2013. február 24., vasárnap

Könyves kívánságlista V.

Jelentem, élek. Nem nyelt el a föld, nem evett meg egy jeti és nem temetett be a hó, pedig utóbbi erősen próbálkozott. A hosszabb kihagyás oka két dolog: nem volt időm írni és nem is lett volna témám se.
Hosszú és nehéz hónapok állnak előttem, amiket már az első két hét igazolt. Nehéz döntéseket hoztam, amik lefoglalták gondolataim 80%-át, a maradékot pedig felélte a napi problémák megoldása. Szóval kicsit el voltam havazva, így nem maradt energiám írni és olvasni sem nagyon. 
No, de nem nyafogok, ez a blog nem ara van, meg amúgy is mindenki magának keresi a bajt, oldja is meg maga. Ennyit a mentegetőzésről. 
Ha pedig van olyan, aki hiányolta agymenéseimet, hát itt a következő adagja.

Tudom, tudom, még nem ért véget a február, a könyves rovatokkal pedig meg szoktam várni a hónap utolsó napjait, most mégis rendhagyó leszek és előbbre hozom egy kicsit. Természetesen erre is jó okaim vannak: valószínűleg a hétvégénél előbb nem lesz időm blogolásra, kívánságlistám sem fog gyarapodni a hátralévő napokban és már bosszantóan hiányoltam a bejegyzésírást, valamint nem bírom rávenni magam a szakdogára. 
Tehát bömböltetem a zenét (szomszédok nagy örömére), szürcsölök egy bögre kávét és elmélázom, milyen könyveket szeretnék elolvasni és esetleg megvenni.
Ezúttal négy kötetről van szó:

Haladjunk most balról jobbra, mert rendszerető kedvemben vagyok.

Carlos Ruiz Zafón - A mennyország fogságában
Zafón könyveiről már két bejegyzésben zengtem dicshimnuszt (legutóbb itt: Angyali játszma), így nincs azon mit csodálkozni, hogy a viszonylag frissen megjelent harmadik regényére is szemet vetettem. 
Ez a kötet folytatásuk, talán szorosabban is kötődve, mint az első két könyv kapcsolata. A borító pedig csodálatosan szép. Kell nekem és kész!

Ray Bradbury - Fahrenheit 451 és más történetek
A Fahrenheit 451 már szerepelt a rovat egyik korábbi bejegyzésében, most mégis újra terítékre vettem. Történt ugyanis, hogy az Agave Kiadó ismét papírra nyomta megtoldva néhány novellával és csupán pár napja piacra is került. Ez jó hír, mivel a régi kiadást nem igazán lehet fellelni, így pedig új köntösben, frissen és még egy kis extra olvasnivalóval is megtoldva mégis kézbe veheti a kíváncsi könyvszerető. 
Még mindig nagyon piszkálja a fantáziámat ez a történet, úgyhogy új kiadással ismét felkerült a listámra. 

Matthew Dicks - Egy képzeletbeli barát naplója
Libri kirakatában láttam meg először és a cím, illetve a borító nagyon megnyerőnek tűnt. Aztán utánajártam kicsit és mélyült a vonzalmam. Érdekes, komoly és elgondolkodtató könyvnek találom. Szeretném elolvasni, megvenni viszont annyira nem. Mostanában nem költhetek könyvekre, főleg zsákbamacskára nem.

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel
Tündérkrónikák sorozat negyedik kötete, amit mindenképp beszerzek előbb vagy utóbb. A sorozat első három része természetesen már a polcomon csücsül kiolvasva és írtam is róluk bejegyzéseket. A harmadik rész (A hajnalra várva) óriási függővége heves nyálelválasztást indított meg bennem a negyedik és persze az ötödik kötet után. Szóval most egy jó akcióra vágyom, hogy legyen mentségem a költekezésre.

Hát ennyi lenne most a könyves kívánságlistám. Észrevételeket, mit olvassak el mindenképp és mit ne, természetesen most is szívesen fogadok. Úgyis elegem van már a döntésekből...

No, de hogy ne legyen ilyen kurta a bejegyzés, ha már írni támadt kedvem, részletezem kicsit, most épp milyen könyveket bújok.
Jelenleg három könyv van terítéken párhuzamosan. Szeretek egyszerre több könyvet is olvasni és nem, nem szoktam belezavarodni. Mindnek külön hangulata van, így ilyesmi nem eshet meg velem.
Egyszer olvasom George R. R. Martin híres, neves sorozatának második kötetét, Királyok csatája. Elég vaskos könyv, ezer oldal, és mivel a filmsorozatot már láttam, nem okoz meglepetéseket. Mégis érdekes, mert bár a sorozat hű a könyvhöz, itt sokkal több információt kapok egy-egy összeesküvésről, abból pedig nem szenved hiányt. Szóval tetszik, csak lenne több időm, hogy rendesen falhassam. Amúgy meg nem is ártana belehúznom, mert március végén jön a sorozat harmadik évada és szeretném utolérni és megelőzni a könyvekkel.
Másodszor Blue Jeans (komolyan ez a legbugyutább írói álnév, amit valaha hallottam) Dalok Paulának című kötetét lapozgatom és ezt általában cipelem is magammal, bár szintén nem egy vékony darab. Szórakoztat, kikapcsol, szívesen olvasom, de képtelen vagyok hosszabb ideig belemerülni, mert kényes a lelkem és mindig dühöngök rajta egy kicsit. Morgok, mert a nyelvezete az írói álnévhez mérhető. Egyszerű, de cseppet sem nagyszerű. 
Harmadszor újraélem gyerekkorom. Na, jó, nem egészen, csak ismét (10 év után!) kézbe vettem A kőszívű ember fiait. Ha jól emlékszem, általános hetedik osztály nyarán olvastam. (Vagy talán hatodik nyarán?) Kötelező olvasmány volt és én voltam az egyetlen, aki átrágta magát rajta. Mikor pedig órán megvitattuk és közöltem, nekem tetszett, úgy néztek rám osztálytársaim, mint egy eltévedt marslakóra. Pedig tényleg tetszett, az összes általános iskolás kötelező közül ez volt a legjobb. (Jó, nem olvastam el minden kötelezőt, de akkor is ez a legjobb.) Azért azt be kell vallanom, hogy az újraolvasás oka is kötelességből fakad, bár önként vállalt kötelességből. 
Még most is tetszik a könyv, igaz az elején vagyok, és megdöbbentő mennyire jól emlékszem a cselekményre. Egyre több és több dolog jut az eszembe, miközben olvasom, no meg a nosztalgia. (Emlékszem, milyen meleg volt, mikor először olvastam lehúzott redőnyű szobában hűsölve, meg a kanapén félig szundikálva.) Csak arra nem emlékszem, akkor hogyan viseltem a latin és német kifejezéseket. Valószínűleg átugrottam őket, míg most próbálom kisakkozni, mit jelentenek több-kevesebb sikerrel. A kötelező olvasmánylista reformra szorulna, ez nem épp könnyed diákolvasmány. 
Például az egyik latin csoda: "ad audiendum verbum" ami annyit tesz "az ige hallgatásához", itt viszont inkább kihallgatást, a börtön fenyegetését jelenti. Szóval semmire sem megyek a latin tudásommal, ha itt szófordulatokként vannak jelen. Ebből pedig egy a latinnal még köszönőviszonyban sem lévő, általános iskolás gyerek még ennyit sem értene. 
Jókai történetei kalandosak és romantikusak, ám a nyelvezete nem a legegyszerűbb, aminek persze megvan a maga szépsége, az értékeléséhez azonban olvasottság szükséges, ami nem hiszem, hogy megvan minden hetedikes diákban.
Az általános iskolás kötelező olvasmányok feladata az olvasás megszerettetése kellene hogy legyen, nem pedig a könyvekkel riogatás. 
Szóval ezeket a könyveket olvasom kissé lassan és döcögősen, ám rendületlenül.   

Ha már Trónok harca, akkor itt a harmadik évad előzetese. Semmitmondó mégis rajongást kiváltó, ahogy lenni szokott. Az aláfestő zene pedig ismét ütős lett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése