Felnőtt emberek

Több helyen szembejött már velem ez a könyv, és valamiért nagyon megfogott az egyszerű, ám mutatós borítója.

Rövid kötet, mindössze 144 oldal kemény kötésben. Szóval gyorsan lehet haladni vele, de igyekeztem nem befalni, hanem jól megrágni.

Fülszöveg:

"Ida sikeres építész, egyedül él, és rendszerint nős férfiakkal keveredik inkább rövidebb, mint hosszabb kalandokba. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét. Amikor betölti a negyvenet, úgy dönt, lefagyasztatja a petesejtjeit arra az esetre, ha találkozik majd a megfelelő társsal. A nagy elhatározást a tengerparti nyaralóban akarja bejelenteni a családtagjainak, ahol összegyűlnek, hogy megünnepeljék az anyja hatvanötödik születésnapját. Azonban Marthe, a húga megelőzi, és egy sokkal jelentősebb hírrel áll elő. Az idillinek induló nyaralás szép lassan kezd rémálomra hasonlítani…"

A fülszöveg kicsit túloz, mert nincs ebben semmi rémálom. Egyszerűen csak olyan érzéseket mutat be, amelyekkel az ember nem szívesen foglalkozik, és kissé nyugtalanító ezekről olvasni.

Ez a könyv egy pillanatkép, amiben megragadja mai társadalmunk családi konfliktusait. Van itt minden a testvéri rivalizálástól a váláson át a gyerekvállalás kérdésköréig. Azonban egyikbe sem megy bele mélyen, inkább csak a felszínt kapargatja, és valahányszor jobban fodrozódni kezd a nyugodt, családi idill állóképe, rögtön elsimítja egy új gondolattal. Ettől persze a hullámok a mélyben megmaradnak, ahogy a ki nem mondott konfliktusok, a felhalmozott sérelmek és a megoldatlan kérdések is.

A kötet inkább hangulatokból, érzésekből építkezik, így nincs kimondott cselekménye. A szereplőkön van a hangsúly, ám mégsem boncolgatja őket részleteiben. Mindenkit a főhősnő, Ida szemüvegen át látunk, és elég hamar nyilvánvalóvá válik, mennyire elfogult, mennyire máshogy lát dolgokat, mint a többiek. Na, meg persze az is, mennyire kényelmetlenül érzi magát bizonyos helyzetekben, mégsem képes ezt elmondani. Nem egy szerethető főhős, sőt, helyenként kifejezetten rosszindulatúnak tűnik, ám épp ettől emberi. A többi szereplő is hasonlóan emberien van ábrázolva minden hibával és tökéletlenséggel egyetemben. Az olvasó hol megsajnálja őket, hol csak csóválja a fejét, mert ők sem igazán szimpatikusak, még a kislány sem.

A háttérben lappangó sérelmek és konfliktusok fel-feltűnését nagyon erőteljes hangulatok törik meg. A nosztalgia a gyermekkor iránt szinte átitatja a lapokat. A szerző ebben a tekintetben nagyon szépen, érzékeletesen ír. A visszaemlékezések pedig segítenek a szereplők megértésében, így a szöveg kifejezetten gördülékenynek hat. Könnyű olvasni, hiába hatja át a főhősnő frusztrációja.

Habár nincs konkrét cselekmény, és talán nem árulok el sokat, ha azt mondom, nincs konkrét lezárás sem, hiszen egy pillanatkép ez a kötet, elég sok témát érint. A leghangsúlyosabb természetesen az életkorból adódó pánik, ahogy a főhős ráébred, elszaladtak mellette az évek, és már nem tudja, hová tart. Ez egy nagyon is általános érzés, amit elég jól megragad a kötet. Mivel pedig ezt egy nő szemszögéből jeleníti meg, a gyerekvállalás kérdésköre az, ami igazán hangsúlyossá válik. Ráadásul egy olyan oldalról közelíti meg a szerző, ami kevesebb figyelmet kap, bár nem hinném, hogy kevesebb embert érintene. Szóval mi van, ha nem arról van szó, akar-e valaki gyereket avagy sem, és nem a pro és kontra érvek elcsépelt és meddő vitáját néznénk meg, hanem azt az esetet, amikor valaki helyett az élet foglal állást ebben a kérdésben. Ez pedig érdekes, és ad egy kis gondolkodni valót.

Persze, ahogy korábban már írtam, nagy mélyéségekbe nem megy bele a könyv, ám így is ad néhány gondolatot egy kis töprengésre. Számomra emiatt és az erőteljes hangulat miatt volt jó olvasmány ez a könyv. Már ha a kapuzárási pánik érzését, a feldolgozatlan frusztrációt és a durván idealizált nosztalgiát jónak lehet nevezni. Érdekes volt, na.

Azoknak tudom ajánlani ezt a könyvet, akik kedvelik, ha egy történet nem eseményekről, hanem érzésekről és gondolatokról szól. Középkorúak előnyben, de bárkinek érdekes lehet, ha családalapítás, családi kapcsolatok és rohanó idő kérdéskörében egy kifejezetten valóságos olvasmányra vágyik. Ha viszont valakit zavar a cselekmény és a feloldozó lezárás hiánya, inkább ne próbálkozzon vele,