2010. szeptember 14., kedd

Benyomások

Írni támadt kedvem, de még nem érzem a múzsám jelenlétét, így csak blogolok. Talán később foglalkozom a regényemmel is.
Mostani témám a benyomások. Amikor új dologba vágsz bele, az mindig izgalmasnak és egy cseppet ijesztőnek tűnik. aztán az első benyomásból ítéled meg a helyzetet, embereket, tárgyakat és később ez vagy megváltozik, (ha hajlandó vagy nem leragadni és igyekszel nem skatulyázni a környezetedet) vagy nem. Természetesen, mint mindenki másnak nekem is vannak első benyomásaim és most ezeket szeretném leírni. Én ugyanis nem ezekből ítélek. Jobban szeretem a teljes képet nézni és nemcsak egy részletét. Az első benyomás mégis fontos, hiszen ehhez viszonyítok és semmiképpen nem ragaszkodom hozzá foggal-körömmel.
Amúgy sem szeretem azt, amikor valaki rád néz, még csak nem is beszél veled és már beskatulyázott egy stílusba, embertípusba, stb...

Akkor lássuk (micsoda királyi többes :D főleg, hogy úgyse olvassa senki... XD ) :

- Első benyomásom a koliról (ahol most is ülök épp) nem volt túl jó. A kopár szoba és egyéb dolgok miatt nem voltam valami bizakodó. Most úgy gondolom nem is olyan rossz maga a helyiség, bár a portásnéni cseppet sem lett kedvesebb velem. Azért kell még egy kis idő, míg teljesen megszokom.
- Az új egyetem (vagyis inkább csak kar) első benyomásra sokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint a régi, most viszont kezdem úgy gondolni, ez csupán az újdonság varázsa volt és ugyan olyan lesz mint tavaly. Remélem a vizsgaidőszak cseppet sem fog hasonlítani...
- A főváros először (hú hát az nem most volt...) elvarázsolt a pörgésével és a folyamatos nyüzsivel. Ez van, ha az ember lánya kisvárosban él. Aztán megismertem a jó és a rossz oldalát és most úgy vagyok vele, hogy semmi gond, ha itt kell lennem és még élvezem is valamilyen szinten, de nem élném le a hátralévő életem ezen a helyen. A hétvégéimet például el sem tudom képzelni az otthonom nélkül.
- Az emberekről is vannak első benyomások és bár nem szeretem skatulyázni őket, most mégis írok néhány mondatot, amolyan személyes feljegyzést magamnak.
Először is új szobatárs. Most még nem tudok fedőnevet adni neki, így maradjon csak szobatárs. Vagy ötvenszer képzeltem el elmémben, mielőtt megismerhettem volna és igyekeztem mindig más megvilágításba helyezni. Aztán végre összefutottunk, hisz mégis csak egy szobában lakunk. Első ránézésre megkönnyebbültem, mivel hasonlónak tűnt, minta milyen én vagyok és ez megnyugtató volt. Aztán kiderült, hogy egy megyéből származunk, ami nagyon meglepett. Most úgy gondolom, hogy hasonlítunk is meg nem is, de ez így van jól. Ő kicsit nyitottabbnak tűnik nálam és ez kell, mert magamtól én elücsörgök csendben egész nap. Reményeim szerint jól kijövünk majd egymással.
A másik személy, akit pontosan ma ismertem meg Pucca. Neki már tudok is fedőnevet adni. :) Meghazudtolva önmagam és félelmeimet sikerült végre barátkoznom kicsit. Bár ehhez az is hozzájárult, hogy szemináriumon mellém ült és szerencsére később is együtt volt óránk. Első ránézésre szimpatikus és szintén hasonló beállítottságú. Ő sem az a fecsegő típus, de azért lassan de biztosan barátkozunk. Reményeim szerint, holnap folytatjuk.

Most ennyit szerettem volna írni, bár csak azért pötyögök, hogy hallgathassam a klaviatúra jellegzetes hangját és járhassanak az ujjaim.
Szokásos helyzetjelentés a végére: Gissip Girl-t néznék, ha lejönne végre a második évad. A Battle Royale-t még mindig nem végeztem ki, de így legalább lesz mit olvasnom hazafelé a vonaton. Elszakadt a táskám füle és úgy érzem a balszerencse folyton a nyakamban liheg. Revulsion jegelve, míg lesz ihletem is meg időm is, bár elég nagy a késztetés az írásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése