2019. július 26., péntek

Sanghaj leggyönyörűbb helyszínei

Négy teljes napot töltöttünk Sanghajban, így még mindig nem fogytam ki a város látnivalóiból. Van ugyanis még két helyszín, ami olyan szép és egyben klasszikusan kínai, hogy muszáj írnom róla. Az egyik a városon belül van, míg a másik azon kívül, azonban közös bennük a hangulatosság, a növények, az aranyhalak és a tipikusan kínai épületek. Mikor elindultam erre a nagy útra, épp ilyen helyszíneket vártam.

Yuyuan Kert
a kert bejáratánál
Ez a kert egy hangulatos bazársorból nyílik Sanghaj óvárosi részében. Az embernek át kell verekednie magát jó néhány turistán és zsúfolt utcán, de megéri.
Az eredete a Ming Dinasztia korába nyúlik vissza, 1559-ben építette Pan Yunduan idős apjának. Mindketten a császár szolgálatában álltak, ezért is engedhették meg maguknak ezt a grandiózus kertet. A századok során több tulajdonosa volt, majd a 17. század végén Zhang Yuming kezébe került. Ő a Qing Dinasztia császárát szolgálta és tovább bővítette a kertet.
kínai csendélet
A kert 1780-ban nyílt meg először a nyilvánosság előtt, majd a 19. század háborúi során többször súlyos sérüléseket szenvedett. A második világháború sem tett jót neki a japánoknak köszönhetően, de a város vezetése az '50-es években úgy döntött, ideje felújítani.
1961-ben ismét megnyílt a látogatók előtt és 1982-ben nemzeti kincsnek nyilvánították. Azóta a kert virágzik és rengeteg turistát fogad napi szinten.
Elég nagy területet ölel fel, így a bejárásához legalább két órára szükség van. Ha pedig az ember szeret elidőzni egy tavacska mellett vagy egy virágzó fa alatt, akkor jobban teszi, ha rászánja az időt.
Lineárisan lehet benne haladni a bejárattól a kijáratig, ám akad néhány alternatív útvonal, így jobb, ha az ember szemfüles.
A kert kifejezetten békés helynek tűnik, ám a sok látogatótól helyenként zsúfolt, így nem adja vissza igazán, milyen lehetett, mikor csupán egy család birtokában van. Azonban így is elképesztően szép, érdemes megnézni.
boldog halak
Mi pár órát töltöttünk itt kellemes sétálgatással. Néha megpihentünk egy-egy padon, mert még a kertben is nagyon meleg volt és figyeltük a teknősöket és a boldog halakat.
A kert különféle szakaszokra van osztva és mindegyiknek van külön neve is. Az egyik helyszín a "Happy Fish" névre hallgatott és elég hamar rájöttünk, mitől boldogak itt a halak. Az emberek szívesen etetik őket. A legtöbb turista ezért is a víz mellett üldögélt és valószínűleg jobban jártunk volna, ha nem hétvégén jövünk ide. Úgy sejtem, hétköznap kicsit kevesebb az ember. Habár Kínában kihívás olyan helyet találni, ahol nincs tömeg...

Zhujiajiao
a víziváros házai
Shanghaj Qingpu körzetében van egy víziváros. Ez lényegében egy ősi város, amit a gigaváros bekebelezett. Nagyjából 1700 éve alapították, de régészeti leleteket 5000 évre visszamenőleg is találtak.
A város eredetileg ruha- és rizskereskedelemmel foglalkozott, de ma már inkább a turizmusból él.
Könnyedén megközelíthető metróval, ha az ember tudja, melyik vonalra szálljon fel. A metrómegállótól pedig kényelmes sétával elérhető a város ősi része.
Az óváros bejáratánál érdemes kombinált belépőt váltani  a városon belüli látványosságokra. Az árban benne van a helyi múzeumok és buddhista templomok, valamint egy szép kert meglátogatása, sőt még egy kis hajókázásra is érvényes. (Illetve egy ingyen fagyi kóstolásra, de az annyira kiábrándító volt, hogy inkább hagyjuk.)
Mi egynapos kirándulásnak terveztük ezt a látogatást, de így is szűkös volt az időnk. Több mint egy órát metróztunk ide és a város jegyköteles részei már délután ötkor bezárnak, így viszonylag kevés időnk volt mindent bejárni. Főleg úgy, hogy a hely terjedelme nem kicsi, az ember sokáig elbolyong a szűk utcákban és mindig van valami, ami leköti a figyelmét.
utca a bazársoron
A város fő csapása egy bazársor, ami a folyó mindkét partján kanyarog. A picike boltokban van minden a nyársra húzott ízeltlábúaktól (erről bővebben majd egy másik bejegyzésben) a teán át a fűszerekig. Lehet itt kapni, ruhát, kalapot, csecsebecséket, sőt még élő tücsköt is kis kalitkában (lásd a képen a bejegyzés végén).
Az árusok próbálnak minél több embert becsábítani és elég sok turista bóklászik ezeken az utcákon, így meglehetősen nagy a zsivaj. Mondjuk ez általánosságban igaz Kínára, mert minden városban van egy durva alapzaj a sok emberből és járműből adódóan (Na, meg a boltokra szerelt folyamatosan üvöltő megafonok miatt...), így ha valaki egy kis csendre és nyugalomra vágyik, ki kell mennie a természetbe.
A bazársoron egyébként könnyű elszakadni a többiektől, de szerencsére, bár kanyargósak ezek az utcák, mindig a folyópart egy hídjához vezetnek, így vissza lehet találni a csapathoz.
a kínálat
Mi nem is vesztettünk el senkit, hiába szakadoztunk le egymástól, de találkoztunk egy kétségbeesett amerikai lánnyal, aki viszont jól eltévedt és hely- és nyelvismeret hiányában pánikba is esett. Szerencsére a metrónál már a tanára kíséretében láttuk, így valahogy visszakerült a csoportjához.
A kis boltok között bementünk egy-egy múzeumba - volt köztük művészeti festményekkel és szobrokkal és volt köztük kulturális is - majd tovább andalogtunk a folyóparton.
Meglátogattunk két buddhista templomot, illetve egy hatalmas kertet. A kert, ha úgy vesszük, tipikusnak mondható képpel fogadott minket, de volt külön bambusz lugasa és egy picike rizsföldje bemutatva a kínai mezőgazdasági kultúrát, így több is volt ez egy egyszerű kertnél. Elég sokat bóklásztunk itt és tartottunk egy kis pihenőt, mert rettentően meleg volt.
Aztán úgy döntöttünk, ideje igénybe venni a csónakokat
csónakázás a csatornán
Folyóparti sétánk közben több ilyen gondolaszerű kis csónak úszott el mellettünk. Rettentően hangulatossá tették a helyet és alig vártam, hogy mi is kipróbálhassuk őket.
Egy csónakba maximum 6 fő ülhetett be és egyáltalán nem volt mindegy, melyik kikötőjénél szálltunk fel. Voltak kikötők a kombinált jegyes turisták részére (ilyenek voltunk mi is) és voltak külön jegypénztárral is ellátott kikötők, amelyekre bárki előzetes jegy nélkül is foglalhatott helyet.
Csapatunk csak 3 csónakban fért el, de tekintve hogy ugyanott kötöttünk ki (a változatosság kedvéért egy buddhista templomnál) és csupán pár perc különbséggel, ez nem okozott fennakadást. A folyó egyébként meglehetősen zsúfolt ezektől a csónakoktól, de így is remek élmény a vízen közlekedni. Egyszerűen szeretek csónakázni.
a csónakban
A vízivárosban tartózkodásunkat maximálisan kihasználtuk, mert épp zárás előtt indultunk vissza a metróhoz. Útközben megálltunk egy kisboltnál hideg innivalót (többségében sört) venni és összeismerkedtünk néhány helybélivel.
A kínaik nagyon barátságosak, szívesen beszélgetnek a külföldiekkel, főleg ha van velük olyan, aki érti a nyelvüket. Ribizly barátom így ismét felcsapott tolmácsnak, hogy közvetítsen az italok elfogyasztása közben.
Zhujiajiao tehát egy tökéletes kirándulóhely. Ha valaki valami tipikusan kínai hangulatú helyre vágyik, kedveli a bazárokat és szívesen kóstol bele a "vidékies" helyszínekbe, ne hagyja ki, ha Sanghajban jár. Nekem nagyon tetszett.

tücskök

kilátás az egyik hídról

tibeti kultúra múzeuma
hangulatos utca
az elmaradhatatlan lampionokkal

amikor a fotóst fotózzák...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése