2016. augusztus 29., hétfő

Szitakötő borostyánban

Outlander sorozat második kötete. Az első részt szerettem és a belőle készült filmsorozatnak is nagy rajongója vagyok. El is határoztam, hogy az új évad megnézése előtt, - jó szokásomhoz híven - előbb elolvasom a könyvet, így igazán lelkes voltam, mikor Kristen kölcsönadta. Ennek azonban már jó ideje, mert öt hónapig tartott, míg átrágtam magam rajta.
Nem kell megijedni, nem ennyire unalmas, csak ennyire vaskos. 992 oldal, vagyis nem fér bele a táskámba (kivéve, ha rajta kívül semmi sincs az említett táskában) és az ember karja egy idő után begörcsöl, ha ágyban fekve olvassa. Szóval a könyv békésen csücsült éjjeliszekrényemen és lefekvés előtt fel-fellapoztam, ha épp egy másik könyv el nem vonta a figyelmemet.
Fülszöveg:
"Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett."
A cselekmény ezúttal is két idősíkon fut, a 20. és a 18. században. Ráadásul a modern kor körbeöleli a múltbéli eseményeket. A történet ezért ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért és mégsem. Ez egy remek alap feszültséget ad az amúgy is feszült kérdéshez, hogy meg lehet-e változtatni a múltat.
Nagyon tetszett, hogy az írónő egyáltalán nem próbált választ adni az időutazás kérdéskörére, hanem hagyta lebegni. Senki sem tudhatja mit hoz a jövő, még akkor sem, ha onnan jött és ez így van jól. Az is tetszett, hogy a politikai háló szépen körbeszőtt mindent és a végére összeállt, mint egy kirakós. A korleírás pedig most is remekre sikeredett és itt most nem a díszletre, a ruhákra gondolok, hanem az emberek mentalitására és életkörülményeire.
Szóval szépen indult a folytatás, csak cseppet dagályos lett. Claire és Jamie szerelme romantikus, szenvedélyes és a többi, de egy idő után beleuntam. Untam, hogy újra és újra azokat a köröket futották le és untam, hogy minden apró-cseprő mozzanatot tudtomra adtak a kapcsolatukról. Egyszerűen sok volt belőlük, hiába kedvelem a karaktereiket.
A tényleges cselekmény is lassan bontakozott ki és kifejezetten megkönnyebbülés volt, amikor az udvari intrikák és bájolgások végre véget értek. A skót harcok ezzel szemben lehettek volna részletesebbek, mert engem például jobban foglalkoztatott egy-egy csata, mint az uralkodók körül keringő pletykák.
Jack szerepe ebben a kötetben teljességgel kiszámítható volt és Jamie minden kitüntetést és érdemrendet megérdemel, amiért nem csapta helyben agyon, mikor felbukkant. A mellékszereplők is hozták az elvárt színvonalat, bár néha a skót makacsság az egekig szökött.
A cselekménynek tehát volt íve, csak kissé kacskaringós lett mint egy szabályozatlan folyócska. A múlt hangulata és a szerelem ismét átjárta a sorokat, mert ez azért alapvetően egy romantikus könyv, de cseppet túl lett nyújtva.
Ami a 20. századi részeket illeti, Rogert megkedveltem, Brianna hidegen hagyott és Claire idegesített. Nem tudom megmondani, az idősebb főhősnő mivel bosszantott fel, de megtette. Talán csak a többiek gyanakvása miatt, de kifejezetten ridegnek és számítónak hatott, ami nem volt összhangban azzal, amit megszoktam tőle. Ez természetesen nem baj, mert az emberek egyértelműen változnak, csak a hangulatbeli különbség kissé éles lett tőle. A Rogert érintő csavar ettől függetlenül zseniális volt. A vége pedig, nos, sejtettem, hogy ez lesz...
Összességében tehát tetszett. Jó volt elolvasni és megtudni, hogyan alakul tovább a szereplők sorsa, de nem szippantott be úgy, mint az első rész. Ez azonban ne riasszon vissza senkit, aki fontolgatja az olvasást, mert bár vaskos és terjengős, érdemes kézbe venni.

Kiegészítés:
Jamie és Claire
Most, hogy végeztem a könyvvel, rá is vetem magam a sorozat friss epizódjaira.
Ahogy az első kötet értékelésénél említettem, van még bőven folytatás. A harmadik könyv, Az utazó már elérhető magyarul, míg a negyedik rész, Az ősz dobjai még csak terv a Könyvmolyképző Kiadó háza táján. Eredeti megjelenéseknél pedig továbbra is tartja magát a nyolc kötet.
Bevallom, kissé tartok a folytatástól, mert már most is éreztem egy kis keserű ízt a befejezés miatt. Mármint szép a szerelem, de vajon hány ezer oldalas könyvet visz még el a hátán?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése