Még mindig nem sikerült utolérnem magam a bejegyzéseket illetően. Még mindig van hátra három bejegyzés a kínai utazásról és amíg azokat közzé nem teszem, nem írhatok a nyári és őszi másik két utamról. Közben pedig gyűlnek és gyűlnek az egyéb ötleteim (például egy új sorozatajánló) és az olvasásra váró könyvek is a polcomon. A könyvek pedig nálam mindig elsőbbséget élveznek, szóval mostanában többet olvasok, mint írok. Ezért is hozom csak most az októberi filmes élményeimet.
Múlt hónapban öt filmet néztem meg, ezek közül négyet moziban. Ez nem is rossz arány az említett elhavazódásom függvényében.
Akik maradtak
"Egy kamaszlány és egy középkorú férfi egymásra találásának megható hangvételű története a második világháború után. Mindketten sokat veszítettek, és mindketten szeretnének új életet kezdeni, miközben körülöttük már a Rákosi-rendszer diktatúrája alakul. Vajon túl lehet-e élni a múlt és a jövő tragédiáit, ha összekapaszkodnak azok, akik még megmaradtak?"
Nel barátommal mentem el rá moziba.
A film egy regény alapján készült, amit bár még nem olvastam, tudom, hogy jelentős változtatásokkal lett adaptálva. Illetve háttérinfóként azt is érdemes megjegyezni, hogy kifejezetten kis költségvetéssel készült, mert eredetileg tévéfilmnek szánták és nem mozifilmnek. Aztán mégis vászonra került és ezt az alkotást neveztük idén az Oscar-díjra.
Nem hosszú film és nincs nagy cselekménye. Sőt, kifejezetten visszafogott alkotás, mert erőteljesen a két főhősre fókuszál és nagyon sok dologra a nézőnek magától kell rájönnie. Ez azonban egyáltalán nem probléma, mert igazi magyar film. A hazai nézők garantáltan érteni fognak mindent a legapróbb utalásokig. A színészek munkájára nem eshet panasz és eléggé egyben van ez a film. Nekem valami mégis hiányzott, hogy igazán megkedveljem. Olyan kis semmilyennek éreztem, délutáni búslakodásnak mindenféle nagyobb konfliktushelyzet nélkül. Pedig akadt volna benne bőven potenciál egy nagyobb ívű cselekményre, de nem éltek vele. Inkább maradtak a szépen kivitelezett, de visszafogott történetvezetésnél.
Összességében tehát nem rossz film, de nem kiemelkedő alkotás. Azoknak ajánlom, akik egy szomorkás magyar filmre vágynak.
A lelőhely
"Cee, a tizenéves lány és édesapja, Damon a meggazdagodás reményében egy távoli holdra érkeznek, ahol a megbízásuk szerint a hold mérgező erdeinek mélyén rejlő furcsa ásványkincseket kell megtalálniuk és kitermelniük. Hamar kiderül azonban, hogy nincsenek egyedül ebben a bizarr vadonban, és a munkának induló kincsvadászat rövidesen a túlélésért folytatott harccá válik. Miután a lány rádöbben, hogy az erdőség kegyetlen lakosain és konkurens szerencsevadászokon túl saját apja mohóságtól elvakult döntéseivel is meg kell küzdenie, kénytelen a saját lábára állni, hogy kiutat találjon."
Nel nyert két jegyet erre a filmre és bár nem rajongok a sci-fi alkotásokért, elmentem vele.
Hát, ez a film sem fogja megmenteni a világot. A történet nem nagy szám, sőt már-már minden mozzanata ismerős valahonnan máshonnan. A készítők a kreativitást elég szűkmarkúan kezelték. Néhol elég ügyesek voltak, hogy a hétköznapiságot különlegessé tegyék, néhol viszont annyira erőlködve próbáltak valami újat kitalálni, hogy az inkább kiábrándító lett, mint lenyűgöző. Épp ezért nekem ebben a filmben egyetlen dolog volt, ami tetszett, a bolygó. Tetszett az erdő, tetszettek a színek és a levegőben lebegő porszemek és tetszett, hogy minden ismerős, mégis teljesen más hatást keltett. Ezen kívül azonban nehezen kötött le ez a film.
Kizárólag sci-fi rajongóknak tudom ajánlani. Ők talán a sokadik alkalommal is érdekesnek találják a "vissza kell jutni az űrbe, különben itt ragadsz és meghalsz" kissé elcsépelt történetét.
Mű szerző nélkül
"A német művész, Kurt Barnert két egymást követő diktatúra elnyomásában kezdi meg alkotói útját. A fasiszta Németországban születik, majd az NDK-ban válik fiatal felnőtté. Néhány évvel később megszökik Nyugat-Németországba, de sötét múltját nem képes a háta mögött hagyni. A művészi útkeresés, a meghasonlás, a siker visszásságait bemutató és a 20. századi történelem monumentális tablóját képező film az egyik legnevesebb kortárs festő, Gerhard Richter életén alapul."
Erre a filmre én nyertem két jegyet és persze Nel barátomat vittem rá magammal.
Ez egy remek film. Két és fél órás alkotás, de a néző észre sem veszi, úgy beszippantja a történet. Lényegében egy családi drámát mesél el és néhol kifejezetten megterhelő képsorok vannak, amelyek még egy edzett néző lelkébe is bele tudnak gázolni. A film üzenete mégis pozitív köszönhetően a finom humorának, a művészet iránti szeretetének és a szimpatikus főhősnek. A párbeszédek, az események, tele vannak remek gondolatokkal és a tanulság cseppet sem szájbarágós. Ráadásul ami filmes giccsnek tűnhet és a nőző esetleg legyintene rá, hogy "Á, ilyen nincs!", pont az, ami a valóságban is megtörtént. A film ugyanis egy valós festő életén alapszik és a legjelentősebb fordulatok a megtörtént eseményekből lettek merítve. Ebben a filmben egyszerűen minden a helyén van, mint egy művészeti alkotásban. Mindennek van oka, célja és üzenete, csak be kell fogadni.
Nekem nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy remekül összerakott családi történetre vágyik és kedveli a művészetet. Aki pedig nem érti az avantgárdot, mindenképpen nézze meg, mert a film ezt is könnyen megérthetővé teszi.
Joker
"Nem volt még őrültebb, veszélyesebb és viccesebb antihős a képregényvilágban. De hogyan lett Jokerből Joker, a komor Batman örök ellensége és ellentéte? Ez a történet megmutatja, miképpen válhat egy ártatlan lúzerből világok felforgatója, hadseregek legyőzője és szuperhősök méltó ellenfele.
Nem kell hozzá sok – elég a gyilkos humor."
Ezt a filmet San Diegoval néztem meg moziban. Na, és milyen jól tettük, hogy elmentünk rá, mert illik hozzá a széles vászon.
Zseniális alkotás mindenféle tekintetben. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az egyébként nem különösebben filmrajongó F. barátom, aki az összes szuperhős és képregény filmtől kiszalad a világból, lelkesen mesélte nekem, hogy mennyire jó ez a film. Nem kell tehát tudni hozzá, ki az a Joker, csak meg kell nézni és ámulni. Ámulni az összetettségén, a zsigerbe hatoló mondanivalóján, a néhol komikus mégis szívszorító jeleneteken és persze ámulni Joaquin Phoenix játékán. Ha ezért az alakításért nem zsebel be minden díjat, zabos leszek az egész filmszakmára. Elképesztően remek ez a film. Minden képkocka, minden hang minden mozdulat a helyén van és mind-mind árnyalja egy kicsit a főhősről alkotott képet.
Nekem nagyon tetszett és szerintem Amerikában azért próbálták rásütni az erőszakra buzdító bélyeget (ami egyébként baromság), mert túl jó tükröt tart a mai társadalomnak. Mindenki nézze meg ezt a filmet, de tényleg!
John Wick 3. felvonás
"John Wick (Keanu Reeves), a rémkirály, a rettegett bérgyilkos még sosem volt ennyire szorult helyzetben. A világ összes gyilkosa őt akarja, méghozzá holtan. A befolyásos nemzetközi bérgyilkos szervezet, a Felső Kör ki akarja iktatni, mivel megszegte a legfőbb szabályt: a bűnözőknek menedéket nyújtó Continentál szálloda területén gyilkolt. És ha mindez nem lenne elég, a sebesült Wickre 14 millió dolláros vérdíjat is kitűztek.A magányos harcos a hotel igazgatójától egy órányi előnyt kap. Ám, ha a száműzött státusza életbe lép, egyetlen ember sem lesz a városban, akitől segítségre számíthat. Wick békét akar. A legenda utolsó esélye, egykori bajtársa, a dögös bérgyilkos, Sofia (Halle Berry). A nő támogatásával a profi gyilkos egy mindent elsöprő véres háborúra készül…"
Az első filmmel elvoltam. Nem hagyott mély nyomot, de szórakoztatónak találtam. A második kevésbé tetszett, de Keanu Reeves miatt még mindig úgy gondoltam, hogy egy akciófilmnek a sok közül elmegy. A harmadik filmet azonban cseppet sem tudtam értékelni.
Akciófilm vagy sem, akkor is kell egy filmnek cselekmény, csakhogy ennek a filmnek nincs. Nincs sztori, amire felfűzhetnék az egymásba átcsapó harcjeleneteket. Nincs logika, nincsenek karakterek. Fél kezemen meg tudom számolni, hányszor szólalt meg a főhős a film alatt és mindig egy vagy legfeljebb két szót vakkantott. A többiek viszont előszeretettel fecsegtek mindenféle érdektelen dologról. A harcjelenetek egy része ugyan még mindig kreatív volt, de a végére úgy éreztem, a Dragon Ball egyik élőszereplős változatát nézem, csak ebben kevesebbet kiabálnak. Fárasztó volt és bugyuta.
Kár volt rápazarolnom az időmet, szóval ha valakit nem nyűgözött le a második film, meg se nézze, mert ez annak bőven alatta van. Ó, igen, és persze hogy lesz még folytatás. A negyedik film számomra az a kategória , amit tuti nem nézek meg.
Értékelés:
Mű szerző nélkül -> 10
Joker -> 10
Akik maradtak -> 7
A lelőhely -> 5
John Wick 3. felvonás -> 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése