Egy naplógyilkosság naplója XI.

Túl a merényletsorozatok felén, be kell ismernem valamit. Nem egyedül dolgozom. Időnként akad segítségem, aki asszisztál egy-egy feladatban, aki támogat és aki profi, ha gyilkosságról van szó. 

Ő Gideon az én imádni való sorozatgyilkosom. Hozott már haza döglött egeret, madarat, siklót, sőt békát is puszta kedvtelésből, mégsem tudok rá haragudni. Elég rám néznie a nagy zöld szemével és már hozom is a lapátot zokszó nélkül, hogy segítsek eltüntetni a hullát. Most azonban ő az, aki segít nekem eltüntetni a bűnjeleket, a tépett könyv cafatjait.

Minden macskatartó tudja, hogy a papírgalacsin jó játék, így nem is volt kérdés, mikor az utasítást követve kitéptem és összegyűrtem a napló egyik lapját, hogy mihez kezdjek vele. Igen, a szakértőre bíztam.

Azért nem minden merénylet igényel ilyen szakértői segítséget, a többséget még én, a kezdő merénylő is meg tudom oldani. Jó gondolatokkal legalábbis optimista természetként sosem voltak problémáim.

Csak pozitívan!

A következő feladat is közelebb állt a szívemhez. A lakosság azon, egyre zsugorodó hányadéhoz tartozom, akik még küldenek hagyományos, postai úton képeslapokat és leveleket. Tehát nem okozott gondot néhány bélyeg és egyéb postai bélyegző összegyűjtése.

A zöldségnyomatok elkészítése már egy fokkal nehezebb feladatnak bizonyult. Egyrészt, mert nincs tintapárnám és másrészt, mert épp kevés zöldség lelhető fel a hűtőben. Ezért tinta nélkül oldottam meg a nyomdát, egyszerűen rányomtam a papírra egy cukkinit és egy kukoricát, majd körberajzoltam. Na, de hogy senkinek se legyen hiányérzete a további zöldségek iránt, illusztráltam melléjük egy sárgarépát és egy paprikát is.

Néhány merénylet esetében nem csupán az esetleges eszközhiány okoz némi fejtörést, hanem a konkrét kivitelezés is. Az egyik ilyen feladat az a sejtelmes felszólítás volt, mi szerint előbb piszkoljam be a lapot, majd ezt tisztítsam meg.

Végül úgy döntöttem, hamut használok piszoknak és egy univerzális papír zsebkendővel fogom letisztítani róla. Az eredmény, nos, ahogy a mellékelt videón is látszik, hagy maga után kivetnivalót...

Közben persze olyan is akad, amin alig kell gondolkodni, mint a mai utolsó merényletem. Mikor a szerző nekem szegezte a kérdést, milyen jelet mutasson nekem a napló, egy hatalmas X jutott eszembe. Aztán az x felkerült gondolatomban egy térképre és ha már térképen jelölt hely, akkor egyértelmű, hogy mi is bujkálhat ott:

Egy naplógyilkosság naplója X.

Szegény napló, valószínűleg folyamatosan a céltáblámnak érzi magát, ahogy egyik merényletet követem el ellene a másik után. Most pedig konkrétan azzá is vált. Igaz, csupán pattogatott kukoricával dobáltam meg, mintha csak moziban hangoskodott volna.

Néha tehát úgy vagyok vele, mint egy társsal, akit lehet ide-oda vinni, akivel megoszthatok dolgokat, néha azonban egyszerű tárgyként kezelem. Például, ha a feladat úgy kívánja, cipőnek használom:

A merényletek többségében azonban konkrét és látható módosítások is történnek a könyvvel. A mostani firka például egy folytonos vonal lett.

Ezt bogozza ki valaki!

A firkálás azonban nem csak vonalakat jelenthet, mert egy-egy pecsétnyomóval is kusza mintákat lehet alkotni. Ez a módszer viszont nehézkesebb, mert nem minden ember hord a nadrágzsebében pecséteket...

Persze nem minden merénylet ennyire radikális, vagy ha úgy tetszik, a naplóra nézve durva. Akadnak itt kifejezetten aranyos vagy kissé kalandos feladatok is.

Például elajándékozni egy oldalt belőle kedves gesztus. Igaz, csak akkor, ha nem az ételmaradékos oldallal teszi az ember...

Ugyanilyen bohókás feladat volt mai utolsó tettem, mikor elrejtettem egy másik oldalt a szomszéd kertjében. Kissé izgalmas volt a merénylet, mert otthon voltak, mert a jó időre való tekintettel épp az udvaron pancsoltak a medencében, míg én a kerítésen át hozzájuk csempésztem az egyre megviseltebb könyvem egyik oldalát. Pszt, ők még nem tudják!

Egy naplógyilkosság naplója IX.

Kapcsolatom a naplóval kezd olyanná válni, mint egy viharos párkapcsolat. Se vele, se nélküle felkiáltást is megérdemelhetne, amelyet a következő két tettem remekül bizonyít.

Mikor épp a "nélküle" fázisban voltam, egyszerűen megtapostam és beletöröltem a lábam:

Aztán persze hamar elkapott a "vele" fázis és mintegy bűnbánatként bevittem az ágyamba. Kényelmesen elhelyeztem a párnáim között és hagytam kicsit pihenni.

Napló az ágyamban

Kapcsolatunk tehát nem kimondottan harmonikus, de legalább elmondható, hogy nem unjuk egymást. Mindig van egy újabb kihívás, amelyet együtt megoldunk. Például a mosás, mert a házimunkán meg kell osztozni.

kimosva

Korábban már bebizonyosodott, hogy a napló jó eszköze a gyűjtögetésnek is (például a fehér dolgoknak) és erre most újabb bizonyíték akadt. Jól lehet benne W betűket gyűjteni. Persze egyszerűbb lenne a gyűjtögetés, ha a magyar nyelv kicsit többet használná ezt a betűt és nem csak a weboldalak címsorát kellene levadásznom...

W

Persze nem csupán ilyen konkrétan megszabott dolgokat lehet benne gyűjteni. Jó tárolója a gondolatoknak is. Például a negatív gondolatoknak, mert hiába vidám természet valaki, azért a rossz gondolatok is megtalálják néha.

Zárszónak egy újabb példáját hoztam kissé kusza kapcsolatunknak. 

A merénylet szerint össze kellett ragasztanom két oldalt. Nos, ehhez első körben eltéptem a napló egyik oldalát. Aztán megpróbáltam celluxszal helyrehozni a hibát. Ahhoz azonban, hogy az eredmény tartós legyen és a két immár különálló lap egyben maradjon, kellett egy kis segítség. Szerencsére találtam egy kifejezetten lelkes polipot, aki hosszú karjaival készségesen egyben tartja a lapokat. No, és hogy miért pont polip? Mert helyes és mert intelligens, aki talán megérti, hogy nem kezdeti őrületem miatt teszem meg ezeket a dolgokat a könyvvel...

segítőkész Polipúr

Egy naplógyilkosság naplója VIII.

A korábbi merényletekből már látszott, hogy a napló tényleg elkísér mindenhová. Ez kapóra is jött, mikor azt az utasítást kaptam, hogy borítsam be irodaszerekkel. Szerencsére irodában dolgozom, így az asztalom is be van borítva irodaszerekkel, tehát könnyű a feladat.

Egy másik korábbi merénylet miatt az is egyértelmű, nem okoz gondot leinnom vagy leennem a naplót. Ezért, mikor az itasd át valamilyen itallal feliratot megláttam, nem azt gondoltam, hogy ugyan miért, hanem, hogy ugyan most mivel. Végül nagymamám zseniálisan finom fekete ribizli szörpjét választottam. Kellően élénk a színe, finom és egészséges. Ennyi kínzás után a naplónak is jár némi vitamin.

Házi szörp, nyamm!

Hogy egy kicsit nagyobb kihívást is hozzon ez a nap, megpróbáltam szájjal írni. Mindig csodáltam azokat a rendkívül kitartó embereket, akik valamilyen fizikai korlátozás miatt a szájukkal festenek gyönyörű képeket. Most, ezek után nem egyszerűen csodálom őket, hanem leborulok előttük. Ők igazi művészek!

Kézzel persze minden sokkal egyszerűbb, főleg ha akad célszerszám is. A karcoló merénylethez egy hétköznapi körzőt használtam eredeti rendeltetéséhez viszonyítva pont fordítva. Az eredmény kissé halvány, de azért látható:

Peace!

Amennyit gyötröm ezt a könyvet, igazán megérdemel némi revansot. Visszavágónak legalábbis elmehetne a következő merénylet, amelyben saját fényképemet kellett összefirkálnom. Igaz, régi képet választottam (az instrukció szerint olyat, amit nem igazán szerettem) és a szokásos karikatúra helyett kissé idealizáltam a dolgokat. Kíváncsi voltam, milyen lennék vikingnek...

Viking!

Habár a magyar válogatott kiesésével lement rólam a fociláz, igazán szívesen hajtottam végre a mai utolsó feladatot, amiben fociznom kellett a naplóval. Lelkesedésem viszont pont addig tartott, míg rá nem jöttem, a napló focimeccsen sem adja könnyen magát. Vagy csak én vagyok rettentően béna...

Egy naplógyilkosság naplója VII.

Egy gyilkosság piszkos munka. Most nem a krimifilmek gyilkosainak fekete kesztyűjére gondolok, hanem arra, mikor az ember egy kissé undorító dolgot is megtesz a cél érdekében. Valószínűleg mindenki látott már darabolós filmeket. Nos, én is hasonló helyzetbe kerültem.

A naplóban szereplő feladatok némelyike cseppet visszataszító, ez azonban nem gátol meg abban, hogy teljesítsem őket. Lássuk azokat a gusztustalan merényleteket:

mai menü

Az első feladatom egy gondosan dokumentált vacsora volt. Ahogy a mellékelt képen is látszik, letelepedtem az asztalhoz enni és vittem magammal a naplót is. Sőt, nem csak vittem, hanem "meg is etettem" vagy legalábbis dobtam neki néhány falatot. A falatokat pedig gondosan rögzítettem cellux segítségével és a pontos írásos dokumentáció sem maradt el. Most már csak azt remélem, hogy a lapok között nem fogja kiszimatolni egy hangya, mert akkor bajba kerülök...

Az emberek egy része irtózik az elhullajtott hajszálaktól, pedig ez egy teljesen természetes folyamat. Engem csak az ételben talált szálak tudnak teljesen és gyomorforgatóan kiborítani, de egyéb esetben nem különösebben zavarnak. Főleg, ha a saját hajszálaimról van szó. Ezért sem okozott gondot rajzot készíteni a hajszálammal.

hajszálcsiga

Szerencsére nem minden merénylet igényelt ilyen hajszálpontos koncentrációt. Az egyik feladat konkrétan a figyelem teljes hiányát követelte meg:

Hát igen, teljesen mindegy, hogy odafigyelek-e vagy sem, így is-úgy is rendkívül csúnya az írásképem...

Még jó, hogy nem kellett többet írnom, mert áttérhettem a ceruzára, hogy kiéljem szadizmusomat és összeszurkáljam a naplót:

A lyukakon átsüt a fény...

Visszatérve a napi témához, vagyis a gusztust mellőző feladatokhoz, akadt egy, amit élve a szabadon értelmezés jogával, kissé másképp hajtottam végre.

Csúnya madár és a szemétdomb

Nem vagyok az extrémen modern művészetek híve, ezért taszított a gondolat, hogy a kukából szerzett holmikkal alkossak bármit is. A hányadékot pedig inkább nem is minősíteném...

A madár ötlete viszont tetszett, így rajzoltam egy ronda madarat (Elnézést kérek minden keselyűtől, de sajnos tényleg elég csúnyák vagytok, amin az étrendetek sem segít sokat.) és egy komplett szemétdombot. Az ocsmány kép így lényegében megvan és mindenki olyan szemetet és végterméket képzel a kupacba, amilyet akar. A madár úgysem hagyja senkinek, hogy közelebbről is megvizsgálja.

Ezzel azonban még nincs vége a kissé gusztustalan merényleteknek, mert a napló egyik oldalát konkrétan komposztálnom kellett. Mutatom a folyamatot:

A feladat ráadásul azt is tartalmazta, hogy kövessem nyomon, ahogy elrohad. A giliszták és egyéb földben élő lények békességét szem előtt tartva, ezt is egy kicsit szabadabban értelmeztem és csak elképzeltem, mi történhet a napló komposztált oldalával:

Giliszták eledele

Egy naplógyilkosság naplója VI.

Bármennyi elvetemült dolgot teszek is ezzel a naplóval, néha biztosan érzi a törődést. Főleg, ha maga a feladat is úgy kívánja. Mégis csak a kedvenceinket szoktuk sétáltatni...

No, de ha mégsem számította volna kedves gesztusnak, hogy kivittem a levegőre sétálni, a következő tettemet bizonyára értékelte. Ahogy a mondás tartja, jobb adni, mint kapni, így a napló remélhetőleg boldogan vált meg egyik oldalától, hogy csomagolópapírként használhassam. A jó ügy érdekében, igazán nemes dolog az áldozat.

Mivel egyre bizalmasabb kapcsolatban vagyunk, bevontam a naplót egy kis női mókába is, a körömlakkok vidám világába. Körömlakkjaim néhány árnyalatát mutattam meg neki csöppök formájában. Egy kis színt vittem hátralévő életébe...

lakkcseppek

A napló mostanában mindig kéznél van. Például, ha épp telefonálok és közben firkálgatok. Igaz, nem vagyok az a telefonálás közben műalkotást készítő típus, csak kis virágokat szoktam rajzolgatni a lapszélekre.

Ha már a napló segített ajándékozni, ő is megérdemelt egy kis apróságot. Picike figyelmesség volt részemről - hogy továbbra is érezze az említett törődést -, mikor színes papírláncot készítettem neki. Oké, ő adta a papírt, oké, utána nehéz volt becsukni...

Lánc, lánc, papírlánc

Ahogy össze-vissza ugrándozok a merényletek között, gyakran megesik, hogy kétszer is át kell lapoznom a naplót, míg megtalálom a következő kiszemelt feladatot. Pedig egész jó a memóriám és még az egyik utasítás is segít fitten tartani. Mai utolsó tettem egy kis memóriajáték volt:

Van még mit gyakorolni...