Mozgóképek CXXXIII

Áprilisban eggyel több filmet sikerült megnéznem, mint márciusban, azaz összesen hetet. Viszont csak egyszer jártam moziban.

Ráadásszerelem

"Okozhat nagy bajt egy eltévedt SMS? Hozhat valami jót? Vagy elvezethet egy embert élete szerelméhez? Egy romantikus vígjátékban bármi megtörténhet… főleg, ha a tévelygő szerelmeseket Céline Dion vezeti helyes útra.
Mira vőlegénye már két éve meghalt, ám a lány nem tudja elengedni: barátja régi telefonjára küldözget SMS-eket – de az a szám már valaki másé: és Rob nem érti, kitől származnak és kinek szólnak ezek a szerelemmel teli, bánatos üzik.
Még szerencse, hogy Rob újságíró, és épp Céline Dionnal készít interjút. Amikor az énekesnő meghallja az érthetetlen SMS-ek történetét, elhatározza, hogy kinyomozza, mi lehet a titok. És ezzel persze mindent összezavar… aztán rendbe hoz."

Két okból néztem meg ezt a filmet. Egyrészt Sam Heughan miatt, akit az Outlander könyvekből készült sorozatban kedveltem meg. Másrészt tetszett az eltévesztett sms-ből  kialakuló románc koncepciója.

Nem mondanám, hogy magas elvárásaim voltak, de valahogy mégsem sikerült a filmnek megütnie egy egészséges mércét. Az alap felvetés ötletes volt, ám a kivitelezés klisés és túlbonyolított. Az pedig, hogy Celine Dion ilyen nagy hangsúlyt kapott benne, nos, számomra teljesen érthetetlen volt. Mondhatnám, hogy a rajongókat akarták meggyőzni vele, de ez a film nem feltétlenül csak az idősebb női korosztálynak készült, sőt...

Összességében ez egy nagyon felejthető alkotás. Olyan kis semmilyen. Nem bánt, de pár percnél tovább nem is tud lekötni. Azoknak ajánlom, akik már kifogytak a jó romantikus filmekből, mégis nagyon vágynak egyre. 

A csendes lány

"Cáit mindössze tízéves, csendes kislány, aki hányattatott körülmények között nő fel. Örökké kimerült és ismét terhes édesanyjának a sok gyerek mellett nem jut ideje rá, alkoholista, hirtelen haragú apja pedig inkább jobb, ha nem foglalkozik vele. A család úgy dönt, a legjobb lesz mindenkinek, ha Cáit-et a nyárra rokonokhoz adja. Seán-nál és Eibhlín-nél, a gyerektelen, érzékeny és boldogtalan párnál egészen új világ nyílik ki a kislány előtt. A farm és idilli, zöld környezetében egy idő után Cáit is kitárulkozik, és fény derül arra a titokra is, amit újdonsült gondozói elrejtenének előle."

Régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet, csak vártam hozzá a megfelelő hangulatot. Ezt pedig jól tettem, mert épp a jó pillanatban szántam rá az időt.

Ez egy dráma tipikusnak is mondható témáról, egy elhanyagolt gyerekről, aki megtapasztalja a figyelmet és szeretetet. A hangsúly itt nem a konkrét cselekményen van, hanem a szereplőkön és azok kapcsolatain. Akadnak benne erős jelenetek, megható részek, mégis szépen megtartották az egyensúlyt a dráma és a kedvesség között. A lezárás pedig egyáltalán nem cukormázas és ez így van rendjén.

Ez tehát egy szépen felépített dráma, ami nem akar sokat, csak elmesélni egy sajnos nagyon is hiteles történetet. Bátran ajánlom azoknak, akik kedvelik ezt a műfajt. Aki viszont nagy csavarra, kirobbanó érzelmekre és túlzásokra vágyik, csalódni fog, mert a film épp olyan csendes, mint a főhőse.

A hercegnő és a sárkány

"Egy kötelességtudó hajadon beleegyezik, hogy feleségül megy a jóképű herceghez, azonban rá kell ébrednie, hogy a királyi család egy régi adósság visszafizetésére akarja felhasználni őt. Amikor bezárják egy barlangba egy tüzet okádó sárkánnyal, csak leleményességére és akaraterejére támaszkodhat a túléléshez."

Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy klasszikus meséből kissé feminista túlélőfilmet készítenek. Meg persze van benne egy sárkány, ami nálam mindig plusz pontot érdemel.

Az újítások, amelyekkel feldobták a történetet, valóban ötletesek voltak, végig fenntartotta a figyelmemet. Közben viszont a készítők megtartották a mese hangulatát és hát igen, elég kiszámítható volt, merre halad a cselekmény. A látványvilág nem nyűgözött le, de rendben volt, illett a történethez.

Összességében én szórakoztatónak találtam ezt a filmet. Mesék és persze sárkányok kedvelőinek nyugodtan tudom ajánlani délutáni kikapcsolódásként.

Verseny a győzelemért

"Akciódús sportdráma, amelyet igaz események ihlettek. Egy igazi Dávid és Góliát-történetben, amely az Audi és a Lancia, vagyis a Németország és Olaszország közötti intenzív rivalizálást mutatja be az 1983-as rali-világbajnokságon. A Lancia minden esély ellenére a merész innováció és a rendkívüli bátorság verhetetlen kombinációjával küzd, hogy visszaszerezze korábbi dicsőségét."

Mozizni támadt kedvem, és tudtam, hogy San Diego egy sportfilmre biztosan vevő lesz. Úgyhogy ez volt az egyetlen alkotás, amit széles vásznon láttam.

Hiába kapom itthon nagy dózisban az autókkal kapcsolatos információkat, a rali nagyon távol áll tőlem. Ettől függetlenül lekötött a film, ami részben a jó színészeknek volt köszönhető. Helyenként ugyan nehezen lehetett követni (mindkét csapatnak piros volt az autója, ami egy nem autó-rajongó női nézőt bizony könnyedén megzavar) és voltak benne ugrások az események szempontjából. Viszont akadt benne jó néhány szórakoztató jelenet is. Nem ez a legjobb autós film, és ezt nem csak én állítom, hanem San Diego is, de egynek elmegy.

Azoknak tudom ajánlani, akik kedvelik az autóversenyeket, szívesen néznek sportról szóló filmeket, és egy autónak nem csupán a színe ragadja meg a figyelmüket.

Papírvékony falak

"Valentina egy mindent újrakezdő zongorista. A szomszédja, David egy zajokat gyűlölő feltaláló. Ebben a kapcsolatban a papírvékony fal segít a társkeresésben."

Ennél a romantikus filmnél is az ötletes felütés fogott meg. Ráadásul spanyol alkotás, így reméltem, hogy kevesebb klisét fog tartalmazni.

Az ötlet, hogy megismersz valakit és megszereted anélkül, hogy látnád, egy nagyon kedves kis koncepció. A filmben így van egy adag cukiság, egy adag humor az ellenségesen induló szomszédi viszony miatt, és persze néhány klisé, hogy kitöltse a cselekményt. Illetve van benne egy szép cica is. Könnyed és kedves alkotás, ami nem akar több lenni, mint aminek látszik.

Számomra tökéletesen megfelelt, mikor épp romantikus filmre vágytam. Azoknak ajánlom, akik jobban kedvelik az egyszerű és kedves románcokat a nagy drámai viszonyoknál.

A könnymester legendája

"Nehéz árvaházi gyermekévek után Nicát és Rigelt közösen fogadják örökbe, amikor ráébrednek, váratlan, mégis ellenállhatatlan érzések vonzzák őket egymás felé."

Vannak azok a filmek, amelyekről az ember tudja, hogy nem jó, nem valószínű, hogy tetszeni fog, mégis újra és újra feljön (Köszi, Netflix algoritmus!) és mindezek ellenére kíváncsi lesz rá. Nos, előző hónapban ez a dinoszauruszos sci-fi volt, áprilisban pedig ez a romantikus giccs.

Ellentétben az előző filmmel, ezen cseppet sem segített, hogy európai, konkrétan olasz alkotás. A történet egyszerű és elcsépelt, és az a félelmetes, hogy nem ezen bukott meg a film. Ez ugyanis egy szinte nézhetetlen alkotás, mert a színészek borzalmasak, a párbeszédnek gúnyolt valami, amit írtak nekik, szánalmas és minden, de tényleg minden hiteltelen ebben a filmben. Emberek így nem beszélnek, nem cselekszenek, még csak nem is vesznek levegőt. Olyan volt nézni, mint egy katasztrófát, mert látszik, hogy rossz és csak rosszabb lesz, de olyan szürreális, hogy nem tudod nem nézni.

Szóval megnéztem, hogy neked, kedves olvasóm, már ne kelljen. Senkinek sem ajánlom.

Mit követett el Jennifer Pan?

"Amikor Jennifer Pan segélyhívást intéz, hogy jelentse a szülei lelövését, egy rendkívüli bűnügy középpontjába kerül."

A hónap végére megjött a hangulatom egy bűnügyi dokumentumfilm iránt.

Sokkal jobban kedvelem az ilyen típusú bűnügyeket, mint a véres részletekbe merülő alkotásokat. Érdekes ugyanis nézni az elkövető lelkivilágát, és megismerni a motivációit. Ez a film pedig épp ilyen, egy fiatal lány szörrnyű tettére és annak hátterére világít rá. Mint film, nem a legerősebb alkotás, ám az eset épp elég érdekes, hogy lekösse a néző figyelmét. Szóval nem mondanám a kínálatban fellelhető legjobb alkotásnak, ám a bűnügyi kíváncsiságomat kielégítette.

Azoknak ajánlom, akik szívesebben néznek egy inkább lélektani dolgokat, mint véres részleteket boncolgató valós történetet.

Értékelés:

A csendes lány                         ->  9

A hercegnő és a sárkány          ->  8

Papírvékony falak                    ->  7

Verseny a győzelemért             ->  6

Mit követett el Jennifer Pan?   ->  6

Ráadásszerelem                        ->  5

A könnymester legendája         ->  3

Montessori baba

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen könyvmoly, aki, ha új helyzettel találkozik és tájékozódni szeretne, keres hozzá egy könyvet. Csakhogy a könyvpiac hatalmas, megtalálni a számunkra legmegfelelőbbet egyáltalán nem könnyű. Azért írok erről a kötetről, hátha másnak is segít eligazodni kicsit ebben az egyébként bő kínálatban. Ez viszont egy nem szokványos könyvértékelés lesz, inkább elmélkedés, személyes vélemény, hozzáállás a gyereknevelési könyvek témájához. 

Kezdjük ott, miért épp ezt a kötetet választottam. Egyrészt a kínálat tényleg bőséges, az értékelések viszont rettentően változatosak. Másrészt nincs egyetlen kötet sem, ami egyöntetűen uralná a piacot. Úgyhogy elég könnyű elveszni keresgélés közben. Aztán rábukkantam a lehető legjobb könyvmoly tanácsra: "Olvass inkább regényeket, amíg még van rájuk időd!" Ezt pedig úgy döntöttem, meg is fogadom (Milyen jól tettem, mert így is alig olvastam az elmúlt hónapokban...), és csupán egyetlen, a legszimpatikusabb témába vágó könyvet választok a megszokott olvasmányaim mellé. 

Két okból lett végül ez a könyv a Montessori baba. Egyrészt, szimpatizálok a montessori módszerekkel, másrészt épp elég részletesnek és átfogónak tűnt, hogy betöltse ezt a szerepet. 

A kötet maga kellemesen letisztult. Az illusztrációk inkább egyszerűek, mint szépek, de egységes hatást adnak a kötetnek. 288 oldalával viszonlag terjedelmes olvasmány, de cseppet sem érzi úgy az olvasó, hogy elárasztja a szöveg. A fejezetek, a bekezdések, minden szellősen van tagolva, és a tartalomjegyzék segítségével könnyű tájékozódni benne. Fizikailag kicsit nehéz a könyv, főleg, ha nagy pocak fölött egyensúlyozva lapozzuk, de úgysem olvas belőle az ember egyszerre sokat.

Fülszöveg:

"A ​Montessori baba Maria Montessori nevelési elvei alapján mutatja be, hogy neveljük szeretettel, tisztelettel, megértéssel és bámulatos nyugalommal a kisbabánkat az első életévében. Simone Davies és Junnifa Uzodike közös könyve gyakorlatias javaslatok százait tartalmazza, amelyek segítenek az olvasónak, hogy megértse, mi történik a kisbabájával, és hogy támogathassa tudatos jelenlétével a baba tanulását és fejlődését. Megtudhatjuk belőle,– hogyan készüljünk fel a szülői szerepre – testileg, érzelmileg, intellektuálisan és spirituálisan,
– hogyan váljunk aktív megfigyelővé, hogy megértsük, mit mond nekünk a baba valójában,
– hogyan alakítsunk ki Montessori-tereket az otthonunkban, köztük olyanokat, amelyekben korlátozás nélkül tevékenykedhet a baba,
– hogyan támogassunk olyan tevékenységeket, amelyek segítik, hogy a baba mozgása és nyelvi készségei a neki megfelelő ütemben fejlődhessenek,
– hogyan alakítsunk ki biztonságérzetet a babában, hogy magabiztosan indulhasson a világ felfedezésére.
Ez a könyv azért született, hogy támogatást nyújtson, és segítsen megtalálni azt a békét, amelyre oly nagy szükségünk van, amíg a baba tiszteletteli és szeretetteli gondozását tanuljuk. Lépésről lépésre mutatja be, hogyan lassítsunk le, hogy a gyermekünknek megfelelő tempóban gondoskodhassunk róla; hogyan támogassuk a babát abban, hogy bízzon önmagában, a környezetében és bennünk; miként váljunk gyakorlott megfigyelővé, hogy megértsük, mit jelez nekünk a kisbabánk; és milyen módon ültessük el a kisbabában a magabiztosság és a rácsodálkozás képességének magvait, ami az egész családunk javára válik majd."

Ahogy már említettem, a kötet logikusan és könnyen követhetően van felépítve. A bevezetés után, ami összefoglalja a montessori módszer lényegét, tematikusan és életkornak megfelelően tagolt fejezeteket olvashatunk. Csak néhány példát említve, a könyv foglalkozik a szülőség kérdésével, a babák számára ideális környezet kialakításával, a mozgás és a nyelv feljődésével és olyan hétköznapi apróságokkal, mint a fürdetés vagy altatás.

Az életkori tagolásnak köszönhetően pedig nem kell azonnal mindent végigolvasni, bőven elég az adott korszakra vonatkozó részeket átlapozni, és majd később, ha a baba nőtt már, vissza-visszatérni a későbbi időszakokra vonatkozó részekhez. Ettől egyrészt nem érzi úgy az olvasó, hogy elárasztják az információk, úgysem tud ennyi mindent megjegyezni, másrészt, ha a későbbiek során felmerül egy-egy kérdés, rögtön tudja, hol olvashat utána. Szóval igen, bár befejezettnek jelöltem ezt a könyvet, lényegében csak a 90%-át olvastam el ténylegesen, a három hónaposnál nagyobb babákra vonatkozó tanácsokat meghagytam későbbre.

Ami tetszett a kötetben a letisztultsága mellett, azok a személyes tapasztalatok. Szinte minden fejezetben volt egy kis annekdota valamelyik szerzőtől a saját babáikra vonatkozóan. Ráadásul ezek se szájbarágósak, se önfényezőek nem voltak. A szerzők ugyanis nem állítják, hogy mindent tudnának, csak megosztják tapasztalataikat, amelyek időnként akár egy-egy kisebb hibából vagy nehézségből fejlődtek ki. Ez pedig számomra egy nagyon szimpatikus hozzáállás volt.

Kevésbé tetszett viszont, hogy a könyv gyakran ismételte önmagát. Ez többnyire abból fakadt, hogy a kötet elején megismert montessori elvek újra és újra visszaköszöntek. Lényegében minden egyes témára ugyanazok a javaslatok vonatkoztak, és ettől helyenként monoton és unalmas lett a szöveg. Még egy ok, hogy az olvasó beossza a fejezeteket és tartsok köztük szünetet.

Ennyit magáról a kötetről, innentől puszta személyes nézőpont következik.

Mint a bejegyzés elején említettem, rengeteg a terhességgel, kisbabákkal és gyerekneveléssel foglalkozó kötet. Nem csupán mennyiségre hanem stílusra is nagyon sokan vannak. Számomra az volt a lényeg, hogy amit végül kézbe veszek, a tudományosabb irányt képviselje és pozitív legyen a szemlélete. Szóval kizártam minden spirituális vonalat képviselő vagy ijesztgető olvasmányt. A terhesség ugyanis stressz, kinek jobban - kinek kevésbé, de stressz, így senkinek sem hiányzik az aggodalom, mi mindent tud és fog elrontani, már most ebben a kezdeti időszakban. Illetve számomra fontos volt a szöveg hangvétele, mert az "én megmondom neked a tutit" típusú szerzőktől a hideg futkos a hátamon.

A montessori elvek pedig logikusak, élettani tapasztalatokon és nem hiten alapulnak, ezért tűnt ez a könyv a legszimpatikusabbnak. A lényege, hogy a csecsmőt kezeld annak, ami, egy önálló kis lénynek, aki bár kezdetben mindenben rád szorul, saját kis tudattal, érzésekkel és akarattal rendelezik. Ráadásul, bár a könyv módszereket, tanácsokat és tippeket tartalmaz, sosem állítja, hogy minden, ami itt le van írva univerzálisan érvényes minden egyes babára. Nincs két egyforma ember, miért lenne két egyforma csecsemő, nem igaz?

Kaptam néhány hasznos ötletet a könyvtől, és megerősített néhány dologban, amit eddig is így gondoltam. Ezért lényegében, amit vártam tőle, azt meg is kaptam. Viszont ez nem dogma, semmit sem kell vakon követni belőle. Számonra ez inkább a tájékozódást szolgálta, hogy ha jön egy új és teljesen ismeretlen helyzet, legyen néhány ötletem, hogyan kezeljem. Van persze olyan, amit már most tudok, hogy biztosan nem fogok alkalmazni, mert nem illik az élethelyzetemhez, nem a számunkra megfelelő irányt adja vagy csak teljesen feleslegesnek érzem. Ettől függetlenül viszont nem bánom, hogy más nézőpontot is meghallgattam, mert a rugalmasság és a széles látókör mindig előny.

Összességében tehát úgy érzem, jól döntöttem, hogy ezt a kötetet választottam a babára való felkészülés időszakára. Segített átgondolni pár dolgot, adott néhány ötletet és egy picikét sem stresszelt. Ha valaki hasonló paraméterek alapján keresne olvasmányt a babavárás időszakára, nyugodt szívvel tudom ajánlani. 

Azt viszont, hogy a kötet folytatását, a Montessori tipegőt elolvasom-e majd, még nem tudom megmondani. Előbb látnom kell, hogy az itt összegyűjtött információ beválik-e majd a gyakorlatban.

"Nagyon nehéz feladat felelősséget vállalni egy másik emberért. Másoktól várunk elismerést, pedig elsőként önmagunknak adhatjuk meg."