2013. március 31., vasárnap

Szépek

Scott Westerfeld trilógiájának második kötetéről lesz most szó.
Az első részt, Csúfok nyár végén olvastam és azóta vadásztam a folytatásra a könyvtár polcain. Valaki azonban vagy rajta csücsült hónapokig, vagy pont az orrom előtt csapott le rá, így csak a legutóbbi könyvtárazásom során sikerült megkaparintanom. Nagyon boldog voltam vele, hiszen már jó ideje rágott a kíváncsiság, nem is várattam sokáig.
Könyvmolyképző Kiadó munkája, a borítót eltalálták és a vastagsága is a megszokott kicsivel több mint 300 oldalával.
A történet ott folytatódik, ahol az első résznek vége szakadt, így aki még nem olvasta a Csúfokat, itt hagyja abba a bejegyzést, mert erős spoilerek lehetnek.
Fülszöveg:
"Gyönyörű. Közkedvelt. Tökéletes. Tökéletes tévedés.
Tally végre szép lett. Most a tökéletesnél is jobban néz ki, a ruhái káprázatosak, a fiú akivel jár, szívdöglesztő, őt pedig mindenki imádja. Ez az, amire mindig is vágyott.
De valami mégsincs rendjén.
Valami azt súgja, a sok szórakozás mögött – az állandó bulizás, high-tech luxus és a teljes szabadság mögött – valami hiba van.Valami fontos. Aztán érkezik egy üzenet Tally múltjából. Elolvassa, és eszébe jut, hogy mi is a baj a szép élettel.
A szórakozásnak vége szakad.
Választania kell: küzdjön azért, hogy elfelejtsen mindent, vagy küzdjön inkább az életéért. Egy biztos. A hatóság nem tűri, hogy bárki birtokában legyen ennek az információnak. "
Mivel az első részben kellemesen csalódtam, hasonló elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban is.
A sci-fi még mindig nem a kedvenc műfajom (Tudom, tudom, tematika és nem műfaj, de nem vagyok irodalmár, úgyhogy szabad a csúsztatás.) így most is kellett egy kis idő, mire beleszoktam. Aztán elöntöttek az első kötet kellemes emlékei, a légdeszkázás és hasonlók, ami segített a történetbe olvadnom. Mégis a könyv első harmada nem igazán nyűgözött le. Lelkemben egy kis lázadó buzog, így a nyugis szépélet hidegen hagyott. Aztán jött a következő nagy egység és kicsit felpörögtek az események, ám itt a szereplők okoztak nekem némi fennakadásokat, így a lelkesedésem még mindig takarékon lángolt. No, de amint elértem a könyv utolsó nagyobb egységét, megtörtént az áttörés. Stílusosan beszakadt alattam a jég és zuhantam a könyvbe, ki sem mászva belőle, míg a végére nem értem.
Ebben a részben is sok a hightech kütyü, a csíny és a veszély, ám több a mondanivaló. Tally többet töpreng a rozsdásokon (vagyis rajtunk, hiszen a könyv egy lehetséges jövőben játszódik), ami nekem nagyon tetszett. A Különleges Körülmények Ügyosztályának újabb rejtélyeire derült fény, ami szintén pozitívum. A cselekmény tehát jól van összerakva.
A főhős még mindig szerethető karakter. Sokat hibázik, amitől emberi, mégsem adja fel soha és próbál a helyes úton maradni, ezzel pedig pozitív példát is ad az olvasóknak. Bevallom kicsit nehéz volt elképzelnem szépként, sőt úgy általában elképzelni a szépeket. Bennem még mindig a csúf Tally élt, ám a könyv végére átalakult egy különös lénnyé, amit nem tudnék leírni. (Egy porcelánbaba és egy No maszk egyvelege.)
Shay ebben a részben kifejezetten unszimpatikus volt, pedig valahol őt is megértettem. Peris pedig ugyanolyan semmilyen, mint az első kötetben.
Van azonban egy új szereplő, Zane, akiről muszáj írnom kicsit, ezt viszont nem tudom megtenni kisebb spoilerek nélkül. 
Vigyázat spoiler!
Zane először nem volt szimpatikus, de csak mert Davidet annyira megkedveltem az előző részben és végig azt vártam, mikor tűnik fel végre. Aztán ahogy haladt a cselekmény, kezdtem megismerni Tally új fiúját és kezdtem kedvelni is. Nagyon jó karakter, igazán erős személyiség, így aggódtam, hogy elcsépelt szerelmi háromszög lesz belőle. Szerencsémre ez elmaradt, még a nagy szembesüléskor is. Nagy piros pont az írónak! Tally nem vesztette el karakterének báját csak azért, mert új fiút szerzett, sőt a könyv végén hevesen bólogattam választásán. Könnyedén meg lehetett érteni a két fiúhoz fűződő érzéseit és végre egy női főhős, aki nem nyafog, hanem választ, ha kell. Még nagyobb piros pont az írónak! 
Spoiler vége!
Szóval Zane tetszetős karakter, remélem a harmadik részben is sokat szerepel.
Az író a történet végére ismét nagy csavart kanyarított, bár engem nem lepett meg, amivel csak fokozza az olvasók kíváncsiságát. 
Összességében tehát még mindig egy kalandos, társadalomkritikával tűzdelt, jól felépített világ és történet. Bátran ajánlom mindenkinek, aki már olvasta a Csúfokat, nem fog csalódni. 
A harmadik és egyben befejező rész a Különlegesek címet viseli. Remélem, hamar visszahozzák a könyvtárba és lecsaphatok rá, mert már nagyon érdekel, hogyan végződik Tally története. 

Kiegészítés:
Scott Westerfeld nem vesztegeti az idejét, ír rendületlenül. 
Hazánkban egy másik sorozata (Leviatán) is megjelent az Ad Astra Kiadó gondozásában. Ennek első részéről, ami csakúgy, mint a sorozat a Leviatán címet viseli, sok jót hallottam. A jövő helyett a múltba repíti el az olvasót, méghozzá az első világháborúba egy Habsburg herceg szemszögéből. Hamarosan érkezik a második kötet is, ami a Behemót címet viseli.
Mivel Westerfeld munkájára eddig nem volt panaszom, ezt a sorozatát is szívesen elolvasnám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése