2015. március 5., csütörtök

Mozgóképek XXX.

Az előző hónaphoz képest jóval kevesebb filmet néztem meg és ez valószínűleg még tovább fog csökkenni. Kezd megint kevéssé válni 24 óra egy napra...
Azonban így is voltam egyszer moziban (Kingsman) és négy filmet azért még beiktattam napjaimba.

Ruróni Kensin - A legenda vége
"Az egykori orvgyilkos Kensin, aki megfogadta, hogy nem öl többet, most saját utódjával kerül szembe, aki a kormány megdöntésével akar Japán felett uralmat szerezni."
Kensin rajongójaként nagyon vártam a harmadik filmet. Előző részről írtam a rovat korábbi részében, ami szorosan kötődik ehhez a befejező részhez.
Szóval magasak voltak az elvárásaim, talán ezért nem ugráltam tovább örömömben, mikor a film végére értem. Jó volt, Takeru Sato még mindig nagyon tetszetős, a harcjelenetek még mindig remekül vannak kidolgozva, de elég lapos lett ez a rész. Az egész film egyetlen nagy harcjelenetnek minősül, ami így nagyon az elnyújtottság érzését kelti a nézőben. Főleg, ha a néző ismeri az eredeti művet és nem igazán kap meglepetéseket.
Összességében tehát rendben van ez a rész is, de így külön a többitől kissé furcsán egysíkú. Talán ha az ember egyben nézi végig őket, vagy legalább közvetlenül a második film után, jobban passzol. Persze, rajongóként még így is tetszett, szóval ajánlom olvasóim figyelmébe.

Hős6os
"Az akciódús kaland a robotok építésével foglalkozó, zseniális Hiro Hamada körül forog, aki barátai segítségével megtanulja kiaknázni brilláns agyának minden egyes tekervényét. Ebben segítségére van testvére, a szintén lángész Tadashi, az adrenalintól csöpögő kalandok megszállottja Go Go Tamago, a mindig rendkívül precíz Wasabi No-Ginger, a kémiazseni Honey Lemon és Fred, a rajongó. Amikor egy váratlan fordulat miatt egy veszedelmes összeesküvés közepén találják magukat - amely San Fransokyo gigantikus városát fenyegeti - Hiro legközelebbi bizalmasához, egy Baymax nevű robothoz fordul, csapatából pedig modern kütyükkel felszerelt hősöket farag, hogy képesek legyenek felderíteni a rejtélyes szervezkedést."
Tekintve, hogy nagyon szeretem a meséket, ez az új rajzfilm nem maradhatott ki.
Érezhetően Disney (családtagok magas halandósága) és megvan benne minden, ami egy robotos akciós történet kelléke. A grafika szép, a szereplőket könnyű megkedvelni és maga a történet és annak mondanivalója is aranyos. Az első fele kifejezetten szórakoztató, ahogy a "lufiember" viselkedik mosolyogtatóan cuki. Szóval nagyon jól indult, élveztem a mesét, aztán valahogy túl sok lett a harc. A film végére a csata elvitte az egészet és már nem voltak aranyosan esendő botlások, amiket addig olyannyira élveztem. Az én ízlésemnek egyszerűen több humor és kevesebb bunyó kellett volna. Ettől függetlenül tetszett, aki szereti a meséket, nem hiszem, hogy csalódna.

Káprázatos holdvilág
"Kevesen tudják, hogy minden idők legünnepeltebb kínai bűvésze, Wi Ling Soo valójában nem más, mint Stanley Crawford (Colin Firth), egy mogorva, arrogáns angol férfi. Crawford nem csak egetverően öntelt, de irtózik az állítólagos médiumoktól, akik azt hangoztatják, igazi varázslatra képesek. Legjobb barátja, Howard Burkan (Simon McBurney) meggyőzi a mágust: utazzon el vele a Cote D'Azurra, a Catledge családhoz, és leplezze le a fiatal, és rendkívül elbűvölő látnokot, Sophie Bakert (Emma Stone). A bájos Sophie édesanyjával ( Marcia Gay Harden) érkezett a Riviérára, Grace Catledge (Jacki Weaver) meghívására, aki abban a reményben invitálta meg az ifjú hölgyet, hogy kapcsolatba léphet elhunyt férjével. Sophie érkezésének Mrs. Grace fia (Hamish Linklater) örül a legjobban, Brice, aki pillanatok alatt fülig belehabarodik a fiatal látnokba. Ebbe az idillbe toppan bele Crawford, aki úgy gondolja, ő bizony átlát a szitán, és leleplezheti a lányt. Nem is érti, a család miért ennyire hiszékeny, és hogy nem veszik észre a nyilvánvalót: Sophie-nak nincs természetfeletti képessége."
Habár az alapötlet kifejezetten új és érdekes, ez bizony egy lassú, könnyed romantikus film. A történet fokozatosan bontakozik ki, néhol kifejezetten lelassul és a könnyed kis romantikázáson kívül nem szól sok dologról. Igaz, ennyire béna szerelmi vallomást nem mindennap hallani, főleg Mr. Darcy szájából. Délutáni romantikus mesének elmegy. 
Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a lassan haladó történeteket és a lappangó romantikát.

Ahol a szivárvány véget ér

"Rosie és Alex már 5 éves koruk óta a legjobb barátok, ezért biztos, hogy nem egymásnak lettek teremtve vagy mégis? Amikor szerelemről, az életről vagy a helyes döntésekről van szó, ez a kettő önmaguk legnagyobb ellenségei. Egy kínos fordulat 18 évesen, egy elszalasztott lehetőség, és az élet teljesen más irányba sodorja őket. De mégis, azt a köteléket, amely összeköti őket térben, időben és különböző kontinenseken át, nem lehet tönkretenni a katasztrofális szerelmi ügyek, házasság, hűtlenség és a válás ellenére sem. Vajon megtalálják az egymáshoz visszavezető utat? Vagy akkor már túl késő lesz?"
Egy másik romantikus kis semmiség.
Azért néztem meg, mert a könyvet olvastam, és bár nem igazán volt az én világom, kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni belőle.
Jól dolgoztak az alapanyaggal, a változtatások érthetőek és logikusak, szóval nincs panaszom a kivitelezésre. Azonban ez a történet még rövidítve, filmvásznon sem fogott meg. Az ilyen elpuskázott románcok inkább bosszantanak, minthogy rózsaszín felhővel melengessék a lelkemet.
Aki olvasta, bátran megnézheti, mert jól vitték vászonra és elsősorban a romantikus ballépésektől sem mentes filmek rajongóinak ajánlanám.

Értékelés:
Ruróni Kensin - A legenda vége           ->  9
Hős6os                                                  ->  9
Káprázatos holdvilág                            ->  8
Ahol a szivárvány véget ér                   ->  7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése