Júliusban pont normális ütemben néztem filmeket, vagyis se nem sokat, se nem keveset. A középutat megtartva összesen 7 filmre szántam időt.
A félelem utcája - 1994
"A brutális gyilkosságsorozat után egy tini és barátai harcba szállnak a gonosz erővel, amely évszázadok óta sanyargatja hírhedt városukat. Üdv Shadyside-ban!"
A retró hangulat miatt választottam ezt a filmet, és ezt meg is adta.
Ez egy Netflix horrorfilm trilógia első része. Már a cím is mutatja, hogy a '90-es évek elején játszódik, amit a díszlet, a ruhák és a zenék is alátámasztanak. Illetve rengeteg az utalás a korszak horror kínálatára. Szóval a hangulatot adta. Azonban a történet olyan lapos volt, hogy nem igazán tudtam eldönteni, ezt komolyan gondolták a készítők, vagy egy vicc az egész. Klisés megoldások, nem épp szimpatikus szereplők és egy se füle, se farka történet. Úgyhogy a hangulatán kívül nem találtam benne szórakoztató elemet. A szerelmi szál pedig nagyon fárasztó volt. Viszont pozitívum, hogy ennél a trilógiánál javuló tendencia van, ám erről majd később.
Összességében ez egy közepes film. Horror műfaját kedvelők el lesznek vele, főleg ha szeretik a retró hangulatot, de senki se várjon tőle nagy dolgokat, mert a történet meglehetősen vérszegény lett. A képi világ viszont véres, így a korhatárra érdemes figyelni.
Margaret Atwood: A szavak ereje
"Margaret Atwood neve közismert: millióan olvassák világszerte a könyveit, de kevesen ismerik a történetek mögött álló embert, aki sosem gondolta, hogy népszerű író lesz belőle – egyszerűen csak jó író akart lenni. Nancy Lang és Peter Raymont rendezők és forgatócsoportjuk egy éven át filmezték Atwood és néhai párja, Graeme Gibson életét, köztük az előadói körutakat és családi összejöveteleket, vagy A szolgálólány meséjének forgatását, amely Atwood 1985-ös regénye alapján készült. A film a barátok, a család és maga Atwood által megosztott személyes történetekből építkezik, és bepillantást enged a kanadai vadonban töltött gyermekkorába és korai éveibe, amikor a költészettel kísérletezett, továbbá legutolsó regényének, a Testamentumoknak a befejezése kapcsán írói gyakorlatába is."
Erre a dokumentumfilmre az HBO kínálatában bukkantam rá. Olvastam már az írónőtől (Alias Grace) és gondolkodtam rajta, hogy kellene még, ám meglehetősen sok könyvet írt, nehéz választani. Reméltem, hogy ez a film segítséget ad a döntésben.
Nos, az olvasási kedvemet nagyon is meghozta. Dönteni azonban nem segített, mert túl sok munkája tűnik érdekesnek. A film egyébként nagyon informatív nem csupán a szerző életéről, hanem a kanadai irodalom alakulásáról is. Atwood egy kifejezetten szimpatikus nő, nagyon tetszettek a beszólásai és a motivációi. Egyetlen negatívumot tudok felhozni a filmmel kapcsolatban, túlságosan A szolgálólány meséje körül forog. Oké, hogy az HBO-nak kell a reklám és a filmsorozat miatt ez Atwood leghíresebb műve, én mégis picit soknak éreztem. Örültem volna, ha a többi könyve is részletes bemutatást kap, ám összességében így is érdekes volt.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik az életrajzi filmeket, akár olvastak már Atwood tollából, akár nem, mert garantáltan megjön hozzá a kedvük. Könyvmolyok előnyben.
Rurouni Kenshin - The Final
"Kenshin próbál végre nyugodt életet élni Kaoruval. Azonban ismét közbejönnek dolgok, Kenshin nem tud szabadulni a múltjától… Egy napon kedvenc éttermét, az Akabeko-t ismeretlenek lerombolják, Kenshin pedig papírdarabot talál a helyszínen, rajta „Junchu” felirattal."
Ha valaki nem ismerné a világ legvagányabb szamuráját, Kenshint, akkor sürgősen kezdje el olvasni Vacuki Nobuhiro mangáját. Vagy nézze meg az anime változatot. A lényeg, hogy őt ismerni kell, mert jó és mert ez a film már a negyedik része. Szóval az első filmmel tessék kezdeni!
Mikor észrevettem, hogy a Kenshin filmek felkerültek Netflixre, nagyon boldog voltam, és el is kezdtem megnézetni őket San Diegóval. Nem csalódtam, neki is tetszett. Aztán feltűnt, hogy én eddig három filmet láttam, de lett egy negyedik is, ráadásul pont ebben az évben. Boldogan csaptam le rá.
A készítőknek hatalmas szerencséje volt a japán színészekkel, mert alig látszott rajtuk a röpke 6 év kihagyás. Sikerült a megszokott formát is hozniuk, vagyis a film végig pörög, látványos, helyenként vicces és szépen követi az eredeti történetet. Szuper adaptáció, megérte rá éveket várni.
Ha valaki egy jó élőszereplős mangaadaptációra vágyik, kezdjen bele ebbe a filmsorozatba. Ha pedig valaki már látta az előző három filmet, és szerette, bátran nézze meg ezt is. Illetve mindenkinek kell egy kis Kenshin valamilyen formában.
The Father
"Egy férfi megtagad a lányától minden segítséget, amikor megöregedik. Miközben próbálja megérteni saját, változó körülményeit, komolyan kételkedni kezd a szeretteiben, sőt, saját elméjében és a valóság szövetében is."
Ez a film idén két Oscar-díjat is bezsebelt (legjobb férfi főszereplő és legjobb adaptált forgatókönyv), így nagyon kíváncsi voltam rá.
Ez egy kemény dráma, mert egy olyan problémát mutat be, ami bárkivel megtörténhet, és amelyet elképzelni is nehéz. Az időskori demencia feltűnt már más filmekben, ám eddig csak külső nézőpontból lett bemutatva. Itt nem ez a helyzet, ami egyrészt okos húzás, másrészt szörnyen frusztráló. A néző tökéletesen át tudja érezni a főhős helyzetét, miközben érti a lánya reakcióit is. Nyugtalanító film. Nem kellemes nézni, nem lesz tőle jobb az ember kedve, sőt, elkeseredik utána, de fontos téma, fontos bemutatni, így megéri szánni rá másfél órát.
Nem mondom, hogy tetszett, mert nem volt jó érzés nézni, de nagyon tudtam értékelni. Elsősorban azoknak ajánlom, akiknek van demenciával küzdő ismerősük, mert segít megérteni, min mennek keresztül. Illetve mindenkinek, aki fogékony az emberi problémák bemutatására.
A félelem utcája - 1978
"Shadyside elátkozott városában egy gyilkos ámokfutó tartja rettegésben a Nightwing Tábor lakóit, akiknek nyári szórakozás helyett a túlélésre kell koncentrálniuk."
Adtam egy esélyt a folytatásnak, és ez nem is bizonyult olyan rossz ötletnek.
Ez a rész is hozta a retró hangulatot, a gyerektábor pedig kifejezetten jó díszlet lett. A történet is fejlődött, sokkal összeszedettebbek voltak a szálak, és sok apró utalás volt elrejtve benne. Persze itt is akadtak idegesítő karakterek, és a lezárás meglehetősen hiteltelen volt. Összességében mégis jobb élményt nyújtott, mint az első rész.
Szóval tudom ajánlani azoknak, akiknek tetszett az első film, és azoknak is, akiknek nem igazán, mert ezt én jobbnak éreztem. Horrorfilmek kedvelői még mindig előnyben.
A nomádok földje
"Az egyetlen cég által ellátott nevadai kisváros gazdasági összeomlását követően Fern mindent bepakol furgonjába és elindul, hogy modern nomádként a hagyományos társadalmon kívüli életet folytasson. Chloé Zhao rendező harmadik játékfilmje, A Nomádok Földje valódi nomádokat vonultat fel Fern társaiként, amint Amerika nyugati felének végtelen vidékeit rója."
Ez a film három Oscar-díjat is nyert, nem is akármilyet, mert a legjobb film kategóriában is győzött. Szóval kíváncsi voltam rá.
Sejtettem, hogy lassú lesz és amerikai, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Ez nagyon-nagyon-nagyon amerikai. Európai nézőként nem találtam kapcsolódási pontot ezzel a történettel. Egyrészt, mert nem sokat tudok a hátteréről, másrészt mert teljesen más közegben élek. Magyarországon ugyanis nem szokás nomáddá válni, és lássuk be, ha világgá megyünk, akkor sem jutunk túl messzire országhatáron belül. A film tempója meglehetősen lassú, így helyenként unalmasnak hat. Pedig nem az untatás volt a készítők terve, hanem a dokumentumfilm jellegű hatás. Csakhogy a dokumentumfilmek nem unalmasak. Értem, hogy szerették volna kendőzetlenül megmutatni, milyen a nomád élet, de azon kívül, hogy több hétköznapi cselekedetet megmutattak, nem igazán magyaráztak semmit. Például láttuk, hogy milyen, ha az emberre egy lakókocsiban jön rá a szapora, de azt már nem mondták el, mit evett, ami ezt eredményezte, sem azt, mennyi idő alatt jött rendbe. Ráadásul hiába "csak" 108 perc, rettentően hosszúnak tűnik, és ezen a gyönyörű tájképek és a valódi emberek nem segítenek sokat.
Egyáltalán nem tetszett. Untam, nem tudtam kapcsolódni a történettel, és úgy általánosságban teljesen hidegen hagyott. Nagyon amerikai, így csak amerikaiaknak ajánlom.
A félelem utcája - 1666
"Az 1666-ba visszataszított Deena megtudja az igazságot Sarah Fierről. 1994-ben a barátok az életükért és Shadyside jövőjéért harcolnak.A második rész javuló tendenciája, na meg a kíváncsiság miatt, befejeztem ezt a horrorfilm trilógiát.
El kell ismernem, hogy a készítők szépen építették fel ezt az egyébként klisés történetet. Látszott, hogy figyeltek a részletekre, így több apróságot felfedezhet a szemfüles néző, ami megmagyarázza és összeköti a filmeket. Ez a rész egy tipikus amerikai telepes világban játszódik (mármint többnyire, mert a lezárás visszaugrik 1994-re), ami önmagában is jó helyszín egy horrornak. A boszorkányüldözés hiteles, a démonidézés gagyi, ám a konklúzió, hogy mit nem kellene csinálni, amivel több száz éves bajt hozunk a fejünkre, kifejezetten szórakoztató főleg a mai Magyarországon. Persze voltak benne túl könnyű megoldások, klisés elemek, és némi hiányosság is akadt benne. A végjátékot pedig cseppet elnyújtottnak éreztem. Ám összességében kerek egész lezárást adott a trilógiának.
Szóval, ha valaki már két filmet megnézett, ne hagyja ki a harmadikat sem, mert ettől kerek ez a klasszikus, boszorkányos, kaszabolós horrormese.
Értékelés:
Rurouni Kenshin - The Final -> 10
The Father -> 9
Margaret Atwood: A szavak ereje -> 8
A félelem utcája - 1978 -> 7
A félelem utcája - 1666 -> 6
A félelem utcája - 1994 -> 5
A nomádok földje -> 4
Szia! Én is hatalmas Rurouni Kenshin fan lettem az évek során és nagyon örültem amikor felkerült Netflixre. Az elején azt hittem újra fogatták a 3 részt mert 2db 2021-es változat került fel, de mint kiderült kapott egy véget, és egy előzmény történetet is, szóval javaslom az előzményt is ha még nem láttad, érdekes megismerni teljesen a hegek történetét is :)
VálaszTörlésSzia! Közben én is észrevettem, hogy van még egy film, és persze rögtön meg is néztem. :)
Törlés