Mozgóképek LVI.

Április filmes tekintetben jelentős visszaesést mutat. Ebben a hónapban kivételesen egyáltalán nem voltam moziban és otthon is csupán kétszer vetemedtem filmnézésre. Ennek okát előző bejegyzésemben már kifejtettem, így nem ismételném magam, inkább rá is térek a két aktuális filmre.

Utazók

"Csodálatos a jövő. Az Avalon nevű űrhajó 5259 utassal a fedélzetén 120 éven át siklik elegánsan távoli célja felé, ahol az érkezők majd új életet kezdhetnek. Addig pedig a vele utazók biztonságosan lefagyasztva alusszák kiro-álmukat, és új otthonukban frissen, fiatalon ébredhetnek fel. Elvileg.A programba hiba csúszik, kiolvaszt két hibernációs ágyat, és két embert felébreszt. Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) maga sem tudja, miért és hogyan, egy hatalmas, néma űrhajó fedélzetén találja magát - és még 90 év van hátra, míg elérik úti céljukat.
Olyanok, mint két hajótörött, a lakatlan szigeten. De segítségben nem is reménykedhetnek. Saját erejükből próbálják megoldani a helyzetet, ám egyre újabb nehézségekbe és rejtélyekbe ütköznek.
Ha életben akarnak maradni, meg kell érteniük, mi történt velük..."

Hallottam hideget és meleget is erről a filmről, ez pedig pont eléggé felpiszkálta a kíváncsiságomat, hogy egy laza hétvégén San Diegóval megnézzük. Nos, választhattunk volna jobbat is.

Ez a film rémesen lassú, rettentően kiszámítható, cseppet sem izgalmas és olyan nyálas, hogy úszógumit is mellékelhettek volna hozzá. Ez persze a készítők szempontjából biztosan nem számított, mert benne van két színész, aki kellően elvonhatja mindegyik nem figyelmét a több sebből vérző románcról és pont annyi sci-fi látványvilágot pakoltak még bele, hogy ha valaki mégis pislog párat, inkább ezt nézze, ne a falakról csordogáló medvecukrot. Az egyetlen pozitívuma Michael Sheen, akinek minden fantasztikus szerep jól áll. Lassan nincs olyan lény, akit ő még ne játszott volna...

Szóval nekem nem tetszett, untam és dühítően vattacukrosnak találtam. Pedig lehetett volna jobb is, mondjuk ha a két szereplő a romantikus nyáladzás helyett inkább gyűlölködő csatába kezd lehetőleg minél véresebben. 

Nem, nem vagyok egy romantikus alkat, úgyhogy a hozzám hasonlók kerüljék, mert ez tényleg csak egy nyálas romantikus történetecske.

Oroszlán

"Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Egy véletlen találkozás más indiaiakkal azonban ismét feltüzeli titkos sóvárgását. Csupán maroknyi emlékkel és egy Google Earth nevű új technológiával, Saroo korunk legnagyobb és legképtelenebb kutatásába kezd elveszett családja után."

Tartottam tőle, hogy ez a film is nyálas lesz. Ezúttal azonban kellemesen csalódtam.

Meglehetősen hosszú film, de cseppet sem vontatott. A fő hangsúly egy kisfiú bolyongásán van, ami nagyon jót tett az élvezhetőségnek. Ezt a kisfiút ugyanis nem lehet nem szeretni, nem lehet nem aggódni érte és nem lehet nem vele reménykedni. Habár rettenetesen nagy szerencse kíséri az útját, minden amit lát annyira reális és emberi, hogy a néző képtelen távol maradni. Nagyon tetszett, hogy a készítők nem részletezték a gyermekek elleni erőszakot, csak sugallták és ez bőven elég volt. A néző úgyis tudja, miért bújik egy felnőtt férfi egy kisfiúhoz, miért nem veszik észre a kartondobozokon kuporgó árvákat és miért lesz sérült a legtöbb gyerek. 

Az is tetszett, hogy megmutatta, India mennyire hatalmas, milyen sokféle, bár teljesen a szegénységére helyezte a hangsúlyt, ami nem teljesen korrekt. Tetszett a főhős vívódása is és ahogy a múlt és jelen apróságokon, illatokon, hangokon kapcsolódott egymáshoz.

A végkifejlet sem lett cukros, nem is lehetett volna, hiszen igaz történetet mesél el és a valóság sosem olyan negédes, mint a filmes képzelet. 

Ez tehát egy remek dráma, érdekes kérdéseket vet fel, érdekes dolgokat mutat meg és egy lenyűgöző, már-már csodaszámba menő esetet mesél el. Nekem nagyon tetszett, így bátran ajánlom, de elsősorban drámakedvelőknek.

Értékelés:

Oroszlán           ->    9

Utazók              ->    5