2017. december 19., kedd

Amszterdam

Muszáj megosztanom a világgal, vagyis kedves olvasóimmal, merre jártam december elején.
Hirtelen jött a lehetőség, hogy elutazhatok Hollandiába pár napra munka címszó alatt. Meglepődtem, meglepődtek a munkatársaim és még a főnököm is csak pislogott, mikor közöltem, hogy lelépek pár napra, mert a hollandok meghívtak. Szóval minden nagyon gyorsan történt, fél napom volt rábólintani az útra és pár napom szállást és repülőjegyet intézni. Mázli, hogy gyors a reakcióidőm, ezért ebbe a gyorsított előkészületbe, még az útikönyvvásárlás is belefért.

Úti beszámoló következik.

Most utaztam először egyedül külföldre, így cseppet izgultam. Ideges voltam, hogy minden rendben menjen a reptéren, könnyen eljussak a reptérről Amszterdam belvárosába és odaérjek a találkozópontra. Nos, feleslegesen tettem.
reggeli a repülőn
Hősöm, San Diego felkelt velem hajnalok hajnalán és kivitt a reptérre. A gépem fél 7-kor indult, így még javában zombi üzemmódban szálltam fel rá. Azonban végre nem fapados légitársasággal utaztam, hanem a holland királyival (KLM), így kaptam reggelit (sajtos szendvicset és narancslét), ami a kétórás repülőúton kifejezetten jólesett. Álmosan is elfoglaltam magam útikönyvemmel és felkészülten landoltam a Schiphool repülőtéren.
Innen bejutni Amszterdamba gyerekjáték. Negyedóránként megy ugyanis vonat és a jegyvásárlás is egyszerű, hogy a legeltévedtebb turista is megértse. Lényegében két gomb van a sárga jegyautomatákon: 1. utazni szeretnék 2. Amszterdamba akarok menni! Nem lehet eltéveszteni. Laza 25 perc vonatozás után pedig már ott is voltam a fű és a piros lámpák fővárosában.
cuki sorházak a csatorna partján
Az első dolgom persze az volt, hogy előkaptam a fényképezőgépemet, így ezt a bejegyzést eláraszthatom szép utcaképekkel.
Amszterdam rettentően hangulatos. Nem mondanám nagy városnak, bár azért ha az ember a külső részeire igyekszik, jobban jár ha felszáll a villamosra. Mindenfelé csatornák szelik ketté az utcákat és a csatornák partján elképesztően aranyos magas, keskeny sorházak állnak szorosan egymáshoz simulva. Van valami ezekben a házikókban, ami rabul ejtett. Egyszerűen imádom őket!
Szerencse, hogy a hollandok megbecsülik azt, amijük van, mert ezeket a házikókat bizony törvény védi. Az utcakép tehát azért ennyire barátságos, mert a nagy átépítések előtt védetté nyilvánították a régi épületeket, így megmaradhattak az utókornak, vagyis nekünk. Ennek fényében pedig még furcsább látképet nyújt egy-egy elszórt modern, nagy üvegépület.
A csatornákon sétahajók úszkálnak, mindenki ajánlotta, hogy próbáljam ki, de sajnos nem volt időm rá. Első napomon konkrétan három óra szabadidőm volt, amit városnézéssel és képeslapozással töltöttem.
forró csoki és a képeslapok
Mivel nagyon szeretem a képeslapokat, minden utazásomról küldök haza családnak és barátoknak. Ezúttal sem tettem másképp, így bevetődtem az első útba eső szuvenírboltba és kicsaptam a pultra rögtön tízet azzal a felkiáltással, hogy bélyeget is kérek. Az eladó pislogott is nagyokat, de készségesen útbaigazított, merre találok postaládát és miután kifizettem a képen is látható csinos kupacot, kaptam tőle ajándékba még egy képeslapot. Valószínűleg én voltam hónapok óta a legjobb képeslapvevője, engem mindenesetre nagyon boldoggá tett. Ez a kedvesség egyébként jól mutatja, hogy a hollandok kifejezetten barátságosak.
kávézós kutyus
Képeslapokkal felvértezve beültem egy hangulatos kávézóba elszürcsölni egy forró csokit. A hely elbűvölő volt, főleg a személyzet kutyusa miatt, aki egy igazi tündér volt, meg is ölelgettem rendesen.
Ilyen remek kezdet után csak jó lehet ez az út - gondoltam én nagyon bölcsen.
Délben volt a találka nemzetközi kis csoportom többi tagjával, akik közül csupán a másik magyart ismertem futólag. Az összeállítás egyébként a következőképpen nézett ki: 2 cseh, 2 lengyel, 2 szlovák, 2 magyar és a holland kísérőnk. Így töltöttünk el három napot Amszterdam és Utrecht (fogok írni róla külön bejegyzést) városaiban és laza fél nap alatt összekovácsolódtunk. Az utazás végére már nevetgéltünk és ismertük egymás szokásait.
utcakép
Ahogy a bejegyzés elején írtam, munka miatt utaztam, ezért a napom reggeltől estig be volt táblázva, egyik találkozóról mentünk a másikra, szabadidőm tehát nem sok volt. Közben azonban sikerült néhány szép képet készítenem.
Az időjárás viszonylag kegyes volt hozzánk. Nem volt hidegebb ott, mint Budapesten, csak a szél fújt erősebben időnként. Illetve újra és újra elkezdett esni valami se nem eső, se nem hó. Második napunkon viszont pár óráig szakadt az eső, míg a harmadikon este kisebb hóvihar kerekedett. Szerencsére felkészültem meleg ruhával és kapucnival.
A hollandok nem sietnek annyira a karácsonyozással, így bár ahogy a fenti képen látszik, néhol már felvillantak a karácsonyi fények, még nem volt minden az ünnepre hangolva. Pont akkor állították fel a karácsonyi vásárt, amikor eljöttem.
egy templom a sokból éjszaka
Ami még szembetűnő a városképeken, az a rengeteg kerékpár. Amszterdamban, mikor elkezdtek elterjedni az autók, problémát okoztak. Túl sok volt belőlük túl kevés helyen, ezért a hollandok úgy döntöttek, ez így nem jó, átváltanak inkább biciklire. Hollandiában tehát mindenki kerékpárral közlekedik időjárástól függetlenül. Ez egyrészt remek, hiszen környezetbarát, mutatós és egészséges, másrészt viszont cseppet őrült.
Csak ámultam és bámultam a rengeteg kerékpáron és nevetve néztem, hogyan suhannak el mellettem, előttem, mögöttem a biciklisek, egészen addig, míg el nem ütöttek. Oké, lehet, hogy én ütöttem el őt, mert még mindig nem értem, hogyan történt. Csak arra tudok gondolni, hogy ha nem szemerkélt volna valami esőféle, aminek hatására fülig be voltam gombolkozva és a lánynak lett volna lámpája, hogy a sötétben is észrevegyem a macskakövön mögöttem közeledő biciklit, ez nem történt volna meg. No, de megtörtént, meg is ijedtem rendesen és utána már sehol sem éreztem magam biztonságban. Komolyan, az őrült olasz robogósok között Rómában nem volt olyan veszélyérzetem, mint itt a csatornák partján.
Azonban még ez sem szegte kedvemet, hogy éjszaka, mikor véget értek a programjaink, csatangoljak kicsit a városban.
Ó, igen, az éjszakai csatangolást a piros lámpás negyedben is kipipálhatom. Második esténken csapatunk kisebb felével, két szlovák fiúval és egy cseh lánnyal, elmentünk megnézni. Fényképet itt nem készítettem, mivel az ott dolgozó hölgyek nem örülnek neki, én pedig olyan bizarrnak találtam az egészet, hogy tudtam, egy kép nem adja ezt vissza.
hó és a biciklik
A negyed rendkívül zsúfolt. Egyrészt mert itt sem szélesebbek az utcák, mint máshol, másrészt mert rengeteg az ember (valójában turista), akik ámuldoznak a kirakatokban, üvegajtókban és ablakokban integető lengén öltözött hölgyek láttán. Apropó hölgyek, számomra olyan érzés volt végigsétálni itt, mintha a próbababák életre keltek volna. Megszoktam, hogy nem mozdul meg a kirakat, itt viszont integetett nekem, ami cseppet váratlanul ért. Oké, nő vagyok, így nem igazán hoztak lázba a bikinis/fehérneműs hölgyek, valószínűleg egy férfi jobban értékelte volna... Ettől függetlenül örülök, hogy megnéztem, mert ez hozzá tartozik a város szelleméhez. Na, meg a legális könnyű-drogfogyasztás.
Nem jártam CoffeShop-ban, ahol ilyen szereket árulnak és nem is próbáltam ki semmit, pedig vállalkozókedvű társaim a negyedben elszívtak egy szálat. Tőlem azonban távol áll az ilyesmi, így maradtam csupán szemlélője. Meg persze passzív használója, mert Amszterdam utcáin úgy terjeng a fűszag mindenfelé, mint rózsakertben a rózsaillat.
Azért szuvenírnek muszáj volt hoznom marihuánás nyalókát és teát. Csupán aroma van benne, maximum csak nyomokat tartalmaz, hiszen átengedik a vámon, de rendkívül vicces.
A legfinomabb dolog Hollandiában azonban a stroopwafel. Ez a helyi édesség isteni finom.
Habár nem volt túl sok időm turistáskodni, szinte mindig amőbaként együtt mozgott kis csoportunk, amit az útikönyvem szerint érdemesnek tűnt megnézni, azt meg is néztem.
Például a Mázsálóházat, vagy holland nevén a De Waagot. Ez a város egyik legrégebbi épülete, jelenleg kávézóként funkcionál. Tornyocskáival elég mutatós darab, így megérte a sétát, míg megtaláltam.
Amszterdam tehát nagyon szép hely, több mint 1200 hídjával és a helyes sorházaival remek hangulatot áraszt. Ráadásul több mint 50 múzeum, állatkert és rengeteg más érdekes helyszín várja az ide érkezőket. Az ember tehát nem unatkozhat, én legalábbis nem tettem, igaz időm sem lett volna rá.
A három és félnapos hollandiai utamból egyet Utrechtben tölthetem, így írni fogok még arról a városról is egy bejegyzést és megtoldom minden egyéb információval, ami ebből a bejegyzésből kimaradt (például hotel és gasztronómia). 
Zárszónak hoztam még néhány képet, mert ezt a várost nem lehet megunni.

Dam tér és az épülő karácsonyi vásár

egy hidacska a sokból

Imádom ezeket a házakat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése