2017. július 5., szerda

Az ördög egyetlen barátja

Folytattam kedvenc szociopatám, John Wayne Cleaver történetét. Ahogy a trilógiánál már beszámoltam róla, a kalandok elsősorban fantasy vonalon haladnak tovább.
A borító passzol a sorozathoz, kellően véres hatást kelt. 310 oldalával gyorsan végig lehet lapozni, ha az ember felveszi az öldöklési tempót.
Fülszöveg:
"Titokban köztünk élő démonok tették tönkre John Wayne Cleaver egész eddigi életét, ám mégis sikerült győzelmet aratnia felettük, és most már ő vadászik rájuk. Egy titkos kormányzati elitcsapat tagjaként arra használja különleges adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen. Csakhogy a démonok is tudják, hogy üldözik őket, és az eddigi macska-egér játék lassan totális háborúvá fajul.
John nem akar többé az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját elmegyógyintézetbe zárják, és legfőképp nem akar embereket ölni. De nagyon is le akar számolni a magát Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal, miközben az áldozatok egyre csak szaporodnak.
Ám ez a csillapíthatatlan éhségű szörnyeteg hatalmasabb és vérszomjasabb minden eddiginél…"
Csak akkor jöttem rá, mennyire a szívemhez nőtt ez a szívtelen, gyilkos hajlamokkal megáldott fiú, mikor belekezdtem a kötetbe és rájöttem, hiányzott. Hiányzott a gondolkodásmódja, hiányoztak a szabályai és hiányzott az a sok vércseppes izgalom, ami mindig körülötte kavarog. Jó volt tehát újra elmerülni ebben a világban, bár cseppet szkeptikus voltam az FBI vonalat illetően.
Nehezen tudtam elképzelni Johnról, hogy igába hajtja a fejét és beáll egy csapatba. Ezt pedig az első néhány oldal alapján úgy tűnt, ő maga sem tudja elképzelni. Valahogy mégis belesimult a szedett-vetett pandúr bandába, amelynek tagjai hol szimpatikusak voltak, hol nem, hol csak hidegen hagytak. A nyomozás így új mederbe terelődött és John vívódása is új irányt vett. A félelem helyett, hogy sorozatgyilkos válik belőle, állandó jellegű morgolódás került a középpontba, amiért nem hagyják dolgozni. Nos, ez borítékolva volt, így nem mindig értettem a hisztit és hogy egyáltalán miért viselte el a köteléket.
Brooke helyzete sokkal érdekesebbnek tűnt és örömmel fogadtam minden információt, amit a Sorvadtakról elejtett. Sajnos ez nem volt túl sok és ahogy egyre több természetfeletti lény jött és ment - természetesen a süllyesztőbe egy adag fekete trutyi formájában - a korábbi egyediségük kicsit odalett. Ez azonban minden démonos történet velejárója, így nem róhatom fel a könyvnek.
Azt azonban igen, hogy ellaposodott a nyomozás. Szeretem a heuréka érzéseket, a szépen elejtett nyomokat és a hosszú okfejtéseket, itt viszont céltalan csapongásnak tűnt az egész. Mintha az író egyszerre kicsit túl sokat akart volna. Nem adott elég időt a Sorvadtak kibontakozására és inkább csak ködösített, miközben John nyafogott, hogy így nem lehet dolgozni. Ettől a történet fordulatszáma alacsonyan mozgott, mint egy haldokló pulzusa és csak a legvégén kapta meg azt az adrenalinlöketet, amelyre végig szükség lett volna.
Az utolsó néhány fejezetig úgy éreztem, csalódni fogok a könyvben, mivel nem hozta azt az izgalmat, amit az előzmény trilógiánál megszoktam és a naturalista leírások is szűken lettek mérve. A végkifejlet azonban kárpótolt, megkaptam a vérfürdőt, amit vártam. (Nem, nem vagyok szociopata...)
Szóval, bár az előzmények sokkal jobban tetszettek, ez a könyv is rendben volt. Nem ütött úgy, mint az első rész és nem volt olyan izgalmas mint a második vagy a harmadik, de kellemes volt olvasni. Kellemesen elmebeteg és kellemesen véres.
Akinek tehát eddig tetszett John szociopata világa, az olvassa el ezt is, mert a folytatás mindig tartogat néhány új csontot, amin az olvasó elrágódhat, akár kannibál, akár nem.

Kiegészítés:
A következő kötet, Csak a holttesteden át már a polcomon pihen, hamarosan rá is vetem magamat. A befejező rész, Már nincs vesztenivalód pedig információim szerint augusztusban fog megjelenni magyarul. Ráadásul a megjelenés alkalmából az író ismét Magyarországra látogat, így tervezem elcsípni egy újabb dedikálásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése