Otome Youkai Zakuro

Ez egy tipikus shoujo anime, vagyis kifejezetten lányoknak szól, azok közül is inkább a tizenéveseknek. Ezt nem csupán a grafika teszi nyilvánvalóvá (sok virág és helyes fiúk), hanem a történet erőteljes romantikus, ám inkább plátói mivolta is.

Kellemes hosszúságú, mindössze 13 részes. Ismertető AnimeAddicts-ról kölcsönözve:

"A Meiji-restauráció nyugatosító hatásai felbolygatják az emberek és a youkai-ok amúgy sem túl békés egymás mellett élését Japán szerte. Az egyre fokozódó feszültség megoldására jön létre a Youjin-ügyi Minisztérium, melynek különleges „osztagának” egyik felét a japán katonaság három hadnagya (Agemaki, Riken, Ganryuu), másik felét meg az emberek és youkai-ok megvetendő nászából született, ám különleges képességekkel rendelkező félvér leányzók adják (Zakuro, Susukihotaru, Hotaru, Bonbori). A két külön világhoz tartozó csapat összeszokása és együttműködése persze nem megy zökkenőmentesen. A megtévedt és agresszívvá vált youkai-okat kergető csapat tagjai kénytelenek szembenézni saját előítéleteikkel, múltjukkal és titkaikkal, ha el akarják végezni a rájuk bízott feladatot – és ha életben akarnak maradni."

Az utolsó mondat talán kicsit túlzás, mert bár elméletben egy harcos csapatról van szó, az estek 90%-a békés úton oldódik meg. Mivel pedig shoujo, a harc egy kis pózolással, énekléssel és virágesővel jár. Szóval senki se várjon sok vérre menő csetepatét.

A fő hangsúly a szerelmen van. A katonák és a lányok között szinte azonnal felcsapnak a szikrák, sorra jönnek a pirulós helyzetek, a visszafojtott érzelmek és minden, ami ezekkel jár. A néző már az első rész fele után tudja, kinek kiért dobod pici rózsaszín szíve és ezzel nincs is semmi baj. A kiszámíthatóság ugyanis nem ront a szórakozáson.
Remekül lehet derülni a szereplőkön, ahogy kerülgetik egymást, célozgatnak, elpirulnak és kínos helyzetekbe bonyolódnak egymással. A romantika mellett ugyanis a humor is nagy szerepet kap.
Elsősorban helyzetkomikummal operál, néhány rész nem is szolgál másra, mint néhány vicces, romantikus jelenet kidomborítására. Mindegyik szereplő megkapja a kellő figyelmet, hogy az érzelmek ki tudjanak bontakozni. Természetesen csak mértékkel, mert a nagy vallomások sem olyan eget rengetően hatalmasak és egy-egy érintésen kívül nem sok fizikai vonzalmat mutatnak.
A romantikus töltet mellett a dráma kerül még előtérbe és itt van egy éles váltás. Ez egy könnyed kis mese, közben meg felvet néhány cseppet sem könnyed dolgot, mint a kegyetlenkedés, hatalomvágy, a bosszú és a vérfertőzés megdöbbentő eshetősége. Épp ezért lehetne komolyabb is, mégis valahányszor kilép a bohókás és rózsaszín határból, úgy iszkol vissza a következő percben, mintha égő fáklyákkal kergetnék. Így viszont nem lehet igazán komolyan venni, pedig akadna benne mondanivaló is.

Az alap kérdéskör, amit igyekszik virágokkal elfedve romantikus ágyon tálalva boncolgatni, a kitaszítottság kérdése. Az emberek és youkai-ok kapcsolata nem felhőtlen. A megbélyegzés, a félelem, az idegenkedés mindattól, ami más és első ránézésre furcsának tűnhet, nem új keletű dolog és mindig aktuális. Legyen szó rókafülről, bőrszínről, vallásról, érdeklődési körről vagy akár kulturális aspektusokról a megkülönböztetés bárhol feltűnhet. Ezt pedig kezelni kell, így az anime egy pozitív üzenetet hordoz. Megmutatja, hogyan lehet túllépni az előítéleteken.
A másik érdekes kérdés, ami felbukkan a sorozatban az a korszak, amiben a cselekmény helyet foglal. Részben szintén kapcsolódik az előbbi témához, hiszen a japán és a nyugati kultúra összeütközéséről van szó. A Meiji-restauráció egy igazán érdekes időszak, amit igyekszik picit bemutatni. Nagyon tetszett a nyugati ruhák és ételek fel-felbukkanása és az is, hogy a támogató oldal mellett helyet kapott az ellenállás is, pont a főhősnő személyében. A végére azonban csakúgy, mint a youkai - ember konfliktus, itt is kompromisszum született.
A történet vége kissé lapos lett, több akcióra számítottam és egy kicsit talán komolyabb végkifejletre. Csakhogy ez nem egy olyan anime, ez egy rózsaszín vattacukor, így egy hatalmas boldogságvirág illett a megkoronázásához. Az már más kérdés, hogy ezt én túlságosan sziruposnak találtam.
Összefoglalva tehát egy igazi rózsaszín shoujo minden bájával és hibájával együtt szép, díszesen virágos kivitelezésben a hozzá passzoló zenével egyetemben.
Szórakoztató, nem bántam meg, hogy végignéztem, mert néha kell egy kis édesség, csak nem túl nagy adagokban. Inkább lányoknak ajánlanám, de nekik nyugodt szívvel.