2017. december 30., szombat

Az álmok harmadik könyve

A Silber-trilógia befejező kötete.
A borító ezúttal is meseszép, a gyíkocska a közepén pedig rettentően tetszik, ahogy a lapokon fel-felbukkanó halas és madaras motívumok is. 
368 oldalával kellemes vastagságú olvasmány.
Fülszöveg:
"Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…"
Azt hiszem, ismételhetném magam. Ismét kifejthetném azt, amit az előző résznél elfogultságomról írtam. Azt ugyanis még mindig nem tudom, mitől működik ennyire jól ez a történet, miért találom még mindig nagyon szórakoztatónak és kedvesnek, holott nem kifejezetten csavaros és látom azért a kisebb hibáit is. A lényeg azonban az, hogy tetszik.
Tetszik ez az álomvilág, habár a szereplők ezúttal is több időt töltöttek alva, mint ébren. Tetszenek a szereplők, bár Henry még mindig tartogat néhány vakfoltot és Liv ebben a részben mérhetetlenül ostobán viselkedett. Igen, a pilótákra és repülőgép szimulátorokra gondolok, mert a kutyás eset még megbocsátható.
Nagyon tetszik a stílus, rengeteget mosolyogtam vagy épp nevettem - főleg ha a szárnyas démon előkerült - a sorokon. Épp ezért úgy is szórakoztatónak találtam, hogy lényegében nem sok minden történt benne.
Oké, a démon rejtvényt és a gonosz blogger kilétét felgöngyölítették, ám ez minden. Ráadásul mindkét megoldott rejtélyt rém egyszerű végkifejletben sikerült lezárni. Az álmokról, azok természetéről, arról hogy ki és miért talál rá az álomfolyosóra, ellenben nem tudtunk meg semmit. Szóval sok még itt a megválaszolatlan kérdés, a történetnek mégis vége lett. 
Az írónő megpróbált minden szálat - legyen misztikus vagy romantikus - elvarrni, csakhogy olyan sebtében, hogy laza és kissé csúnyácska lett az öltésekből kialakult sorminta. Mintha a hölgy kifogyott volna a gomolyagból... vagyis inkább az ihlet szálaiból, hogy továbbra is kézimunka hasonlatokkal éljek.
A harmadik könyvre tehát elfogyott kicsit a szufla ebből a történetből, amit igazán tudok sajnálni. No, de elfogult vagyok, ahogy már az elején írtam, ezért minden hibája és esetleges hiányossága ellenére tetszett. Remekül szórakoztam rajta és cseppet sem bánom, hogy kézbe vettem.
Épp ezért meleg szívvel ajánlom mindenkinek, akinek az előző két könyv tetszett. Ha pedig valaki mégis csalódna, még mindig süthet néhány vaníliás kiflit vigasztalódásként.

Kiegészítés:
Igen, kipróbáltam a második kötetben található süteményreceptet. Remekül sikerült és olyan finomnak találtam, hogy biztosan máskor is sütök majd néhány vaníliás kiflit, ha vigaszra szorulok, ha nem. Úgyhogy ha valaki játszadozik a recept kipróbálásának gondolatával, hajrá, én azt is csak ajánlani tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése