2022. február 2., szerda

Mi vagyunk a medvék

Tavaly nem voltak túl jó tapasztalataim a kifejezetten népszerű könyvekkel (lásd éves könyvösszegzésemet), és ez a kötet is a népszerűek táborát gyarapítja, így kissé félve álltam neki.
A borító és a cím kifejező, ráadásul svéd szerző munkája, amitől egy kicsit még érdekesebbé válik. 384 lapjával terjedelmesebb olvasmány, de gyorsan lehet haladni vele.
Fülszöveg:
"Van ​egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény.
Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét.
Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő."
Ez a könyv kifejezetten népszerű, és nem hiszem, hogy azért, mert olyan sok hokirajongó élne hazánkban, bár sportkönyvnek sem rossz. Népszerűségének oka azon egyszerűségéből fakad, hogy bárhol játszódhatna, bármilyen sporttal, mert a kisvárosi emberek egyszerűen ilyenek szerte a nagyvilágban. Ez a ismerős hétköznapiság pedig épp elég, hogy lekösse az olvasót. Igen, ez azt jelenti, hogy engem is lekötött, bár nem csak a hoki, hanem úgy általánosságban a sport sem vonz. 
Fredrik Backman nagyon jól ír, kellemes és gördülékeny a stílusa, mértékletesen adagolja az információkat, és a szöveg tagolása is az olvasási élménynek kedvez. Egyszerűen könnyű olvasni, mert az egyes fejezetek rövid, jól elkülönített részekre vannak osztva, és a szerző helyenkénti kiszólásai folyamatos kíváncsiságban tartják az olvasót. Pedig nagyon sok szereplőt mozgat, és párhuzamosan több konfliktusforrást is kibont közöttük. A szálak azonban szépen összeérnek, a szereplők jól megkülönböztethetőek, és egyedül talán az idő az, ami nehezen meghatározható a párhuzamosan zajló események miatt.
A könyv cselekménye tehát gördülékeny, a történet helyenként humoros, vagy kedves, míg más részeken kemény drámába hajlik. A karakterek kifejezetten emberiek, emberi problémákkal, emberi hibákkal és az emberekre jellemző szűklátókörűséggel. Ettől egyszerre szerethetőek és megérthetőek, és irritálóan dühítőek. Ez a könyv ugyanis egy kisváros dinamikájáról szól, összetartásról, széthúzásról és a nézőpontok megosztottságáról. Nekem nagyon tetszett, hogy bár a főhősök tinédzserek, mivel az ő problémáik adják a cselekmény gerincét, ugyanolyan hangsúlyosak a szülők és a többi felnőtt ebben a könyvben. A történet így kifejezetten átfogó képet ad.
Ahogy korábban már említettem, elmehetne sportkönyvek is. Meglehetősen gyakori, hogy egy író díszletként használ egy sportágat, amit aztán nem fejt ki, és ezzel hiányérzetet kelt az olvasókban. Nos, itt nem ez a helyzet, mert a szerző mindennek utánajárt, mindent leírt és ettől nem csupán részletesebbé és hitelesebbé vált a történet, hanem képes volt egy laikus sportkerülő olvasóval is megértetni, miért rajonganak olyan sokan a sportokért. Ez pedig dicséretes.
A sport által gerjesztett érzelmek és persze annak anyagi oldalai is részletes bemutatásra kerülnek a könyvben, ahogy az elsődleges konfliktus kifejtését sem spórolta meg a szerző. Tetszett, hogy hosszú sorokat szánt a "tett" lelki feldolgozására, több oldalról is bemutatta, milyen sok emberre hat egy ilyen cselekedet. Hiteles volt és nem utolsó sorban átérezhető, még akkor is, ha közben rettentően dühítő is.
Számomra tehát pozitív meglepetés volt ez a könyv. Jó volt olvasni, nagyon örülök, hogy kézbe vettem, és kíváncsian várom, mi lesz a folytatásban. Ez ugyanis egy sorozat első része, és a második kötet, Egymás ellen már elérhető magyarul.
Bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki kisvárosi emberekről szeretne olvasni, akár kedveli a sportokat, akár nem. Ha pedig valaki szereti a sportot, és olyan történetre vágyik, ahol hangsúlyos szerepet kap, mindenképpen kezdjen bele.

Idézet a könyvből:
"Tehát az első, hogy mindig kiválasztjuk, melyik oldalon állunk, mert azt könnyebb, mint állandóan eltérő gondolatokat latolgatni. A következő lépés, hogy olyan tényeket keresünk, amelyek igazolják azt, amiben hiszünk. A harmadik pedig, hogy vakká válunk az ellenség emberi mivoltára."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése