Csehországi csavargások (2. rész)

Mostanában cseppet nehezen osztom be az időmet. Oké, gyakorlatilag alig vagyok otthon (például ma is dolgoztam), így egyre csak csúsznak a megírandó bejegyzéseim. Épp ezért nem szeretném tovább húzni csehországi beszámolóimat, hanem lezárom őket két bejegyzésben. A csavargások első részében beharangozott különálló bejegyzést a természetről beleolvasztottam ebbe, így ezen kívül már csak az érdekességek és sztorik vannak hátra.

Lássuk hát, merre csavarogtam még és milyen volt a táj.

Fenyvesek

Csehország gyönyörű. Nem csupán a városok, hanem a természeti kincsek miatt is. Tele van dombokkal és hegyekkel, amelyek tele vannak erdőkkel. Olyan erdőkkel, mint a mesében, magas fákkal és kacskaringós folyókkal.

Pusztán autózni is remek errefelé, hát még ha megáll az ember és kicsit besétál a zöldbe. Nem tettünk meg nagyobb túrát, mégis igazán gyönyörű helyeket láttunk.

Egyrészt a Divici Kámen felé vezető út lenyűgöző, ahogy a mellékelt kép is mutatja. Másrészt megpróbáltuk megmászni a helybéli magas pontot, a Klet-et, ami 1083 méter. Nos, nem sikerült. Ennek pedig összetett okai voltak.

a csúcsra vezető út

Egyrészt egy hosszú nap végén láttunk neki, így a libegő (cseh nyelven lanovka) már nem működött. Másrészt kezdett hűvösödni és kezdtünk éhesek lenni. Harmadrészt pedig a táv háromnegyedénél konstatáltuk, hogy ha felérünk, sötétben jöhetünk vissza, ami nem tűnt túlságosan biztató kilátásnak. Lehet, hogy cseh bringások képesek végigszáguldani egy meredek, méteres sziklákkal teli hegyoldalon, de mi nem kértünk belőle. Inkább visszafordultunk és még sötétedés előtt haza is értünk.

Persze ettől függetlenül tudom ajánlani a helyet. Túrázni kedvelőknek ideális, csak jobban meg kell válogatni az időpontot.

A felvételek ugyan nem adják vissza a hely varázsát, de kedvcsinálónak talán megfelelnek. Készítettem út közben videót is a helyi közlekedési viszonyokról. Az átlag sebességhatár 90 és mi jóval lassabban mentünk az ismeretlen kanyargós utakon, így a felvétel csalóka a tempót tekintve, de talán azt a mesés erdei környezetet megmutatja picit.

Holasovice

Ez a kis falu a Világörökség része. Nem túl nagy, sőt a látnivalók szinte elférnek egyetlen utcában, mégis érdemes ellátogatni ide.

tündéri falucska

Ez a barokk falu, pontosabban ez az utca a parasztbarokk különleges hangulatát mutatja be. A házak rendkívül takarosak, hasonlóak, mégis egyediek. Színesek és mindegyikük homlokzatán ott egy évszám, hogy a látogató megtippelhesse a házikó korát.

Mivel egyetlen utcáról van szó, akad olyan, aki meg sem áll, csak végiggurul autóval. Nos, én ezt nem tartom jó ötletnek, mert a sétálgatás az utcán ugyanúgy hozzátartozik a hely légköréhez, mint egy-egy tégla.

Lipno

kilátás 1.

A Lipno Csehország legnagyobb mesterséges tava. Szép és bizonyára kedvez a vízparti kikapcsolódásnak, mi mégsem a tavat akartuk megnézni, hanem a kilátót.

Az erdőben, pontosabban a hegy tetején van ugyanis egy fából épített kilátótorony. Fel lehet bandukolni (kocsival csak egy bizonyos pontig megközelíthető) vagy lehet használni a libegőt, ami valójában sílift, mert ez a terület télen igazi síparadicsom.

Mi utóbbit választottuk fölfelé és lefelé is. Kényelmes, gyors és gyönyörű a kilátás. Persze, csak ha az embernek nincs tériszonya. San Diegónak van egy picike, így kapaszkodott rendesen és mikor elkezdtem fényképezni, rám szólt, hogy hagyjam abba, mert leesek, meghalok, amin csak nevettem. Teljesen biztonságos volt.

libegő és a tornacsukám

a kilátó

A kilátó remekül van kiépítve. Nem pusztán egy torony a magasban, hanem egy komplett fából készült erdei útvonal. Az ember fokozatosan kanyarog fölfelé szintről szinte, mintha a magas fákon kapaszkodna fel. 

Közben játékokat próbálhat ki (kötéltánc különböző köteleken és lebegő lépcsőkön, ami ilyen magasságban még acélhálóval is izgalmasnak tűnik) és elolvashat néhány ismeretterjesztő szöveget a helyi élővilágról. 

Aztán persze eléri a tornyot és már csak a magasság van, a szél és a csodálatos kilátás. Nem csupán a tavat lehet megcsodálni innen, hanem az erdőt és a messzi hegyeket is.

Nekem rendkívül tetszett, nagyon örülök, hogy nem hagytuk ki.

kilátás 2.

Vyssi Brod

kolostor

Csavargásaink utolsó helyszíne egy cisztercita kolostor volt Vyssi Brodban. Ez a település már nagyon közel van az osztrák határhoz, ami meg is látszik. Mindenki németül akart kommunikálni velünk. Sőt, a kolostort a cseh mellett, német nyelvű vezetéssel lehet csak megtekinteni. Pontosabban ki volt írva az angol vezetés lehetősége is, de a gyakorlatban csak német volt.

Szóval megvártuk a német vezetést, mert vezetés nélkül nem lehet meglátogatni a kolostort és mert én valamennyit értek belőle. Kértünk egy angol nyelvű leírást magáról a helyről és letelepedtünk átolvasni egy napsütötte padra. Már a vége felé jártunk nagy bőszen diskurálva egy-egy ismeretlen szón, mikor megérkezett egy csapat magyar turista. Aztán pár perc múlva megvitatták, mit olvastak a magyar nyelvű leírásban. Igen, volt az is, de ki gondolta volna...

A kolostor egyébként nagyon szép, a könyvtára bámulatos, nem picike épületről van szó és nem fűtik. A túra végére tornacipőm talpa odafagyott a kövezethez, de megérte. Érdekes volt bepillantani egy 13. században alapított kolostor életébe és az a könyvtár, az valami mesés.

A vezetőnk egyébként nagyon szépen beszélt németül, nagy részét értettem is, így határozottan jobban tetszett, mint a Hluboká-i cseh túra. 

Ausztriától csak egy rövid autóútra van, így tényleg érdemes megnézni.