitó dallam:

Kiegészítés:

Második évadról ugyan nincsenek híreim, de készült a sorozathoz két ova is. Ez a két kiegészítő rész időrendben a 12 epizód után játszódik és míg az első Yato egyik csínyét meséli el, addig a másik egy díszfelvonulás a szereplőgárdának. Sokat nem adnak a történethez, csak két plusz epizód a rajongóknak. Akinek tetszett a sorozat, annak ezeket is tetszeni fognak.

Egyszeregy

Több pozitívat hallottam erről a könyvről, mint negatívat, így a borító ellenére is bizalmat szavaztam neki.

Vörös pöttyös könyv, bár kicsit kilóg a sorból. Talán rubin pöttyöt kellett volna kapnia, tekintve hogy a szereplők főiskolások és tartalmaz néhány fülledtebb jelenetet.

A borító épp ezért, bármennyire is viszolygok az ilyen ránézésre cukrosan nyálas képektől, illik hozzá. Romantikus, kissé ragacsos történetet ígér és az olvasó pont ezt kapja 334 oldalon.

Fülszöveg:

"Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök. A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?"

A tipikusan semmitmondó, nagy szerelem ígéretét elhintő fülszöveg is rendben van, bár talán ha legalább utalást tett volna a konfliktushelyzetre, több olvasót vonzana.

Ez ugyanis pont olyan könyv, amilyennek tűnik. Romantikus, szokványosan vattacukor, cseppet klisés, ám néha próbál komoly lenni és motyog valamit, amit jóindulattal mondanivalónak lehet titulálni.

Kisebb spoilerek nélkül nem tudnék többet írni róla, így aki kényes az apró részletek elárulására, óvatosan olvasson tovább. 

Muszáj elárulnom a fő konfliktushelyzetet, mert ez mindennek az alapja és amúgy sem nagy meglepetés, hiszen ezzel indít a könyv. Szóval a főhőslányt megpróbálja egyik ismerőse megerőszakolni, de egy vonzó idegen közbelép, a többit meg már ki lehet találni. (A cselekmény nagyrészt kiszámítható.)

A könyv negyede után Jacqueline-t elkönyveltem tipikusan ostoba női főszereplőnek. Erre az adott okot, hogy a fent említett eset után nem rohant egyenesen a rendőrségre. Próbálta vállrándítással elintézni a dolgot és képes volt utána még egy levegőt szívni a delikvens férfinak nem nevezhető görénnyel. Normális az ilyen? Szerintem nem. Csakhogy aztán haladt tovább a cselekmény, fokozódtak a gondok és végre szikra gyúlt a hölgy agyában és rájött, a néma áldozat szerep nem kifizetődő. 

Szóval fejlődött a csaj és ennek köszönhetően a könyvben volt egy kis üzenet, méghozzá minden nőnek, hogy az erőszakot bizony nem szabad eltűrni. Beszélni kell róla és feljelenteni az ilyen piszkokat és az sem árt, ha tudjuk, hogyan kell intim testtájon rúgni őket.

Viszont mielőtt úgy tűnne, hogy ez egy komolyabb hangvételű könyv kemény mondanivalóval körbejárva az erőszak kérdését, rá kell mutatnom, hogy kamaszkönyv. Mert főiskolás szereplők ide vagy oda, önvédelem meg amoda, a történet nyolcvan százaléka Jacqueline szerelmi élete körül forog.

Itt kell megemlítenem a férfi főhőst, aki meglehetősen tipikus, hiszen ő a jószívű rosszfiú, akinek ráadásul még sebzett is a tetovált lelke és minden kritériumnak megfelel az álompasi szerepre. (Na, jó, egy jó pontot tőlem is kapott, amiért macskát tartott...) Ő az intelligensebb fél, de a szerelem ostoba közhely ellenére is csinált néhány olyan dolgot, amivel saját magát hozta kellemetlen helyzetbe, így ő sem indulhat az okos férfifőhős díjért.

A kapcsolatuk persze a szokványos sémát követi, bár Jacqueline követ el néhány butaságot (haverkodik az exével és nyomozót játszik), vagyis elég hamar egymásba esnek aztán jöhet a tipi-tapi.

Nem rajongok a szerelem első látásra dolgokért, itt pedig eléggé ez a helyzet. Mibe zúg bele a hölgy? Az úr tetovált bicepszébe és itt vége is a mesének. A könyv végéig ugyanis nem is beszélgetnek, csak stírölik egymást, aztán jöhet az etyepetye, a kommunikáció meg elég sms-ben is... Nekem ez bizony kevés volt, hogy elhiggyem, micsoda nagy szerelem van közöttük.

Meg kell még említenem az etyepetye részeket. Tizenhatos a korhatár és vörös a pötty, így kicsit sokalltam a pettinget. Mármint az első csókból rögvest komoly előjáték kerekedett, és bár a konkrét ágyjelenet nem lett részletezve, volt néhány kevésbé szemérmes jelenet. Tudom, manapság szex nélkül nem is könyv a könyv, de megerőltető lett volna, ha a hosszan leírt tipi-tapi helyett néhány sornyi monológot vetett volna papírra?

Az írónő stílusa szintén a kategóriának megfelelő. Kevés leírás, sok szleng és rengeteg romantikus gondolat a kötelező meleg karakterről nem is beszélve. Néha ugyan próbált kicsit több lenne, mikor Jacqueline visszaemlékezett erre vagy arra, de nem jutott tovább az olvasmányos tinikönyv kategórián. (Valószínűleg előző olvasmányom választékos nyelvezete miatt éreztem túlságosan puritánnak.)

Összességében tehát szokványos romantikus történet picike mondanivalóval. Meg nem bántam, hogy elolvastam, de nem is hagyott bennem maradandó nyomot.

Azoknak ajánlom, akiknek a borító és a fülszöveg alapján megtetszik, nem hiszem, hogy csalódást okozna. Tényleg pont azt kapja az ember, amit ezek alapján elvárhat.

Kiegészítés:

Valaki magyarázza el nekem, miért jó egy történetet két könyvben, két szemszögben megírni? Biztos én vagyok korlátolt, hogy semmi értelmet nem látok ugyanannak a cselekménynek a más nézőpontból való megismétlésében.

Tammara Webber ugyanis megírta a könyv "folytatását" Törékeny címmel. Ebben az olvasó megkapja Lucas nézőpontját az eseményekről. Oké, néhány visszaemlékezéssel kiegészítve, de akkor is ugyanaz a sztori...

Nekem egyszeregy bőven elég volt. 

Tűz

Svéd szerzőpáros Engelsfors trilógiájának második része. Az első kötet, A Kör nagyon tetszett, így nem volt kérdéses, hogy a többit is elolvasom.

A borító ezúttal is hangulatosan szép és tökéletesen illik a történethez. 660 oldalához szükséges volt a kemény kötés. A külsőségekre tehát nem lehet panaszom. Picike piros pont a belső borítóra nyomott fekete-fehér térképért, ám elgépelések most is akadtak a szövegben.

Fülszöveg:

"Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket…

Engelsfors boszorkányainak története még mindig hangulatos és izgalmas. Ismét könnyen belemerültem a gördülékeny sorokba, a váltott nézőpontokba és faltam a lapokat, hogy megtudjam, ezúttal ki sáros és hogyan másznak ki a lányok az egyre fokozódó bajokból.

A stílusra tehát most sem eshet panasz és a könyv felépítésére sem. Az elején a szereplők köré szerveződnek a dolgok. A lányok személyes problémái kerülnek fókuszba és az elmúlt év (vagyis az előző kötet) eseményei a Tanács képében.

Tetszett, hogy bár a Tanács pont olyan, mint az ilyen titkos, önelégült szervezetek lenni szoktak, nem beszél a levegőbe és valódi veszélyt is jelenthet. Viktort viszont egyelőre nem tudtam hová tenni. Talán a következő részben jobban kibontakozik a karaktere.

Szóval az olvasó először elmerül Linnéa, Vanessa, Minoo, Anna-Karin és Ida "apró-cseprő" dolgaiban kezdve a családi helyzettel, folytatva a magánélettel és barátokkal és zárva a mágiához való viszonyukig. A képességeik lassan de biztosan fokozódnak, ahogy a kiválasztottak csapata összecsiszolódik.

Közben pedig a fenyegetés egyre egyértelműbben van jelen nem csupán a már említett boszorkánytanács képében, hanem egy őrült szekta formájában is. 

A szerzők egy újabb valós jelenséget szőttek bele a cselekménybe, a tömegmanipulációt és annak beláthatatlan következményeit. Az iskolában megjelenő erőszak - kiközösítés, bántalmazás és megalázások - újabb mértékegységet ugrottak felfelé a skálán. Eddig egy klikk nyomásából fakadtak, most viszont egy szekta hatalmát mutatták. Erik és Robin viselkedése pedig jól bizonyítja, nem kell ide mágia, hogy elszabaduljon az apokalipszis. 

A lányok élete tehát továbbra sem cukormázas, sőt, időnként kifejezetten keserű. Viszont a közös gondokban nagy összetartó erő rejlik. Öröm volt nézni, ahogy ráébredtek, milyen a másik "cipőjében" és igazi csapattá, barátokká alakultak.

Nagyon tetszett a mágikus probléma alakulása is. Eddig is volt már szó a démonokról, de most végre kiderült, kik ők és mit akarnak. Ez a magyarázat pedig üdítően hatott. Végre van egy igazi ok a pusztításra, nem csak elintézik azzal, hogy a démonok rosszak punktum. Piros pont jár érte.

A könyv végére, így a túlélésért való küzdelem vette át a helyét a mindennapok küzdelmeinek és kifejezetten izgalmasra sikerült. Bár a Tanács ügyködése nagyobb teret kapott a terjedelemben, mint a démonok tevékenysége és a végén lehetett volna elegánsabb a végső összecsapás kimenetele, jól jött ki a dologból. (Tudom, ez így elég ködös, de nem akarom elszólni magam.)

Az utolsó oldalak hoztak egy kis meglepetést és elhúzták a mézes madzagot a következő kötetre. Eléggé függővég íze volt, hiába zárta le a kötet konfliktusait, a harc még nem ért véget.

Összességében tehát remek könyv, izgalmas és fordulatokban gazdag, tele mondanivalóval és mágikusan szimpatikus szereplőkel. Nagyon tetszett.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, ami már olvasta az első kötetet. Ha az tetszett, ez is garantáltan tetszeni fog.

A könyvben ismét volt néhány zenei említés, közülük hoztam egyet, ami szerintem a leginkább passzol a könyv hangulatához:

Kiegészítés:

A trilógia befejező része, Kulcs már megjelent magyarul. Amint lehetőségem adódik rá, elolvasom. Remélem, minél előbb jön ez a lehetőség, mert a második kötet utolsó oldalai után kifejezetten erős vágyat érzek a folytatásra. Tudni akarom, hogyan végződik a Kiválasztottak sorsa.

Rózsaszín pöttyök VII.

Gideon és a Mikulás

Tekintve, hogy december van, ezek a pöttyök most inkább karácsonyi pirosak lesznek, mint rózsaszínek.

A szeretet ünnepe úgy érzem tökéletesen passzol a lányos rovat kereteibe és meglehetősen sokféle ünnepi körömlakkot próbáltam már ki. Szóval most egy kicsit mesélek, eldicsekszem, milyen aranyos barátaim vannak (már megint) és adok jó néhány körömlakktippet azoknak, akik valami különlegeset szeretnének az ünnepekre.

Nálunk a macskának is ünnep van, vagyis több konzervet kap (imádja a konzerv eledelt) megkóstolhatja a bejglit és mivel ünnepek alatt otthon vagyok, félig szobacicából teljesen szobacicává lényegül át.

Ez többnyire abból áll, hogy amint felkelek és észreveszi, már nyávog is, hogy engedjem be. Aztán ő kap egy kis tejet, míg én szerzek magamnak egy bögre teát és beköltözik a szobámba. Van, hogy egész nap az ágyamon alszik. Szereti, ha mellette olvasok, mindig úgy tartja a fejét, hogy közben fél kézzel simogatni is tudjam. Csak azt nem szereti, mikor rossz a könyv és hangosan kifakadok miatta. Olyankor egy kicsit morcosan néz, amiért felébresztettem. 

Hát igen, Gideon életem szerelme. :)

Karácsonyi meglepik

Bár még nincs itt a karácsony, egész sok szép apróságot kaptam már eddig is. 

Queen B. kezdte a sort, mivel vele legközelebb már csak 2015-ben találkozom. A mellékelt képen látható meglepetés fogadott az asztalomon.

Mi mást is kaphatna egy macskaimádó könyvmoly, mint egy macskás könyvet?

Nagyon eltalálta, azóta is csak mosolygok rajta. Kíváncsi leszek, mennyire fogok tudni azonosulni az analitikus macska szemszögével. Fülszöveg alapján sikerülnie kell.

Lila csoki pedig bárhol, bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet. Ráadásul pont a kedvenc ízesítésemet választotta, ami különösen jólesett sötétlila lelkemnek.

Képeslapgyűjtőként a karácsony az egyik legjobb alkalom, hogy szerezzek néhány igazán szép képeslapot.

képeslapok molyoktól

Már december elején bevásároltam képeslapból, bélyegből és borítékból és egész korán el is postáztam őket. Aztán kíváncsian vártam, mikor érkeznek meg és mikor hozza a postás a viszonzást.

Idén is volt Molyon képeslapos esemény. Míg tavaly csak egy lapot küldtem (és persze kaptam), addig most visszatértem a kiinduló mennyiséghez, vagyis a három képeslaphoz, mint 2012 karácsonyán.

A kinyithatós lap ugyan kakukktojás, mert bár molytól kaptam, nem a képeslapos esemény miatt. A másik három viszont az esemény kapcsán érkezett.

Külön ki kell emelnem a bal szélső kék lapot, amit brena moly készített. Annyira szeretem az ilyen kreatív, kedves dolgokat. Jó érzés tudni, hogy míg ragasztott, vágott és tervezett, egy kicsit rám gondolt közben. Ez a lap így a könyvespolcomra került a kinyithatóssal együtt, míg a másik két lappal a hűtőszekrényt dekoráltam ki.

Képeslapos esemény nélkül is szoktam lapokat kapni a barátaimtól. Ez már éves hagyománynak minősül, így mindig izgatottan várom, milyen lapot kapok az idén. 

Nos, nem kellett csalódnom.

képeslapok barátoktól

Ahogy a mellékelt képen is látszik, idén is nagyon szép lapokat kaptam és még néhány meglepetést is.

A legnagyobb képeslapot, ami ráadásul zenél is Applequeennek köszönhetem. Két éve is zenélő lapot küldött, amit nem rég fel is emlegettem neki, így most megkaptam életem második zenélő képeslapját. (Amúgy a Csendes éj-t játssza.)

A bal oldali baglyos lap Ribizlytől érkezett, míg a jobb oldali piros Csikoszoknitól a borítékolt meglepetésekkel együtt, de róluk majd később.

A retró képeslapot pedig N.-nek köszönhetem.

Utóbbi felkerült a hűtőre, míg a többivel a könyvespolcomat pakoltam tele. Igazán jól mutatnak a könyvek között.

A kép alján látható puha baglyot pedig F. barátomtól kaptam. Ő is a könyvespolcomon lóg.

Hm, baglyos képeslap és kis bagoly alapján úgy tűnik, lebuktam, már mindenki tudja, hogy bagolymániás vagyok... Nem baj, vállalom!

kedvességek borítékolva

Csikoszokni idén jól meglepett. Két borítékot is küldött egyszerre. Az egyikben a karácsonyi képeslap lapult a szokásos levéllel, mert ha már küldünk valamit a másiknak, mindig mellékelünk egy helyzetjelentő levelet is, illetve két fülbevaló, amik lemaradtak a fényképről. A másik borítékban pedig a mellékelt képen látható kisebb borítékok lapultak.

Ezekhez pontos instrukciót is kaptam, mikor nyithatom ki. Be is fogom tartani, így karácsonykor csak a lilát nyitom ki, míg a többit elteszem és ha magányosnak, tanácstalannak, szomorúnak, csúnyának vagy idegesnek érzem magam, illetve ha elegem lesz a pasikból, hozzájuk fogok fordulni és biztosra veszem, gyorsan javítanak is majd kedvemen.

Annyira jólesett ez a kreatív kedvesség, hogy muszáj volt megmutatnom a világnak, hátha valaki kedvet kap egy ilyen ajándék elkészítéséhez.

Mondtam már, hogy nekem vannak a legaranyosabb barátaim? Azt hiszem, nem is egyszer...

Ennyit a karácsonyi meglepetésekről, jöhetnek a körömlakkok.

Norvégmintás köröm

Kell hozzá:

Sötétebb rózsaszín (de lehet piros is) fehér valamint átlátszó körömlakk. A fehér jobb ha vékony ecsetű, díszítő lakk. 

Lakkozás:

A körmöket először lekenjük az alapszínnel, nálam ez rózsaszín, de bármilyen lehet ízléstől függően.

Száradás után a fehér lakkal megrajzoljuk a mintákat. Én minden ujjra más mintát festettem, de akár ismétlődhetnek is. A lényeg egy csipet türelem és kézügyesség.

Miután megszáradtak a minták, átlátszó fedőlakkal fixáljuk az egészet.

Ez a minta szerintem nem csupán karácsonykor, hanem a téli hónapokban végig megállja a helyét.

Karácsonyi köröm

Ez a minta kifejezetten karácsonyra való, hiszen minden ünnepi figurát felvonultat.

Kell hozzá:

Fehér, zöld, barna, fekete, narancssárga, kék, piros körömlakk (bár pirosom épp nem volt, így sötét rózsaszínnel helyettesítettem) valamint francia manikűr halvány barack lakkja és egy üveg átlátszó.

Lakkozás:

Minden ujjra más karácsonyi mintát festettem.

Mikulás: a körmöt először halvány barackszínű lakkal (ez a francia manikűrkészletben megtalálható és a testszínre hasonlít) kenjük le. Aztán a köröm tövére húzunk egy vastagabb piros csíkot, ennek szegélyét hullámos fehér vonallal díszítjük. A köröm hegyét szintén fehérre kenjük és egy narancssárga pöttyel jelezzük a Mikulás orrát és két feketével a szemét.

Rudolf: Ennek az alapszíne is a halvány barack lakk. Aztán a köröm hegyére barnával félkört húzunk, ez lesz a szarvas feje. Két oldalt két kisebb barna vonalat húzunk felfelé a két fülének. Feketével megrajzoljuk a két agancsát is, aztán jöhet az arca. Nagyobb piros pötty a köröm hegyére orrnak, két kisebb fehér pötty szemnek, benne fekete pöttyökkel.

Fenyőfa: Fehérre lakkozzunk a körmöt, majd száradás után zöld lakkal három háromszögből álló fenyőalakot festünk rá.

Hóember: Szintén fehérre lakkozzuk a körmöt, majd száradás után a köröm alsó felén zölddel vonalat húzunk sálnak és megrajzoljuk a két lelógó sálvéget is. Aztán jöhet a hóember arca. Fekete pöttyök szemnek és több fekete pötty görbe vonalban a szájnak. Végül pedig egy narancssárga háromszög répaorrnak.

Hópihe: Kék alapszínre rajzoljuk meg fehérrel a hópihe hatágú mintáját.

Száradás után minden körmöt átlátszóval fixáljuk.

Ha úgy tartja kedvünk, kiválaszthatunk egyet a fenti figurák közül és akár minden ujjra ráfesthetjük. Így lehet csupa Rudolf a körmünkön (ahogy én tettem), de akár csupa Mikulás vagy hóember is, kinek melyik tetszik jobban.

Hópihe köröm

Kell hozzá:

Piros és fehér körömlakk plusz egy üveg átlátszó.

Lakkozás:

Először mindegyik körmöt pirosra lakkozzunk, majd száradás után fehérrel megrajzoljuk a hópihéket.

Bár a minta nem tűnik egyszerűnek, cseppet sem bonyolult. A hópihék alapja egy függőleges és egy vízszintes vonal. A vonalak végére két-két ágacskát húzunk és a két fővonal metszéspontjára egy X-et rajzolunk. Ennek szárainak végére szintén két-két ágacskát húzunk és már készen is van a képen látható hópihe minta.

Száradás után az egészet átlátszó lakkal tesszük tartóssá.

Pingvin köröm

Kell hozzá:

Fekete, fehér, narancssárga és átlátszó körömlakk.

Lakkozás:

A körmök alapszíne a fekete, így először mindegyiket lekenjük vele, majd száradás után jöhetnek a minták.

Én két körömre festettem pingvint, kettőre hópihét (Hópihés körömmintánál leírtak szerint), míg a kisujjra egyszerűen szabálytalan fehér pöttyöket tettem.

Pingvin: fehérrel kúp alakú mintát festünk a köröm hegyére, ez a adja a pingvin hasát. A szemét két nagyobb fehér pötty adja benne két kisebb fekete pöttyel. A csőre narancssárga háromszög a fehér kúp tetején, míg a lába egy-egy szintén narancssárga félkör a köröm hegyén.

A minta tetszés szerint variálható, festhetünk pingvint csak az egyik körömre vagy akár mindegyikre, kinek hogyan tetszik.

A lakkozást száradás után átlátszó körömlakkal fixáljuk.

Masnis köröm

Ha alaki valami egyszerű, ám nagyszerű mintára vágyik, garantáltan elégedett lehet a masnis körmökkel.

Kell hozzá:

Piros és fehér körömlakk és egy üveg átlátszó.

Lakkozás:

A körmöket lekenjük piros lakkal, majd száradás után jöhetnek a masnik.

Rajzolhatunk fehér masnit akár mindegyikre, vagy csak néhányra, ahogy én tettem. Két körömre kanyarítottam masni mintát, míg a többit elintéztem egy-egy vízszintes csíkkal. Aztán miután teljesen megszáradtak, átlátszó lakkal tettem tartóssá az egészet.

A végeredmény, ahogy a képen is látszik, igazán egyszerű, ám csinos, pont megfelel az ünnepekre.

Ha valakinek a korábbi minták bonyolultnak tűnnek, ezt bátran kipróbálhatja.

Zárszónak szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak - legyen rendszeres, rendszertelen vagy most először ide vetődő -, 

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánjak!