2021. június 14., hétfő

Illúzió

A Bexi sorozat harmadik részének borítóján egy fejhallgató szerepel, ami elég jól illik ehhez a könyvhöz. Természetesen a színvilág maradt a régi, és 422 oldalával épp csak egy kicsivel hosszabb, mint a Hullócsillag volt.
Fülszöveg:
"Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…"
A történet nem sokkal a második rész után veszi fel a fonalat, és ahogy a fülszöveg is jelzi, egy alkotói válságot helyez a középpontba a főhősnő magánéleti botladozásai mellé.
A könyv elején kissé húztam a számat, mert féltem, ez a rész is ismétlések és helykitöltés hosszú elnyújtása lesz. Illetve Beki már a legelején elkövetett egy hatalmas hibát (meg később még néhányat), amitől úgy forgattam a szememet a metrón, hogy a szemben ülő gyanúsan megbámult miatta. Szóval nem voltam kifejezetten lelkes olvasó, hiába értettem, hogy a tini főhősök tini butaságai a cselekményszövés részét képezik. Ezért is ért kellemes meglepetésként a kötet tempója.
Ellentétben az előző résszel, ami kifejezetten lassú volt, ez a kötet visszatalált egy kellemes tempójú cselekményvezetéshez. Az alkotói válság nem jelentette azt, hogy semmi sem történik, és szerencsére a beharangozott kaland összecsapottsága is elmaradt. Utóbbi talán azért, mert ezúttal nem egy nagy kaland volt, hanem több kisebb, és ez nagyon jót tett a cselekménynek.
Ami a karaktereket illeti, akadt némi változás. Beki kevesebbszer ismételte önmagát, ami jó, néha rettentően naiv, amit nem jó olvasni, de feszültségkeltésnek oké. Ez az alkotói válság pedig kifejezetten szimpatikussá tette. Márk is fejlődött csöppet, mert bár még mindig végtelenségig elnyújtott óvodás vitákat folytat a főhősnővel, és továbbra is süt róla az egoizmus, ami még a Marsról is látszik, volt néhány tette, ami emberivé tette. Ez a picurka emberség pedig jót tett neki, kevésbé tűnt tőle papírmasé srácnak. Geri egy görény. Meglepő? Egyáltalán nem. Túlzásokba esett? Igen, de cselekmény szempontjából ez nem probléma.
A mellékszereplők többsége hozta az eddigi megszokott formáját, ám akadt itt némi hiányosság is. Reméltem, hogy az alkotói elvonulás során Beki családjának másik fele, vagy legalább az apja nagyobb szerepet kap, de csalódnom kellett. Apuka továbbra is extra konfliktusként szerepelt, így maradt egysíkú karakter. A három Aszád srác egysíkúsága pedig már nagyon erőteljesen szembetűnő. Olyanok, mint egy amőba, együtt mozognak, együtt cselekszenek, sőt még a mondataik is egyformák, így ha véletlenül szétválnának, nem tudnám megmondani, ki kicsoda. Mivel ők a tipikus vicces mellékszereplő faktor, ami Leiner Laura könyveiben állandó toposz, ezen nem lepődtem meg. Az viszont meglepett, hogy ez az amőba bekebelezte Evelint. Az előző kötetben volt szerepe, amit kedveltem, ám itt lefokozták vicces mellékszereplővé, amit nagyon sajnálok.
Kompenzálva Evelint bejött egy új szereplő a képbe, aminek örültem. Szimpatikus figura, feldobta a történetet, azonban kicsit aggódom érte, hogy ő is be fog állni az egysíkú mellékszereplők népes csapatába.
A romantikus szál alakulgatott ebben a részben, ám véleményt csupán a folytatás függvényében mondanék róla. A könyv humora rendben volt, akadtak benne bőven szórakoztató jelenetek. 
Egy dologgal nem voltam kibékülve a narrációban, a borús előre utalásokkal. Egyébként sem szeretem az előre célozgatásokat (Például: "Akkor még nem tudtam, mekkorát tévednem."), itt pedig valamiért kifejezetten zavart. Talán mert az előző kötetben is sok volt belőle, és nem akartam, hogy itt is ez történjen, és elzavarja a jó hangulatomat.
Összességében ezt a részt jóval szórakoztatóbbnak találtam, mint az előzőt. Kellemesen kikapcsolt, és a szokásos függővéggel felpiszkálta kíváncsiságomat a következő kötetre.
Bátran ajánlom azoknak, akiknek a Hullócsillag nem igazán csúszott, mert ez a rész valószínűleg jobban fog. Aki pedig az előző köteteket szerette, ezt is biztosan kedveli majd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése