Életed története és más novellák

Nem vagyok sci-fi rajongó és novelláskötetet sem veszek sűrűn kézbe. Mégis nagyon érdekelt ez a könyv, mert kíváncsi voltam, hogyan lehetett egy novellából olyan remek filmet készíteni, mint az Érkezés. 

Nagy kár, hogy ebben az esetben a filmes borító volt az egyetlen dolog, ami kicsit is közel állt a remekség fogalmához.

Nem hosszú kötet, mindössze 310 oldal és összesen nyolc történtet mesél el. Mégsem lehet könnyedén végiglapozni, hacsak az olvasó nem vetemedik arra, amire helyenként én, hogy egyszerűen átlapoz néhány oldalt olvasatlanul.

Fülszöveg:

"Az Életed története és más novellák a létező legkülönbözőbb helyekre nyújt betekintést. Egy bábeli torony összeköti a Földet az égbolttal. A miénkhez nagyon hasonlító világban az angyali látogatások a mindennapi élet rémisztő és egyben csodálatos történései. Tudósok felfedeznek egy nem e világi nyelvet, ami alapjaiban változtatja meg a gondolkodásunkat és érzékelésünket az időről és a valóságról. Az idegi áramkörökben végzett apró módosítással eltörlődik a testi szépség alapján történő megkülönböztetés."

Mielőtt kiadnám magamból a könyv által keltett frusztrációmat, le kell szögeznem, hogy nem igazán kedvelem a tudományos fantasztikus témákat. Szeretem az alternatív jövőképeket, főleg ha társadalmi kérdéseket boncolgatnak, de a technikai humbugtól felállnak a pihék a tarkómon. Szóval ez a könyv cseppet sem volt jó választás, pusztán a film miatt olvastam el.

Ezek a novellák mind unalmasak, semmitmondóak, néhol bosszantóak és rendkívüli módon hatásvadászok. Egyik sem tetszett. Egyikben sem találtam egyetlen elgondolkodtató mondatot sem. Egyik olvasása sem töltött el pozitív érzéssel, legfeljebb negatívval, mikor bosszankodtam, hogy elpazaroltam rá értékes perceimet.

Ted Chiang számára két téma van, ami fontos, a vallás és a matematika. Szinte mindegyik történet ezen két témakör köré rendeződik, vagy érintőlegesen kapcsolódik hozzájuk. Mindkét témát alternatív világba helyezte és hogy "hitelesebb" legyen, megpróbálta a legmagasröptűbben kifejezni őket. Ennek következtében az olvasó összezavarodik, semmit sem ért, hiszen a valódi világ fogalmai és ismeretei köszönő viszonyban sincsenek az olvasottakkal. Ezt rendkívül hatásvadásznak éreztem, mert attól, hogy valaki összezavarja az olvasót és megpróbálja azt éreztetni vele, hogy nem elég okos a történet megértéséhez, nem lesz jó író. Az igazán jó történetek ugyanis befogadhatóak és reálisnak hatnak függetlenül attól, mennyire szárnyalt magasan a szerző fantáziája.

Például a Nullával való osztás című novella valószínűleg egy matematikus számára is ugyanolyan semmitmondó, mint amilyen számomra volt. Míg az Értsd meg! című novella érthetetlensége a szerzőn kívül valószínűleg mindenkire ugyanúgy hat. A mélypont számomra azonban a Hetvenkét betű volt. Ez a novella nem matekképletekkel dobálózik, vagy a fizika alapjait módosítja, hanem olyan álbiológiát teremt, amitől kedvem támadt elhajítani a könyvet. Gólemet építeni egy dolog, sőt steampunk könyvekben izgalmas dolog, na de spermából embriót keltetni egy melegített lombikban akkora baromság, hogy a Fogtündér is hihető lesz hozzá képest.

A novellák tudományosan fantasztikus vonala tehát cseppet sem tetszett, sőt, kifejezetten bosszantott. A vallási vonal ezzel szemben rettentően üres maradt. Itt még azt sem érték el a történetek, hogy felhúzzam magam rajtuk, annyira nem szóltak semmiről. Pedig A pokol, mint Isten hiánya kifejezetten érdekes világot mutatott be, csak sajnos az erő hiányzott belőle, hogy akár csak meglegyintse az olvasót.

Összességében tehát egyik történet sem tetszett, sőt mindegyiken unatkoztam vagy bosszankodtam. Időpazarlásnak érzek minden percet, amit ezekre a novellákra szántam. Épp ezért senkinek sem ajánlom ezt a könyvet. Ha valakinek tetszett a film, ne rontsa el egy negatív olvasási élménnyel, mert megsúgom, ez azon ritka alkalmak egyike, amikor a film sokkal jobb mint a könyv.