Egy unalmas napon bukkantam rá. Épp kenyeret vettem egy boltban, ami elég uncsi és megszokott. Amúgy nem szeretek vásárolni. Mindig csak akkor megyek boltba, ha már nagyon muszáj és célirányosan intézem a dolgot. Bemegyek megveszem ami kell és kijövök. E téren nem fejlődtek ki a női ösztönök, hogy bámuljam naphosszat a kirakatokat és több tucat ruhát próbálgassak. Inkább úgy viselkedem, mint egy pasi. Nyafogok, ha háromnál több boltba be kell menni és fél perc alatt végigjárom az egészet.
Szóval csak kenyeret akartam venni. Ahogy haladtam a polcsorok közt szembe találtam magam egy forgó állvánnyal, ami könyvekkel volt telepakolva. Szenvedélyem a könyvek. Nem a cipők, vagy táskák, hanem a könyvek. Imádom az új lapok illatát, a borító tapintását és persze a fekete betűket, amik új kalandot ígérnek. Megtorpantam hát a bolt közepén és bogarászni kezdtem a könyveket. A választék elég vegyes volt a gyerekkönyvektől a kötelező olvasmányokon át a szakácskönyvekig. Engem azonban csak a regények érdekeltek, amiket gyorsan végigpörgettem. A többség csöpögős lányregény volt, amiktől égnek áll a hajam. Aztán kiszúrtam ezt a könyvet, szinte azonnal. Keménytáblás szép zöld borító. Szeretem a zöldet, így egyből belelapoztam. Szokásomhoz híven a hátsó ismertetővel kezdtem, majd beleolvastam az első fejezetbe. Érdekesnek indult és már-már kezdtem belemerülni a bolt közepén, mikor észrevettem, hogy forgalmi dugót csináltam. Ha olvasok, se látok, se hallok. Ránéztem az árcímkére és mivel nem volt drága a kosaramba tettem. Aztán beszereztem a kenyeret is, amiért jöttem és már mentem is haza. Mint mondtam, nem szeretek céltalanul mászkálni a boltokban.
Itthon azonban nem állhattam neki azonnal, mivel első a tanulás. Pár nap után mégis belekezdtem és megállapítottam, hogy megérte megvenni.
Íme a rövid leírás:
"Katie tizenötödik születésnapja láthatóan ugyanúgy indul, mint minden évben: Mortimer, a macskája hízelegve bújik hozzá, a nagybátyja, Roy ellátja jó tanácsokkal, két barátja, Laura és Ming pedig ajándékokkal várja. Vagyis pont olyan, mint egy átlagos nap Dél-Anglia egyik unalmas kis szigetén, Szent Jeromoson... Egészen addig, amíg egy apró csomagot nem kap. Egy olyan csomagot, amely fenekestül felforgatja az életét...
Mikor egy betörés során valaki az ajtajukra mázolja vörös betűkkel: "Gyilkos!", Katie hirtelen rájön, hogy a sziget egész más, mint eddig hitte. Így hát nincs más választása, kénytelen bevetni titkos képességeit..."
Igazán kellemes élményt nyújtott. Könnyed, szórakoztató és bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Habár imádom az akció dús és realisztikusan véres történeteket, néha kell ilyen is. Úgy érzem, jól döntöttem, mikor a kosaramba tettem. Talán legközelebb is látok hasonlót ebben a boltban, esetleg ugyan ettől az írótól. Eddig nem mondott semmit Thomas Brezina neve, pedig elég ismert író. Kicsit utána néztem a többi könyvének és majd talán egyszer beszerzek még egy darabot a gyűjteményembe.
Jelenleg Anita Blake-et olvasok. Nekiugrottam a 11. kötetnek az Égkék Bűnöknek. Már csak alig 150 oldal van hátra belőle. Elég vegyes érzelmeket váltott ki, úgyhogy elhatároztam, hogy belekezdek az eddig olvasottak ismertetésébe megspékelve saját véleményekkel. Mire jó egy blog, ha nem erre?
Még mindig nem kezdtem bele a másik kezem ügyében található könyvbe. Tartogatom, mint a kedvenc Milka csokimat. ^^ Tudom, hogy jó lesz és nem fogom tudni félbehagyni. Egyből kell majd az egész, de így olyan hamar vége lesz... Szóval csak szemezek vele, egyenlőre. De amint végzek az Égkék Bűnökkel egyből nekiugrom.
Szerencsére a tanulást letudtam szeptemberig, úgyhogy van időm minden másra. Épp ezért kapcsoltam könyvmoly üzemmódba hazavágva a szociális életemet. Na, igen cseppet antiszoc. volnék, vagy mi. De nemsokára jönnek a nyári programok, amiket sikeresen összekapcsoltam, így talán embernek hatok majd pár hétig és nem szellemnek. Talán...
De miért baj az, ha valaki szeret egyedül lenni? Főleg, ha az illető láthatatlan a nagy többség számára... Nem véletlenül választottam a Szellem fedőnevet. De erről majd máskor.
Megsokszorozódott szabadidőmet, így a szobámban töltöm, vagy bringázni megyek. Csak én, a bringám, az Mp3-am és az út. Hihetetlenül felszabadító érzés és imádom a természetet. Tegnap 30 km-t tekertem és közbe láttam három vadnyulat csupán egy méterről, egy csorda szürkemarhát és néhány szarvast. Olyan szépek voltak. Sajnos egy halott görényt is láttam... Elütötték szegényt. Ilyenkor utálom az urbanizációt.
Szóval van időm olvasni, képeslapozni, írni, karkötőt csomózni, vagy épp amihez kedvem szottyan. Éljen a nyár! (amíg nincs 40C° és nem kezdek el olvadni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése