Zwanzig

Végre van netem a koliban is. Csak sikerült összehoznom, bár igazából öt perc volt az egész csak míg eljutottam odáig, mit is kellene tennem, az volt egy hét is...
Ma kivételesen jó napom volt. Azért kivételesen mert tegnap agyhalottnak éreztem magam. Tuti, hogy többet be nem teszem a lábam egy bizonyos előadásra. Szóval mivel jó kedvemben vagyok és nincs kedvem aludni, amit pedig nem ártana, hisz holnap korán kelek és hosszú napom lesz, inkább gépelgetek kicsit.
Konkrét témám igazából nincs, csak tervek két könyvismertetőhöz, amiket majd összehozok a közeljövőben. Így most csupán egy kis helyzetjelentés lesz néhány benyomás, illetve esemény megemlítésével.
Kezdem talán ott, hogy a várva várt múlt hétvége eljött és bár tökéletesen indult, vagyis lustálkodtam sokat és feltöltődtem energiával, mégse hozta el azt, amire igazán vágytam. Az ember társasági lény és minden furcsaságaim ellenére én is az volnék. Szerettem volna egy cseppnyi figyelmet és nagyjából épp ennyit kaptam...
Igaz, zavarban érzem magam, ha a középpontba kerülök, mégis évi egy nap kijár nekem. Az a bizonyos nap, amikor elmondhatom, hogy egy évvel öregebb lettem. Szóval szerettem volna több figyelmet a hétvégén. Persze a családom részéről meg is kaptam és igazán nem panaszkodhatom, mert új olvasnivaló lett az eredménye (Hamuváros). A barátaim részéről viszont cseppet csalódott voltam. Nem szoktam bulit tartani és őszintén szólva kifejezetten utálom a szülinapi bulikat. Voltam már sokon és tapasztalataim szerint nem túl jól végződnek... Ennek ellenére örültem volna, ha eszükbe jutok és nemcsak úgy mellékesen jegyzik meg, hogy tényleg milyen nap is van. Jól eset volna, ha azt az egy rövidke mondatot szívből és maguktól mondják ki. Más nem kell. Ez valahogy nem igazán történt meg. Szóval a társaságba járásom (mert elmentem egy "buliba") nem úgy sült el, ahogy terveztem. Jó volt találkozni sok ismerőssel és beszélgetni, csak megint azt éreztem, egyre inkább eltávolodtam tőlük. A hosszú hallgatások és az a sok dolog, amikhez nem tudtam hozzászólni, mivel nem voltam ott a felemlegetett alkalmon, vagy nem ismertem az illetőt, eléggé lelombozott. Ráadásul akikkel igazán együtt szerettem volna lenni, azok messze voltak.
De az emberek és a kapcsolatok változnak és ideje lenne ezt már észben tartanom.
Pozitívum viszont, hogy ma sikerült egy új ismerőst szereznem. Persze nem tudom mennyire lesz tartós, az ami csupán félórás beszélgetésnek indult, de reménykedem. Az összhang megvolt, legalábbis szerintem és igazán rám férne még néhány barát. Főleg ha ki szeretnék mozdulni, koncertre menni meg hasonlók. Nem szívesen vágnék neki az éjszakának egyedül...
Mostanában annyira mehetnékem van és rettentően vágyom egy igazi ugrálós, mozgalmas éjszakára. Lesz is egy remek alkalom novemberben. Hú, de messze van még... Eddig viszont senki sem mondta, hogy velem tart és nem látok esélyt arra hogy ez meg fog változni. Egyedül elmenni pedig kicsit nyuszi vagyok, na jó, nagyon nyuszi vagyok...
Tényleg aludnom kellene, szóval még egy gyors helyzetjelentés. Gossip Girl még mindig második évad, igaz már csupán három rész van hátra. Revulsion haladtam kicsit, de a hétvégén nem ártana finomítani rajta, átdolgozni és persze folytatni tovább, hisz fejbe összeállt már a kép. Hamuvárost lehet elhalasztom őszi szünetre, mert most más olvasnivalóim akadtak, mint A babó, amiből már csak úgy ötven oldal van hátra. Kolit szokom a hűtőnk meg önálló életet él. Hetente egyszer kiolvasztja magát és tetszhalott huszonnégy órán át, majd hirtelen feltámad hamvai, akarom mondani alkatrészeiből. Moziba is szívesen mennék, nemcsak koncertre...
Jah és még valami, nem ártana egy másféle kapcsolatot is nyitnom. Erre azonban még jelölt sem akadt, sajnos...