Növényevő

 A Nemes teremtmények után kedvem támadt mást is olvasni Han Kang tollából. Ráadásul ez a másik magyarul is megjelent regénye nemzetközi díjat nyert, így nagy lelkesedéssel vettem kézbe.

Kis méretű könyvecske igényes kiadásban kemény kötéssel és piros védőborítóval (ami a mellékelt képen szerepel). Csupán 180 oldal, így rövid olvasmány, ám nem olvastam gyorsan. Nem csak azért, mert ez volt az utazókönyvem, így többnyire tömegközlekedésen csaptam fel, hanem egyéb okokból adódóan is...

Fülszöveg:

"Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból.
És az életükből eltűnik az íz.
A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton… az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon."

A téma érdekes, a történet felütése pedig hatásos, könnyedén felkelti az olvasó figyelmét. Csakhogy aztán történik valami, amitől kifejezetten kétségessé válik, hogy az olvasó befogadja-e ezt a történetet.

A szerző másik könyve után számítottam a szokatlan narrációra, de ez végül elmaradt, bár a tagolása és az időkezelése azért cseppet különlegesebb. Három egységből, három nézőpontból tevődik össze a regény. Először a főhős férjének szemszögét ismerhetjük meg, majd a sógoráét és végül a nővéréét. Érdekes, hogy épp a főhős nem kap szót, bár az álmainak leírása kis bepillantást enged a gondolataiba. Ezeket az egységeket a főhős személye köti össze, és bár ugyanazon konfliktus köré épülnek, teljesen másra helyezik a fókuszt. A kapcsolatuk ezért viszonylag laza, és így a történet sem kap egy erős keretet, kifejezetten csapongó hatást kelt.

Koreai történet, koreai társadalmi kérdésekről, amiről bevallom, nem tudok sokat, mégis úgy érzem, nem ez volt a probléma. Nem a háttértudásom hiányzott, hanem az affinitásom egy ennyire elvont szimbolikájú regény kedveléséhez. Az írónő ugyanis nem fejt ki dolgokat, csak érzékeltet, és nagyon sok szimbólumot használ, mint a hús, a vér és a fák. Ez pedig számomra kevés volt, hogy át tudjam érezni a könyvet.

Értettem, hogy itt mindenki boldogtalan, mindenki magányos, mindenki meg akar halni, csak azt nem értettem, hogy a nyafogáson kívül, miért nem tesznek ellene. (Nem, a fává akarok változni nézőpontot nem fogadom el tettnek.) Nekem ugyanis az jött le, hogy rossz háttérből adódóan rossz döntéseket hoztak, és most szívnak miatta. Előfordul? Persze! Tipikusan koreai probléma? Cseppet sem. Az emberek nagy része szokott ellene tenni valamit? Na-ná! De nem itt. Ez a passzivitás pedig nem csupán bosszantott, hanem a könyv élvezetéből is jelentős mértékben elvett. Nem volt ugyanis személyiségfejlődés, sőt változás sem, mert még a "lázadó" főhős is ugyanaz a passzív szomorúságcsomó maradt, mint a könyv elején.

Mindebből pedig egyenesen adódik, hogy nem tudtam megkedvelni a szereplőket, és megérteni őket sem sikerült igazán. Végig úgy éreztem, hogy a szerző elhallgat dolgokat, mert a karakterek között olyan feszültség vibrált, ami nem fakadhatott pusztán abból a néhány tettből, amelyet bemutatott. A történet ennek ellenére kifejezetten erőszakos. Akad itt minden a házastársi erőszaktól, a "más nézeteket nem fogadunk el, csak nekünk van igazunk" passzív-agresszív hozzáállásán át az önkínzásig. Még a szexualitást is erőszakosan ragadta meg azon részekben is, ahol nem történt erőszak. Ráadásul koreai könyv, Koreában pedig megeszik a kutyát, ami európai olvasónak enyhén szólva is az erőszakosság csúcsa. Szóval nem volt egy könnyed olvasási élmény.

Összességében nem azt kaptam ettől a könyvtől, amit vártam. Hiába tűnt érdekesnek, a szenvedéssel töltött pereceken kívül - szenvedtek a szereplők, nekem pedig szenvedés volt ezt olvasni - nem kaptam tőle semmit. Úgy érzem, nem veszítettem volna sokat, ha kihagyom, ezért azt javaslom, ha valaki a szerző másik könyve miatt olvasná el, inkább ne tegye. Illetve ha valaki még nem olvasott Han Kang tollából, a másik könyvét szívesen ajánlom, ezt kevésbé. Csak szimbólumok rajongói és szenvedős könyveket szívesen olvasók próbálkozzanak vele.