Egy naplógyilkosság naplója V.

titok

Bármennyire is igyekszem dokumentálni a napló megölésének folyamatát, van amit egyszerűen nem lehet megmutatni. Mai első merényletem ebbe a kategóriába tartozik.
Ahogy a képen is látszik, a feladat lényege egy titkos üzenet elrejtése a könyvben. Ez lehet bárhol a teljes kötetben.

Meg is tettem, hagytam egy picike üzenetet azon bátor személyeknek, akik kézbe vennének egy naplótetemet. Addig ugyanis biztosan nem adom ki a kezeim közül, míg a küldetést, vagyis a megölését, nem teljesítettem.

Az üzenetet titkosított mivoltából adódóan, értelemszerűen nem fogom megmutatni, hiszen azzal elveszne a titok. Olvasóimnak tehát be kell érniük ígéretemmel, mi szerint, igen, ezt a feladatot is teljesítettem.

No, de hogy mutassak valami látványosabbat is, kipróbáltam a napló egyik oldalán tollaimat. Ez a merénylet pont kapóra jött, mert több beszáradt filcet is találtam az asztalomon álló ceruzatartó bögrében. A napló tehát ismét hasznosnak bizonyult.

tollpróba

Valószínűleg mindenki próbált már az ügyetlenebbik kezével írni, majd hamar fel is adta. Az írókézhez képest a másik rendkívül sutának tűnik, ha tollat kell fogni és erről most ismét meggyőződhettem, mivel az utasítás szerint bal kézzel kellett írnom és rajzolnom. Szerencsére elég sok mindenre használom a bal kezemet is, így az eredmény viszonylag olvasható lett:

bal kezem műve

Jobb kézzel azonban mégis ügyesebb vagyok. Sőt, néha mintha külön életre kelnének az ujjaim, vagyis jelen esetben az ujjlenyomataim...

ujjlenyomatok

A naplóban található minden feladatot komolyan veszek - legalábbis komolyan megcsinálom - így a következőt sem hagyhattam ki, bármennyire is idegennek éreztem. (Aki személyesen ismer, az tudja, sosem hagyja el a számat káromkodás.) Ezért elnézést kérek érzékenyebb lelkületű olvasóimtól a csúnya szavak miatt.

csúnya szavak

Mai utolsó merényletem mutatja, hogy tényleg szinte mindenre lehet használni ezt a naplót. Akár pohár is lehet belőle, amiből inni is lehet. Vagyis csak lehetne, mert az igyál belőle vizet feladat cseppet problematikusnak bizonyult. A papír és a víz nem épp a legjobb párosítás, ám nem is ez okozta a gondot, hanem, hogy hiába ragasztottam össze a tölcsért, a víz alul megszökött. Szóval bármennyire is kreatív a gondolat, inni mégsem lehet ebből a naplóból.

Egy naplógyilkosság naplója IV.

vonalak

Kinyírni egy naplót nem is olyan egyszerű.

Egyrészt az emberben időnként felmerül, miért is csinál ilyen csúnya dolgokat szerencsétlen könyvvel, másrészt a napló jóval strapabíróbb, mint gondolnánk. Az enyém gerince megtört, pár lapja szakadt és kissé eláll a borítója, de nem adja könnyen magát. Még mindig egy szokványos, kissé sokat forgatott könyvnek tűnik.

A merényletek azonban épp csak elkezdődtek ellene és jó néhány "rázósabb" még bőven hátravan. Illetve néhány könnyedebb is, mint például a különböző vastagságú vonalak húzása, ahogy a mellékelt kép is mutatja.

Egyszerű feladat és egyértelmű az üzenet: Ezt sem tennéd meg egy imádott könyvvel.

Ahogy a következő cselekedeteket sem:

Kisgyerekkorom óta szeretem a matricákat. Gyűjtögettem is őket szorgalmasan, általánosban még matricagyűjtő füzetem is volt. Eltettem mindent, ami színes és ragad, majd az évek során sajnáltam őket kidobni, így tologattam ezeket a matricákat jobbra majd balra az egyik ritkán használt fiókom mélyén. Most, hogy eljutottam a naplóban a ragassz ötletszerűen instrukcióhoz, eszembe jutottak. A szokványos smiley matricáim mellé előkerült Pókember, Sid, az Energizer figura (akit emlékeim szerint általános végén kaptam egyik osztálytársamtól) és még néhány kissé fura lény, hogy birtokba vegyék ezt a két oldalt.

elfeledett matricák támadása

No, de nem csak matricákat lehet gyűjteni ebbe a naplóba, hanem fehér dolgokat is. Szívesen ragasztottam volna a lapok közé egy kis havat vagy akár egy kísértet, de sajnos előbbinek nincs szezonja, utóbbi pedig meglépett, mielőtt a naplóhoz tűzhettem volna. Így maradtam a hétköznapi dolgoknál, ahogy a mellékelt kép mutatja. Talán a sűrített tej volt az egyetlen rossz ötlet, mert még mindig ragadnak tőle ezek a lapok...

fehér dolgok gyűjteménye

Ahogy a napló eleji szabályok négyes pontja (összes pont ITT olvasható) is említi, a feladatokat szabadon kell értelmezni. Ezért egy-egy instrukciónál bátran módosítok picit, főleg ha a körülmények is úgy kívánják.
Keri Smith jól válogatta össze a feladatok sorrendjét, néhol azonban bajba kerülhet a merénylő, mikor egyszerre több oldalon kell radikális változtatást végrehajtani. Ezért a tűzés és ragasztás utasítását ebben az esetben módosítottam csupán az instrukciós lapra. Az előtte lévő oldalt ugyanis már feltépkedtem és ez így van jól, míg az utána következő lap feladatát még el sem kezdtem, így kell a hely és az alkotói szabadság azon a lapon. A kreativitás azonban megoldja az ilyen nehézségeket, mint a mellékelt kép mutatja:

Tapadós oldalak

A könyvmolyok nagy többsége kávé és/vagy teafüggő. Hideg vagy esős időben ugyanis számukra a legjobb időtöltés, ha bekucorodhatnak egy sarkokba olvasni egy bögre forró itallal.

Kávé, kávé, kávé!

Nos, én sem vagyok különb, főleg mert mindkét italt szeretem. Az esetek nagyobb részében teázni szoktam olvasás közben, mert ha igazán belemerülök egy könyvbe, az egy hosszú ideig tartó elfoglaltság és egy nagy kancsó tea biztosíthatja csak, hogy ne száradjak ki és időnként jusson eszembe kidugni orromat a könyvből, hála a vesém normális működésének.
Mint minden könyvimádó, én is kényesen ügyelek rá, hogy véletlenül se csöppenjen italomból a lapokra, mert nincs rosszabb a nedvességtől hullámos és a cukortól összetapadt lapoknál.
A következő merénylet szerint azonban ezen óvatosságomat félre kellett tennem, mert konkrétan le kellett kávéznom a naplót.
Ennyi merénylet után nem csoda, ha a könyv kezd kicsit besokallni és egyik oldala úgy dönt, meglép. Konkrétabban elrepül papírrepülő formájában. Pedig rengeteg dolog vár még rá...

Mozgóképek XLVI.

Ezúttal is csak négy filmet hoztam és csakúgy mint a rovat előző bejegyzésében, most is kettőt láttam közülük moziban. Ha a műfajukat nézem, meglehetősen színes összeállítás.

A szerelem gyerekkel jön

"Ange boldogan és fölöttébb elégedetten éli középkorú agglegény életét. Jól keres, szereti a munkáját, nincsenek kötöttségei, a nők pedig bomlanak utána, amit visszatérően ki is használ. Egy nap aztán minden megváltozik, amikor beállít a munkahelyére Gabrielle, s közli vele, hogy 17 éves lánya a férfi fiától várandós. Ange azonban azt sem tudja, hogy van egy fia, így gyakorlatilag Gabrielle megjelenésével egyszerre lesz apa és leendő nagyapa is. A szeleburdi fiatalok ráadásul nincsenek felkészülve a gyermekvállalásra, így Ange és Gabrielle azon kapják magukat, hogy úgy nevelgetik unokájukat, mintha a saját gyermekük lenne."

Szeretem a francia filmeket és mivel anyukámmal együtt választottunk estére mozifilmet, a kínálatból ez volt az, amire nyugodt szívvel el tudtam vinni.

Nem bántuk meg, mert bármennyire is furcsa a magyar címe, ez egy aranyos film. Romantikus, lehet rajta mosolyogni és megvan benne a francia filmek könnyed bája. Egyedül a végével nem voltam elégedett, mivel kissé túlságosan sok lett a happy abban az endingben.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a francia vígjátékokat és könnyed délutáni kikapcsolódásra vágyik.

Star Trek 

"Tökéletes ellentéte egymásnak Kirk és Spock. A bajkeverő iowai farmerfiú és a félig ember, félig vulkáni Spock az akadémián találkozik. A köztük lévő feszültség tovább növekszik, amikor beválogatják őket a Pike kapitány vezetésével első útjára készülő Enterprise csillaghajó legénységébe. A csillagflotta kadétjaként olyan veszélyes ellenséggel kell szembenézniük, amely a bolygók népeit egyesítő szövetséget, a Föderációt fenyegeti. A galaxis sorsa a két ifjú titán kezében van. Ha meg akarják akadályoznia a pusztulást, az ellentéteket félretéve össze kell fogniuk egymással."

Egyáltalán nem vagyok sci-fi rajongó, nem néztem a sorozatot és úgy összességében nem érdekel semmi, amiben űrhajó is szerepet kap. Bond haverom azonban addig rágta a fülemet miatta, hogy végül beadtam a derekamat és megnéztem.

Pozitívan csalódtam. Az űrhajók továbbra sem érdekelnek és ha nem kell galaktikus politikát néznem az elkövetkező húsz évben, nem fog vérezni miatta a szívem, a film mégis elszórakoztatott a karakterek miatt. A szereplők változatosak és bár a két főhős kapcsolata kissé elcsépelt - hiszen nem egy film, könyv feldolgozta már -, nagyon szórakoztató. A párbeszédek pörögnek és a cselekmény is szépen halad, illetve laikusoknak is érthető. Tehát nem bántam meg, hogy megnéztem és talán valamikor megnézem a folytatást is. 

Minden kétkedőnek tudom javasolni, hogy tegyen vele egy próbát, mert szórakoztató film.

Kokoro Ga Sakebitagatterunda

"Jun valaha boldog kislány volt, míg a családja bizonyos okok folytán szét nem hullott. Egy nap megjelent előtte egy tojás alakú tündér, aki elvette Jun beszédképességét, hogy a lány senki másnak ne okozhasson fájdalmat. Azóta Jun magányos és visszahúzódó életet él, ennek ellenére az osztálya őt választja meg az iskola és annak környezete közötti társadalmi kapcsolatokat ápoló bizottság tagjának, ráadásul még a közelgő iskolai fesztiválon is neki kell eljátszania egy musical főszerepét."

Ez egy rendkívül intelligens film. Csupa valós problémát dolgoz fel a szülők válásától, a másoknak való megfelelésen át a szerelem kuszaságáig. Mindezt pedig egy rendkívül egyszerű történet keretein belül meséli el. A karakterek hitelesek és szerethetőek és senki se riadjon vissza az énekléstől, mert pont annyi van benne, amennyitől még élvezhető marad. A zenék remekül lettek összeválogatva és a grafika is szép.

Nekem nagyon tetszett, mert tele van mondanivalóval és érzelmekkel, így bátran ajánlom mindenkinek, akinek picit is felkeltette a figyelmét.

Mielőtt megismertelek

"Louisa "Lou" Clark (Emilia Clarke) egy különös házban él Anglia egyik vidéki részén. A 26 éves nőt mindenki kreatív különcnek ismeri, aki nem igazán tud mit kezdeni az életével és egyik állástól a másikig tengődik, hogy összetartó családját kisegítse.Bár jellemzően optimista természet, hatalmas próbatétel elé állítja az élet, amikor elvállalja a legújabb munkáját. A helyi "kastélyban" kell gondját viselnie egy fiatal, gazdag bankárnak, Will Traynornek (Sam Claflin) aki két évvel korábban egy baleset következtében kerekes székbe kényszerült és akinek az élete egy szempillantás alatt megváltozott. A régebben kalandvágyó Will mára fásult cinikus emberré változott, aki már csaknem feladta a küzdelmet. Azonban Lou elhatározza, megmutatja neki, hogy miért érdemes élni. Egy sor közös kalandra indulnak és végül Lou és Will is azt veszi észre, hogy többet kaptak, mint amire számítottak, ahogy az életük - és a szívük - nem várt módon változik meg."

Az ismertető nem tökéletes, ez azonban nem fog elvenni semmit a film értékéből. Könyvadaptációról van szó, amelyet olvastam és imádtam. (Könyvről bővebben ITT.) Csupán picit aggódtam miatta, mint minden könyvrajongó, ám a szereplőválasztás megnyugtatott. 

Applequeen barátomat vittem magammal rá moziba és hatalmas mázli, hogy mindig van nálam papír zsebkendő. Applequeen ugyanis nem hozott és két perc után közölte, reméli nálam van, mert gyanús, hogy végigbőgi majd az egészet. Hát, nem az egészet, csak az utolsó húsz percet, mint a nézőtér 90%-a.

Ez azonban ne riasszon el senkit, mert a játékidő további része rendkívül vidám. Hatalmasakat kacagtunk a főhősnő botlásain, ahogy a két szereplő egymást piszkálta és a zseniális ruhaválasztásokon. Mondjuk, valószínűleg bennem van a hiba, miért nekem tetszettek Lou bohókás ruhái...

A történet szinte tökéletesen lett átültetve a vászonra, így a könyvrajongóknak nem eshet panasza. A színészek játéka is elégedettségre ad okot, a látvány teljesen rendben volt, ahogy a zene is, ezért igazán nem tudok mibe belekötni. Legfeljebb abba, hogy a könyvhöz képest itt jobban kidomborodott a romantika. Na, de ez egy tipikusan lányos film, ezért bocsánatos bűn.

Nagyon tetszett, örülök, hogy moziban láttam és csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki olvasta a könyvet és aki nem, egyaránt nézze meg. Azért halkan megjegyzem, hogy érdemesebb a könyvvel kezdeni.

Értékelés:

Mielőtt megismertelek                             ->   10

Kokoro Ga Sakebitagatterunda               ->   9

A szerelem gyerekkel jön                        ->  8

Star Trek                                                  ->  7

Egy naplógyilkosság naplója III.

Ahogy a könyv kezdeti oldalain is szerepel, van néhány feladat, ami kissé értelmetlen. Bizonyos feladatokon látszik a rombolási szándék, néhol kifejezetten kreatív az ötlet, azonban egyes eseteknek azon kívül, hogy rendkívül mókás megtenni, nincs kifejezett értelme. 

Mai első feladatom, vagyis hogy emeljem fel a naplót, pont ilyen. Igaz, annyi nehézsége volt a dolognak, hogy nem használhattam a kezemet.

Az emelgetésben kifáradva jól esett kicsit megmozgatni a kezemet is. Az utasítás szerint önfeledten firkálnom kellett. Nálam a firkálás nem kusza vonalak halmazát jelenti, hanem firkarajzok készítését, ahogy a mellékelt kép mutatja:

firkalények

Azonban a kis firkalényeim nem bizonyultak elég aranyosnak, hogy növeljék a napló cukiságfaktorát, így szükség volt még valamire. Ehhez kapóra jött a random újság beragasztása és a napi sajtó. Kerestem valami aranyosat és - mint a képen is látszik - találtam is.

napi cuki a sajtóból

A napló multifunkcionális mivolta (ha az eddigiek alapján nem lett volna egyértelmű) tökéletesen tükröződik a következő feladaton. 

dolgok a táskámból

Gondolom, rengeteg férfi kíváncsi rá, mi mindent rejthet egy női táska. Milyen titkok őrződnek abban a fekete lyukban, amelyben a tulajdonosnő az estek nagy részében nem találja azt, amit keres, de közben fellel nagyon sok más tárgyat. Nos, a misztikumról lehull a lepel, mert a napló ellen elkövetett következő merénylet megválaszolja a kérdést.

Körberajzoltam a táskámban talált holmikat. 

Mivel csupán egyetlen oldal állt rendelkezésemre, természetesen nem tudtam mindent megörökíteni, ám így is egyértelmű, hogy egy női táska mégsem olyan misztikus. Az enyémben legalábbis csupa szokványos használati tárgy lapul, illetve aktuális olvasmányom, ám az nem fért volna ki erre az oldalra.

Ha már volt toll is a táskámban, nem okozott gondot rögvest teljesíteni egy újabb bűntényt. Írtam pár sort visszafelé. Első ránézésre bonyolultnak tűnik, hiszen le kell győzni a zsigeri szokásokat, amelyeket általános iskola első osztályában mindenki megtanul, mégsem az. Pár szó után ráérez az ember és meglepően könnyűnek találja.

El tudod olvasni?

A meglehetősen változatos naplógyilkos feladatok között talán érezhető egy kis növekedés a szadizmus irányába. Ennek jó bizonyítéka mai utolsó merényletem, egy hirtelen mozdulat:

Egy naplógyilkosság naplója II.

Ez a napló kezd egyre inkább hozzám nőni. Talán nem is csoda, hiszen a fő szabályok egyike, hogy mindenhová vigyem magammal. Jelentem is, hogy eddig a napló jött velem munkába, moziba és majdnem egy randira is. Utaztam vele villamoson, buszon és vonaton. Utóbbin mondjuk kissé furcsán nézett rám a mellettem ülő srác, mikor felcsaptam a könyvet és rongálni kezdtem...

Szóval a napló lassan jön velem mindenhová. Például, ahogy a mellékelt képen is látszik, a fürdőkádba is.
A fürdőszoba azon kevés helyszínek egyike, ahol sosem olvasok. Hogy miért? Természetesen, mert félek, hogy vizes lesz a könyv. Most nem féltem. Nyugodt szívvel merültem bele a habfürdőmbe egy köteg papírral a kezemben, sőt egy kis habot is fröcsköltem rá, hogy érezze, a forró fürdő jó móka.
Azonban, mivel a feladatban nem szerepelt, hogy merüljön is el a kádban, viszonylag szárazon megúszta a kalandot.
No, de nem mindegyik feladat ilyen habkönnyű, van ahol jobban sérülnek a lapok, mint azt a következő merényleteknél be is mutatom.

Miután a könyv is elég tisztának érezte magát, eljött az ideje egy kis szépítkezésnek. Fogtam egy csomag színes ceruzát és kiszíneztem az egyik lapját. Kicsit talán hippis lett, de legalább vidám.

Színezz, ne háborúzz!

A kreatívan színes feladat után azonban valami ellentétesre vetemedtem. Elmeséltem aprólékosan egy unalmas és érdektelen eseményt.
A jövőre nézve is elnézést kérek a borzalmasan csúnya írásképemért minden kíváncsi olvasótól. A naplótól azonban nem fogok bocsánatot kérni, mert a ronda kézírásom egyéni speciális merényletem része. Reszkess, napló, lassan de biztosan kinyírlak!

uncsiiii

Következő merényletem bőven a vandalizmus keretein belül mozog. Ezzel pedig, ahogy már említettem, vonaton utazva meglehetősen helytelenítő pillantást kaptam a mellettem ülő rocker sráctól. Metált bömböltetett a fülében, bakancsban volt és fekete pólóban, mint maga a lázadás példaképe, mégis felhúzta a szemöldökét és valószínűleg azt gondolta: "Ez a lány hibbant.", mikor elkezdtem csíkokra tépni a naplóm egyik oldalát.

Tépd, ne sajnáld!

Ha pedig már megtépkedtem, össze is nyálazhattam. A gusztustalan részletektől azonban a későbbiek során is megkímélem érzékenyebb lelkű olvasóimat, tehát csak annyit mondok, hogy a DNS-emmel maszatoltam el a vonalakat. Vagyis csak próbáltam...

Ahogy az oldalszámozásból látszik, összevissza haladok a módszerekben. Egyrészt, hogy a napló ne is sejtse, mit fogok legközelebb elkövetni ellene, másrészt pedig, mert így tartja a kedvem.
Egy ilyen kemény feladat azonban, mint egy naplógyilkosság, bizonyos helyzetekben társat is követel. Szerencsére van egy gyönyörű cicám, aki mindig kész belevetni magát valamibe, ha épp nem azt teszi, amit minden macska: alszik. Úgyhogy, mikor dobolni kezdtem a könyvön, beszállt a mókába, amit a nap utolsó merényletét dokumentáló videó is mutatja:

Egy naplógyilkosság naplója

Keri Smith gondolt egyet és úgy döntött, megszeg minden tabut, amely egy könyvimádót köthet. Legalábbis így tudom elképzelni ennek a különös és roppant kreatív naplónak a létrejöttét.
A motiváció és az utasítás teljesen egyértelmű: tegyél meg mindent, amit épeszű és könyvszerető ember nem tenne ezzel a kötettel.

Fülszöveg:

"Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá… Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni.
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!"

Első ránézésre ez egy nagyon őrült és kissé értelmetlen ötlet, de engem rögtön megvett magának. Ez a cirka 224 oldalas könyvecske ugyanis igazi kihívás egy könyvmoly számára, akinek a könyvei a kincsei, aki szentségtörésnek tartja, ha valaki behajtja a lap sarkát, aki még ceruzával sem írna egy regény margójára és aki megriad, ha a könyv szökik és esetleg földre hull.

Nos, én pont ilyen rögeszmés könyvimádó vagyok, ezért nem egyszerű számomra elkövetni a napló utasításában szereplő 109 merényletet. Még akkor sem, ha maga a Maxim Kiadó bérelt fel erre a gyilkosságra. Egy könyvre és a kreativitásra azonban nem mondhatok nemet, így most szisztematikusan végre is hajtom a napló módszeres kivégzését, amit bejegyzések formájában dokumentálok is. Ha tehát egy másik könyvimádó el szeretne ítélni, a kezébe adom a bizonyítékot, mert tudom, bűnös vagyok... Ki fogom nyírni ezt a naplót!

friss, ropogós, érintetlen napló

Ahogy a mellékelt kép is mutatja, ilyen szép, sértetlen, lapozatlan és az új könyvek jellegzetesen bódító illatát terjesztő naplót hozott a postás.

A borító mutatós, a méret kényelmes füzetszerű és a belső oldalak fekete és fehér dizájnja is megkapó. Szinte bűn belerondítani, azonban már az első oldalakon nyilvánvalóvá válik, mégis meg fog történni:

"Megtörténhet, hogy olyan dolgokat kérnek tőled, amiket megkérdőjelezel. Esetleg sajnálni fogod, hogy a könyv már nincs olyan tökéletes állapotban, mint volt."

Ahogy átlapoztam, néhány feladatot valóban meg is kérdőjeleztem, aztán elolvastam a napló használatának öt utasítását és felébredt bennem a vágy, hogy kipróbáljam, rajta hagyjam a kezem, talpam, DNS-em nyomát, így bele is vetettem magam a munkába. Lássuk, első körben, mire jutottam:

naplóhasználat szabályai

Mint a mellékelt kép mutatja, komolyan vettem a feladatot. Még az instrukciókat is megjegyzésekkel tarkítottam, nehogy az a vád érjen, hogy könnyelműen veszem ezt a gyilkosságot.
Tehát, szabad értelmezéseimet követve, neki is kezdtem a firkálásnak és beszámoztam az oldalakat, illetve megtörtem a gerincét. Ez a két bűncselekmény jól látható lesz a további merényletek során is.

első merénylet teljesítve

A napló jelmondata a kreativitás. Elő kívánja csalogatni az olvasóból a lázadót, aki képes megszegni a szabályokat, új utakat nyitni és közben alkotni valamit. Ennek megfelelően ki is bújt belőlem a rebellis, mikor ezt az utasítást kaptam: Ezt az oldalt szándékosan hagyd üresen!

Rebellis bagoly!

Az esetek nagy többségében azonban nincs szükség arra, hogy az ember szembe menjen az utasítással, mert már maga az instrukció lázadás a nyomtatott könyvek tiszteletével szemben. Könyvszerető ember ugyanis nem satírozza be az oldalakat. Igaz, mivel ceruzával követtem el, bármikor korrigálhatom egy radírral. A visszafordíthatatlan cselekedetek tehát még bőven hátra vannak...

Néhol viszont az elkövetőn múlik, mennyire kívánja véglegessé tenni a bűntettet. Nos, mivel kezdek belejönni a könyvvandál szerepébe, nem apróztam el, mikor köröket kellett rajzolni. Fogtam néhány zselés tollat és kidekoráltam színes, néha csillogó buborékokkal.

Néhány feladat után már érzem is magamban a lázadót, aki képes szembe menni a könyves tabukkal. Például sosem kezdek el egy könyvet a végén, most mégis - követve a kezdeti instrukciót - felcsaptam hátul a naplót és egyszerűen kipipáltam az utolsó feladatot, körberajzoltam a lábujjaimat:

Alig került tehát hozzám ez a napló, hat merényletet máris elkövettem ellene. Azt kell tehát mondanom, hogy kifejezetten motiváló kötet. Olyan akár egy jó regény, ha az ember elkezdi, nehéz letenni, legalábbis addig, míg az "olvasó" végleg ki nem nyírja...