A mágia árnyalatai trilógia második kötete. Mivel az első rész (Egy sötétebb mágia) nem fogott meg igazán, sokáig nem terveztem kézbe venni a folytatást. Csakhogy megláttam egy kihagyhatatlan ajánlatot könyvakció formájában, így végül úgy döntöttem, adok egy második esélyt ennek a sorozatnak.
A borító passzol az előzőhöz színvilágát és stílusát tekintve és ezúttal Lina került rá. Ez a rész viszont vastagabb lett 576 lapjával.
Fülszöveg:
"Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…"
Ez a kötet sokkal jobban csúszott, mint az előző. Talán jó időpontban talált meg, talán csak az írónő volt összeszedettebb, mindenesetre jobb élményt nyújtott az első résznél.
Victoria Schwab végre felhagyott az indokolatlan nézőpontváltásokkal. A történet így elsősorban Kell és Lina szemszögéből íródott és csak ritkán és rövid időre váltott más karakterekre. Rhy esetében ez indokolt volt, hiszen megmutatta az előző rész végén létrehozott mágikus kötés árnyoldalait, míg a többi váltás egy másik Londonba vitte el az olvasót, hogy ne csak Vörös London, hanem az egész mágikus univerzum helyzetével is képbe kerüljön. A szöveg ettől sokkal gördülékenyebbnek és átgondoltabbnak tűnt.
A sztori egyébként nem túl bonyolult, egyfelől az előző kötet eseményeinek következményeit firtatja, másfelől pedig egy mágikus viadalt mutat be. Utóbbit cseppet klisésnek találtam, majd izgalmasnak, hogy a végére teljesen érdektelenné váljon. Ha az írónőnek az volt a célja vele, hogy feszültséget keltsen, akkor igazán végig is vihette volna ezt a tervet, legalább egy hazugság leleplezéslével. Ha viszont az volt a terve, hogy jobban bemutatja vele a mágia működését és felhasználását, akkor sajnálattal közlöm, hogy nem sikerült. A másik Londonban történő események fényében ez a viadal és a tét nélküli csihi-puhi elég érdektelennek hatott.
A karakterek hozták a megszokott formájukat, vagyis Kell még mindig kötelességtudó jó fiú, míg Lina ugyanaz a halálvágyas csitri. Rá kellett jönnöm, hogy nekem ő túlságosan sok. Egyszerűen nem tudom megérteni a motivációit és bár szórakoztatóak a civódásai a főszereplő urakkal, a könnyelmű gyilkosságai miatt elveszítette szimpátiámat. Ó, igen, az írónő még mindig nem tudja eldönteni, hogy tinikönyvet ír mágiával, vagy klasszikus kalóz sztorit átvágott torkokkal tiniköntösben. Pedig ideje volna állást foglalni a kérdésben... Apropó kalózok, az új szereplő bevonását kezdetben érdekesnek találtam, ám a végére ő is olyan kihasználatlan maradt, mint a viadal.
Ennek a kötetnek is voltak tehát hibái, de talán mert már ismerős volt a világ és a szereplők, vagy csak mert összeszedettebbnek éreztem a narrációt, el tudtam merülni benne. Lekötött a kalandozás ebben a vérmágiás világban és még mindig elég sok volt a megválaszolatlan kérdés, hogy fenntartsa a figyelmemet.
Összességében tehát nem ez a fantasy irodalom csúcsa, de könnyed délutáni kikapcsolódásnak megfelel. Ha valakinek tetszett az első rész, ne habozzon elolvasni ezt is. Ha viszont valaki kicsit sem kedvelte meg ezt a világot és a szereplőit, nem biztos, hogy a második rész elolvasásával tud ezen változtatni. Én nem bántam meg, hogy elolvastam és már folyamatban van az utolsó kötet, A Fényigéző beszerzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése