2017. december 31., vasárnap

Egy könyvmoly naplójából XVIII.

Mostanában kicsit mintha elhanyagoltam volna molyságomat. Természetesen most is olvasok, igyekszem képben maradni könyves hírekben és próbálok rendszeresen írni egy-egy bejegyzést. Csakhogy nem mindig van elég szabadidőm vagy éppen olyan dolog, amit szívesen megosztanék a világgal. Nem mondom, hogy ezen jövőre változtatni fogok, hiszen számomra az olvasás és az írás hobbi, azért teszem mert szeretem, mert kikapcsol, mert jólesik, így nagyban függ a hangulatomtól is. Az azonban zavarni szokott, mikor rengeteg ötlet van a fejemben, ám valami mindig közbejön, valami eltereli a figyelmemet és így csak halogatom és halogatom. Ezek jól látszanak utazásos beszámolóimon is.
No, de nem nyafogok, inkább sorra veszem, mit könyvmolykodtam mostanában.

Polc
Elkezdtem használni egy újabb online felületet.
Az egész azzal a szomorú hírrel kezdődött, hogy végső búcsút kellett mondani az AFS-től.
Fontos volt nekem és még rengeteg embernek az az oldal és bár tudtam, hogy ilyen hosszú idő után kevés az esély a feltámadására, azért reménykedtem. Reméltem, hogy visszakapom a jól megszokott felületet és az otthonos zugíró létemet. Nos, erre már nincs több lehetőség.
Új felületet azonban nem akarok használni, különböző okokból (az már nem ugyanaz, újra kellene kezdenem mindent, amire jelenleg nincs elég szabadidőm és tipikus zugírói létem sem lenne már megfelelő a számomra), így egyelőre - bár tudom, hogy sokaknak csalódást okozom ezzel - nem fogom feltölteni online felületre a Revulsiont. Azt azonban megígérhetem, hogy be fogom fejezni a történetet és közben kitalálok majd valamit, hogy egészében olvasható is legyen. Hűséges olvasóimtól ezúton is elnézést kérek, amiért nagyon megváratom őket.
Szóval a megkereséseknek nem tettem eleget, bár kétségtelenül jólesett minden érdeklődés és javaslat, leszámítva egyet.
Janerity keresett meg a Polc szerkesztőségéből még nyáron és az ajánlóíró szerepkört szíves-örömest elvállaltam. Gyakran fordulnak hozzám ugyanis ismerőseim a következő mondattal: "Nem tudsz ajánlani egy jó könyvet?" Én meg persze rögtön agyalni kezdek, átnyálazom olvasmányaimat és az illető személyiségéhez igazítva mondok néhány címet. Egy ajánló pedig tágabb értelemben ugyanez. Azonban nem szeretem ismételni magam és csúnya dolog is lenne csupán átmásolgatni innen néhány bejegyzést, így a következőre jutottam. A blogon továbbra is kritikákat írok, míg a Polcon ajánlókat kizárólag olyan könyvekről, amelyek tetszettek és szívesen ajánlom másoknak. Illetve egyelőre csak egykötetes regények jöhetnek szóba.
Szóval most már ITT is olvashattok tőlem és persze sok más zugírótól is.

Molyos képeslapok
molykézzel készített meglepetés
Tavaly sajnos lemaradtam a molyos karácsonyi képeslapos eseményről, ám idén árgus szemekkel figyeltem, mikor írják ki végre, hogy jelentkezhessek. Habár mostanában nem sok képeslapot küldök (csupán utazásaim során haza egyet-egyet családomnak és barátaimnak), még mindig imádom a képeslapokat.
Sikerült időben jelentkeznem az eseményre, így négy borítékot indítottam útnak belföldön és külföldön. A esemény lényege pedig az, hogy ahány lapot küldesz, annyi lapot kapsz viszont, így meglepetésszerűen az én postaládámba is négy képeslap került. Mutatom is őket, mert olyan szépek.
Az elsőt titokzatos22 küldte. Ez a lap több szempontból különleges. Egyrészt, mert kézzel készült, másrészt mert tartalmazott egy finom teát (már megittam, így határozottan állíthatom, hogy finom volt) és egy szintén kézzel készített Harry Potter könyvjelzőt. Igazán megalapozta vele az ünnepi kedvemet. Ha pedig valaki szeretne egy hasonló aranyos apróságot, tud is szerezni tőle, mert kézműves boltot vezet.
molyos meglepetések
A második képeslap is rettentően aranyos volt (képen a középső) mesebeli állatokról. Ezt blackett molytól kaptam.
A harmadik képeslap suhakata molytól ismét nem egyedül érkezett, hanem egy tea és egy picike csoki kíséretében (képen a bal oldali).
Az utolsó helyes hóemberes lapot (képen jobb oldali) pedig három tea kísérte el az úton. Ezért kadorca molynak jár a köszönetem.
Mind a négy képeslap nagyon tetszik, ki is kerültek a polcra, hogy gyönyörködni lehessen bennük.
Remélem, jövőre is szemfüles leszek és részt tudok venni ezen a remek karácsonyi eseményen. Olyan jó képeslapot kapni, főleg meglepetésszerűen az ünnepek előtt.

Könyvnyeremény
dedikált nyereményem
Habár mozijegyet viszonylag sűrűn nyerek (a barátaim szerint abnormálisan sűrűn...) más dolgokat nem nagyon szoktam. Pedig gyakran játszom könyvekért, mégis ritkán pártol hozzám ilyen esetekben a szerencse. Decemberben azonban mázlim volt és hosszú idő után végre könyvet nyertem.
Be kell vallanom, hogy semmit sem tudtam sem a kötetről, sem az írójáról, egyszerűen megtetszett a borító és a leírás alapján, így indultam érte egy játékban. Aztán pont Hollandiában voltam, mikor értesítést kaptam, hogy nyertem. Rettentően örültem neki, hát még amikor anyukám jelezte, hogy meghozta a posta és még dedikálva is van.
A szerző, Haász János volt olyan aranyos, hogy postázás előtt még pár sort írt nekem bele. Igazi könyves karácsonyi meglepetés volt.
Családom egyébként rögtön le is csapott rá, nem csupán anyukám, hanem nagymamám is végiglapozta. Én valószínűleg csak 2018-ban  fogom kézbe venni, ami jó évindításnak tűnik, mert szerintük remek kötet.

Könyvek a fa alatt
Mit lehet egy könyvmolynak karácsonyra adni?
Persze, hogy könyvet!
Ezt az elvet követve került a fa alá a képen látható három kötet. Oké, az egyik (Felnőtteknek nem) könyvet nyertem, ahogy az imént írtam, ám karácsonykor, így szépen betettem a többi ajándék közé.
A Regélő váraink című kötetet Keresztanyámtól kaptam. Tekintve, hogy várfetisizta vagyok, nem kell magyaráznom, miért ezt választotta.
A harmadik könyvnek azonban kedves kis története van. Ez a kötet (Sárkánycsalogató) már régóta pihen a kívánságlistámon. Ebből adódóan Molyon a kívánságlista virtuális polcomon is szerepel. Szóval, mikor pár hete magyaráztam San Diegónak a Moly használatát, megmutattam neki ezt is. Ő pedig megpróbálta megjegyezni a címeket az alatt a pár perc alatt, miközben folyamatosan beszéltem hozzá. Nos, a dolog részben sikerült, mert emlékezett rá, hogy volt egy macskás könyv és egy sárkányos, így karácsony előtt megpróbálta felkutatni őket borító és félcím alapján. Mivel cicás könyvből van vagy ezer, ezt a vonalat hamar feladta, sárkányos könyvekből azonban átnézhető mennyiséget talált az egyik könyvesbolt honlapján, így végül rábukkant a keresett kötetre. Ezzel pedig nem csupán a legmegfelelőbb ajándékot választotta könyvmoly személyemnek, hanem rettentően boldoggá is tett. Sok időt és energiát fektetett bele, ami sokkal többet jelent nekem, mint maga a kötet és a másik ajándéka (új akkumulátor a laptopomba) is személyes és kreatív lett.
Könyvmolynak könyvet venni mindig opcionális, nekem legalábbis az.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése