2015. május 24., vasárnap

Tűzláng

Imádom a sárkányokat, érdekel minden, amiben szerepet kapnak, ezért csaptam le erre a könyvre. Sajnos, nem adott igazi sárkányos élményt. (Ezt eddig csak Naomi Novik könyvei tették meg.)
A borító nem rossz, bár nem kifejezetten szeretem, ha arcok vannak a borítón. A vörös haj és a pikkelyek azonban passzolnak a történethez.
300 oldalával gyorsan végig lehet lapozni és még gondolkodni sem kell közben.
Fülszöveg:
"A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi. "
Már az elején tudtam, hogy ez bizony egy tipikus tinikönyv és csak azért keverték bele a sárkányos dolgokat, hogy ne legyen teljesen klisés.
Nekem ez a draki vonal eléggé furcsa volt. Nem igazán érettem, hogy akkor külön életet él bennük a sárkánylenyomat, vagy a személyiségük része, mert hol így, hol úgy állította be az írónő. Egyrészt meg lehet ölni a drakit, de ha ez a lényük szerves része, miért nem érzik meg az elvesztését. Másrészt miért nem tudják irányítani az átváltozásokat? Az ösztönösség sok dologra lehet magyarázat, de erre nem, mert különleges képesség ide vagy oda, nem lehet ennyire szeszélyes. Márpedig itt teljesen spontán pikkelyessé válásról volt szó, ha bármiféle izgalom érte a főhősnőt.
Ehhez hozzájött a háttérinfók szegényessége, mert vannak drakik meg vannak vadászok és mindenki utál és gyilkol mindenkit, de attól függetlenül, hogy drakivért keverni a reggeli kávéba egészséges és a drakibőrből szép lámpabura készíthető, nem tudni, miért. Igaz, Jacinda szemszögéből van megírva a könyv, ő pedig nem kifejezetten okos, így nem meglepő, hogy még a saját fajtájáról is alig tud valamit.
A misztikus vonal tehát nem nyert meg magának, de ettől még lehetett volna jó a könyv, ha a karakterek megteszik. Azonban egyetlen kedvelhető szereplő sincs ebben a történetben, a főhősnő pedig kifejezetten bosszantó személyiség.
Jacinda lényegében egy döntésképtelen, manipulálható liba, akibe nem sok életösztön szorult. A folytonos nyafogása, hogy benne mindenki csak a képességeit látja és mennyire nem törődnek vele, az agyamra ment. Az elején még megpróbáltam együtt érezni vele, mert tényleg szívás, ha az emberlányának anyja megpróbálja félig megölni, aztán rájöttem, megérdemli. Megérdemli, mert ostoba öngyilkos akciókon kívül semmit sem tett. Folyton sajnáltatta magát, miközben megpróbálta eljátszani a mártírt (nem jött össze) és kihasználni egy srácot (annyira nem jött össze). Ráadásul mindenről és mindenkiről fejezetenként gyökeresen megváltozott a véleménye, vagy amit tett, szöges ellentétben állt azzal, amit gondolt. Az intelligencia díját tehát távolról sem érdemelte ki és csak azért nem készült még bútorhuzat a bőréből, mert piszkosul mázlista és vannak bizonyos srácok, akik ki tudja, miért, kedvelik.
A családja sem épp megnyerő személyiségekből áll. Az ikertestvére ráadásul néha úgy viselkedett, mint egy kisiskolás, így sosem tudtam hová tenni. Egyszerűen mindegyikük önző volt és nyafka, brrr...
A drakikból nem sokat lehetett látni és Cassian is csak azért tűnt rossznak, mert Jacinda annak állította be. A vadászok pedig sarkítottan negatívak voltak csak azért, hogy Will jobban csilloghasson.
Itt jön a képbe a szerelmi szál, ami csöpögősen klisés. Shakespeare óta tudjuk, a tiltott szerelem milyen romantikus, de hamar elcsépelté válik, ha nem adnak hozzá még valamit. Itt pedig nem kapott mást, csak sok-sok közhelyet a "veled akarok lenni, nem lehetek veled, mégis veled vagyok, á, inkább mégsem" körforgástól a "megvágtad az ujjad, ledobom az ingem, hogy bekössem" kacagtató jeleneten át a "szó szerint lángolok érted" felállásig. A végére úgy éreztem, a drakik csupán a fokozódó szexuális vágy szinonimái, mert Jacinda spontán lángra kapott, valahányszor Will belépett az aurájába.
Ráadásul minden izzás és szikra ellenére nekem nem úgy tűnt, hogy Jacinda beleesett volna a srácba, hanem csak élvezte a helyzetet, amit a közelsége nyújtott spontán kéjlánggal együtt. A srác ellenben nagyon is szerelmesnek tűnik, amiért csak sajnálni tudom. Jacinda ugyanis mindezek ellenére még Cassiannal is tervezget, ami borítékolja a folytatás szerelmi sokszögét.
Ami a stílust illeti, a tiniregények pongyola megfogalmazása jellemzi ezeket a klisés jeleneteket, míg a történetvezetés teljesen kiszámítható. Mivel sorozatról van szó, nincs lezárva és az olvasó már előre tudja, mi lesz a folytatásban.
Összességében tehát csalódás volt ez a könyv. Közhelyes tiniregény és semmi több.
Aki sárkányokról szeretne olvasni, válasszon másik könyvet, mert ezt bizony csak tizenéves lányoknak ajánlom (Rómeó és Júlia rajongók előnyben), ha épp romantikus hangulatban vannak és nem zavarja őket egy nyafogó főszereplő.

Kiegészítés:
A sorozat három kötetre rúg, amelyek már magyarul is elérhetők, Szökésben illetve Menedék címmel. Készült hozzá még egy negyedik kiegészítő rész is (Breathless) ennek magyar kiadásáról nincsenek információim.
Csak akkor fogom elolvasni a folytatást, ha épp nagyon unatkozom és nincs más. Ha pedig sárkányokról akarok olvasni, vagy újra kézbe veszem az említett Novik könyveket, vagy folytatom Licia Troisi sorozatát, mert bár a Sárkánylány sem nyűgözött le, fantáziában gazdagabb, mint ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése